Olvasnivaló
GYIK
Kincsesláda
Cikkek
Szüléstörténések

Szülés - hagyományok és szerepek a születés körül
írta: Bedő Kriszta


Hiába mai életünk mágia szegény, túlgépesített világa, a szülés élménye még mindig nemcsak testi, hanem lelki élmény is. Nagyon sok kiszámíthatatlan esemény, folyamat zajlik egy szülés alatt, ami sokszor racionálisan nehezen felfogható. Az ég, az isten, a lélek, a tudatalatti a felszínre tör, érezni a jelenlétüket. Érezni lehet, hogy a mindennapoknál valami súlyosabb, fontosabb és csodálatosabb történik velünk, anyákkal, amikor megfogan méhünkben egy új élet, és amikor világra jön. Testünk, lelkünk újjászületik.

bővebben

Ez a pillanat meghatározó a megszületett ember számára, hiszen egész életének az erői, tehetségei, nehézségei jelen vannak sűrítve a születés folyamatában és idejében. Ezért nagyon fontos emberi és asztrológiai szempontból is, hogy hogyan születik egy gyermek, háborítatlanul, a maga tempójában, és erejéből, vagy már rögtön külsőhatások sietteik, késleltetik a folyamatokat. Érdemes tudnunk hát, hogy hogyan csinálták ezt a régiek, tanulni tőlük, fenntartani a hagyományokat, amelyek mély tudást rejtenek.
Felkészülés a szülésre
A könnyű szülésre már az esküvő alkalmával készültek a párok, a menyasszony búcsúztatása alatt a vőlegény háromszor megoldotta a gatyamadzagját. A férfi kötése, megtermékenyítő ereje által lesz az asszony állapotos, az eloldásban is a férfi segít. Amuletteket viseltek a várandósok a könnyű szülésért, böjtöltek, imádkoztak. A vetélés ellen fürdőkkel, füstöléssel védekeztek, Tolna megyében háromszor a derekuk köré tekert fonalat viseltek. Amíg nem jön el az elválás ideje, addig az összekötést - eggyé válást erősítette anya és magzata között. Hiszen érték volt a gyermek a magyar kultúrában, erre utal néhány régi kifejezésünk, mint az anya várandós, várja, akarja a gyermekáldást, ahogy mondjuk ma is, hogy áldott állapotban van, a gyermekkel, aki isten áldását hozza a házra.

A szülés könnyítése, maga a szülés A szülés megindulásakor elkészítették a szülőágyat a ház fűthetőrészében, még ha nem is az ágyban szült az asszony. Egy cifra lepedőt feszítettek az ágy fölé, talán a régi szülősátrak magányát és nyugalmát teremtették újra meg. Mindenképpen egy védett területté vált az ágy-sátor, ami elrejtette az anyát és újszülöttjét a gonosz hatalmak elől, abban az első negyven védtelen napban, amíg az anya megtisztul, és ami után a babát megkeresztelték, a közösség tagjává fogadták. Ebben az ágyban egy ideig csak az anya és a magzata bújt össze, mint a védőanyaméhben, megkönnyítve az átmenetet a baba számára a benti és a kinti világ között.
Azután küldtek a bábáért, a szülő nő anyjáért, ha együtt laktak, jelen volt az anyós is, és a hírre még összefutott néhány idősebb rokon, szomszéd is. Az asszonyok közössége vette körül a vajúdót, vizet forraltak meleg ülőfürdőhöz, vagy gőzölgő főtt krumpli fölé ültették, sétáltatták, amíg lehetett, füstölték a megnyíló testet. Az anyával főzeteket itattak, ruta teát, anyarozsmag-teát, köménymagos vizet, forralt cukros tejet. A bort és a pálinkát is használták a fájdalmak enyhítésére. Ha erős görcsös fájdalmai voltak a vajúdónak meleg borogatásokat raktak a hasára, keresztcsontjára, masszírozták, kenegették a csontot, például hagyma levével. Néha a kitolás megindításáért a hasat masszírozták, nyomkodták, vagy a szülő nőt fektében megemelve háromszor megrázták, bár általában nem gyorsították a szülést kívülről.
A szülést próbálták védő szertartásokkal is megkönnyíteni, mivel úgy tartották a nehéz szülés a természet feletti hatalmak mesterkedései miatt van. Megpróbálták ezért a szülő nőt elrejteni a gonosz hatalmak elől, az ajtót, ablakot becsukták, a vajúdónak tiltották, hogy fájdalmában kiabáljon. A férje csizmáját húzták az asszony egyik lábára, az ágyba a férje egyik ruhadarabját tették, ingét, gatyáját, hogy a gonoszokat megtévesszék. Segített az ima, a jó erők felkeltésében, a fokhagyma, a tömjén, imádságos könyv, szenteltvíz. Ha ez nem volt elég, főleg Erdélyben, nehéz szüléskor meghúzatták a férjjel a harangot, hogy annak szava szálljon az ég felé.
A születést akadályozhatják lelki görcsök, mélyen eltemetett traumák. Erdélyben a nehezen vajúdót haragosa tenyeréből itatták, ősi bölcsességgel segítve a megbékülést, feloldozást, és így a szülés folytatását. A szülő nő körül kinyitották a fiókokat, zárakat, kikapcsolták a fülbevalóját, kibontották a haját, megoldották a csomókat, hogy minden a külső világban is a test megnyílását segítse, erősítse. Így került összhangba test, lélek és világ, hogy a születendőgyermek útját könnyítse.
Szülés után - a bába szerepe, méhlepény, köldökzsinór, gyermekágy
Szülés után még megszületik a méhlepény vagy mása /a gyermek mása/, aminek a megkönnyítésére szűk nyakú üvegbe fújatták az anyát. A bába elvágta a köldökzsinórt, néha ebből bőven elfolyatták a vért, tisztító, betegségmegelőző céllal. A méhlepénnyel, még melegen háromszor bedörzsölték az asszony arcát, hogy elmúljanak róla a májfoltok, ugyanígy a kisgyermek anyajegyét, ha azzal született. A lepényt ruha közé téve háromszor megharaptatták az asszonnyal hasogatás és más szülési utófájdalmak ellen. /A harapás, az evés szimbolikus utánzásával valószínűleg a méhlepényben összegyűlt életerőt vette magához az asszony, egyben végleg elharapta a kapcsolatot a gyermek és a mássa között./ A placentát általában egy gyümölcsfa tövében ásta el az apa, a lányét almafa, a fiúét körtefa alá. Helyenként a trágyadombba vagy a küszöb alá, mindenképpen olyan helyre, ahol nem fér hozzá senki. Amíg el nem szárad, addig nem érzi jobban magát a frissen szült, és varázsszerek készítésére is alkalmas a lepény. Ezért óvták, el ne lopja a bába vagy egy boszorkány. A bába vágta el, kötötte le a köldökzsinórt, miközben valamilyen szerencsés foglalkozást kívánt a gyermeknek, szülei kívánsága szerint. A köldökzsinór is varázsszer lehet, akár a burok és a méhlepény, helyenként ezt is gyümölcsfa alá ásták vagy csomót kötöttek rá. Amikor a gyermek 7 vagy 12 éves lett, ki kellett oldania a csomót. Akinek ez sikerült abból jó munkás, tudós vagy szerencsés ember lesz - hiszen ügyes az akadályok leküzdésében, nehézségek megoldásában. A burokban született csecsemőket néhány vidéktől eltekintve, ahol rossz jelnek tartották, mégis a legtöbb helyen szerencsés embernek gondolták. Bíztak a gyermek jövőjében és a burok varázserejű hatásában. Kiszárították, és tokba téve vagy a gyermek nyakába akasztották, vagy a kabátja belsejébe varrták. Ilyen fiú legénykorában szerencsés lesz a sorozáson, bíróságon, és ha mégis katona lesz, nem fogja testét a golyó. A legszerencsésebb csecsemő az, aki a családban hetediknek és burokban születik. Az ilyen gyermek az úton járva, ha akarja, meglátja az elásott kincset a földben, de lehet, hogy táltos válik belőle. Szülés után, miután a lepény is megszületett, a köldökzsinórt is elvágta, ellátta a bába, a fürdés nem volt általános, de a bába megkente, megmasszírozta az asszonyt, helyre tette a méhét, segítette a pangó vér kiürülését. Ez után a hasat egy szorosra csavart vászonnal körbetekerte, hogy ne maradjon pocakos az asszony. A kisbabát megfürdette, bepólyálta. Utófájásokra pálinkát és anyarozs főzetet adtak az anyának. Előírt szertartás szerint, mikor a frissen szült az ágyba indult a bába megkérdezte tőle „Hová mégy?" - „a Boldogasszony ágyába" - felelte az asszony. Ezt háromszor megismételték, ezután feküdhetett le az anya az előkészített ágyba. A bába naponta meglátogatta a frissen szült anyát, megmosdatta megkente, ellátta a csecsemőt, ha kellett tanácsokat adott. Ekkor ért csak véget a bába szerepe a szülésben.
Szülés után - a bába szerepe, méhlepény, köldökzsinór, gyermekágy
Szülés után még megszületik a méhlepény vagy mása /a gyermek mása/, aminek a megkönnyítésére szűk nyakú üvegbe fújatták az anyát. A bába elvágta a köldökzsinórt, néha ebből bőven elfolyatták a vért, tisztító, betegségmegelőző céllal. A méhlepénnyel, még melegen háromszor bedörzsölték az asszony arcát, hogy elmúljanak róla a májfoltok, ugyanígy a kisgyermek anyajegyét, ha azzal született. A lepényt ruha közé téve háromszor megharaptatták az asszonnyal hasogatás és más szülési utófájdalmak ellen. /A harapás, az evés szimbolikus utánzásával valószínűleg a méhlepényben összegyűlt életerőt vette magához az asszony, egyben végleg elharapta a kapcsolatot a gyermek és a mássa között./ A placentát általában egy gyümölcsfa tövében ásta el az apa, a lányét almafa, a fiúét körtefa alá. Helyenként a trágyadombba vagy a küszöb alá, mindenképpen olyan helyre, ahol nem fér hozzá senki. Amíg el nem szárad, addig nem érzi jobban magát a frissen szült, és varázsszerek készítésére is alkalmas a lepény. Ezért óvták, el ne lopja a bába vagy egy boszorkány. A bába vágta el, kötötte le a köldökzsinórt, miközben valamilyen szerencsés foglalkozást kívánt a gyermeknek, szülei kívánsága szerint. A köldökzsinór is varázsszer lehet, akár a burok és a méhlepény, helyenként ezt is gyümölcsfa alá ásták vagy csomót kötöttek rá. Amikor a gyermek 7 vagy 12 éves lett, ki kellett oldania a csomót. Akinek ez sikerült abból jó munkás, tudós vagy szerencsés ember lesz - hiszen ügyes az akadályok leküzdésében, nehézségek megoldásában. A burokban született csecsemőket néhány vidéktől eltekintve, ahol rossz jelnek tartották, mégis a legtöbb helyen szerencsés embernek gondolták. Bíztak a gyermek jövőjében és a burok varázserejű hatásában. Kiszárították, és tokba téve vagy a gyermek nyakába akasztották, vagy a kabátja belsejébe varrták. Ilyen fiú legénykorában szerencsés lesz a sorozáson, bíróságon, és ha mégis katona lesz, nem fogja testét a golyó. A legszerencsésebb csecsemő az, aki a családban hetediknek és burokban születik. Az ilyen gyermek az úton járva, ha akarja, meglátja az elásott kincset a földben, de lehet, hogy táltos válik belőle. Szülés után, miután a lepény is megszületett, a köldökzsinórt is elvágta, ellátta a bába, a fürdés nem volt általános, de a bába megkente, megmasszírozta az asszonyt, helyre tette a méhét, segítette a pangó vér kiürülését. Ez után a hasat egy szorosra csavart vászonnal körbetekerte, hogy ne maradjon pocakos az asszony. A kisbabát megfürdette, bepólyálta. Utófájásokra pálinkát és anyarozs főzetet adtak az anyának. Előírt szertartás szerint, mikor a frissen szült az ágyba indult a bába megkérdezte tőle „Hová mégy?" - „a Boldogasszony ágyába" - felelte az asszony. Ezt háromszor megismételték, ezután feküdhetett le az anya az előkészített ágyba. A bába naponta meglátogatta a frissen szült anyát, megmosdatta megkente, ellátta a csecsemőt, ha kellett tanácsokat adott. Ekkor ért csak véget a bába szerepe a szülésben.
Az apa szerepe
Az apának is volt szerepe a szülésben, hiszen a magzat a férfi és a nőöszzekapcsolódásából fogan meg, a baba születésével az egész család gyarapodik. Az apa valóban legtöbbször nem volt jelen a szülésnél, de az a kép is hamis, hogy csak az ajtó előtt járkáló, aggódó férfi szerepe jutott a családfőnek. Az esküvő alkalmával, mikor a vőlegény háromszor megoldotta a gatyamadzagját a majdani könnyű szülésért, már részt vett a folyamatban. A székelyeknél az első méhösszehúzódások jelentkezésénél a férj egy vasszeget vert a kemence falába, köré felesége bal halántékából tépett hajszálakat tekert - és azt mondta:„Vakszem élő légy, Isten földet teremtett, eget, vizet teremtett, megadta a Jézuskát, szentséges szent fiát, a szentséges szent lélek, az is legyen velünk." Tehát a férfi, az apa imádkozik, ő tartja a kapcsolatot az Istennel. Ugyanezt jelenti, amikor nehéz szüléskor hazahívták az apát a mezőről, és meghúzatták vele a harangot. Annak hangja is az Istenhez száll. A férfi puszta jelenléte a szülésnél mindig pozitív, védő jellegű, és ha ő maga nincs ott, akkor helyettesítik őt a csizmájával, ingével, amit a szülőágyba tettek, vagy felesége feje alá, esetleg felvette a nő férje ruhadarabjait. Arad megyében a leendő apa megmosta az asszonyát, a gatyája visszájával megtörölte, a gatyamadzagjával háromszor körülkötötte a derekát. A vajúdónak jót tesz, ha a férje tenyeréből iszik, vagy a férfi nyálat köp felesége szájába. A férfi ezekkel a mágikus praktikákkal az erejéből ad át a vajúdó asszonynak, ezzel is segítve a nőnek az eloldást. A kötés, ami a férj által köttetett, könnyebben enged a férfi segítségével. Nehéz szülésnél előfordult, hogy a férfi fizikailag is segített az anyának. Ha elakadt a gyermek, az apa háromszor fölemelte és megrázta az asszonyt, hogy segítse a kicsi útját. A kitolásban is tudott segíteni, ilyenkor ölébe vette vajúdó feleségét, tartotta és átölelte a derekát, erőt adott a magzat világrajöveteléhez. Ha megszületett a baba, a férfi mikor felemelte gyermekét a földről, magáénak és a családba tartozónak ismerte el az újszülöttet. Ha nem is mindig volt ott a férfi a szülésnél, mégis őrá is tartozott, az őerejére, segítségére is támaszkodott a vajúdó anya. Nemcsak a mai apák vesznek részt a születésben, hanem a régiek is megtették ezt a maguk módján, és nemcsak a mai anyák igénylik társuk fizikai vagy lelki jelenlétét, hanem a régen élt és szült anyáknak is sokszor szükségük volt társuk segítségére.

forrás: gyermek asztrológia

elrejt

A csecsemő agyfejlődése függ a szülés módjától


A hüvelyi szülés serkenti egy olyan fehérje termelődését az újszülött agyában, amely kedvező hatással van az agy fejlődésére és felnőttkori működésére - állítják amerikai kutatók egérkísérletek alapján. A vizsgálatban azt is kimutatták, hogy ennek a fehérjének a mennyisége lényegesen alacsonyabb a császármetszéssel született utódokban.

bővebben


A magyar származású Tamas Horvath és kollégái a PLoS ONE online folyóiratban számoltak be eredményeikről. A Yale Egyetem orvosi karának kutatói egerekben vizsgálták a természetes szülés és a császármetszés hatását a sejt energiatermelő szervecskéiként ismert mitokondriumok egyik fehérjéjére, az UCP2-re (uncoupling protein 2).

Az UCP2 fehérjéről korábban kimutatták, hogy termelődését a sejteket érő stressz váltja ki, és hogy szerepet játszik a zsírok sejten belüli felhasználásában. Mivel a zsírok az anyatej fontos összetevői, feltételezhető, hogy az UCP2 serkentése a természetes szülés során segítheti az anyatejes táplálkozásra való átállást a születés után. A sokoldalú fehérjéről továbbá az is ismert volt, hogy szerepe van az idegsejtek védelmében, valamint az idegsejtek közötti szinapszisok kialakulásában.

A kutatók azt találták, hogy a természetes szülés fokozta az UCP2 termelést a hippokampusz idegsejtjeiben. Ez az agyi régió felelős többek között a rövid és a hosszú távú memóriáért. Az UCP2 termelés növekedése - amely feltételezhetően a hüvelyi szülés során fellépő oxigénhiánynak köszönhető - nem volt megfigyelhető a császármetszéssel született egerekben. Ha kiütötték az UCP2 fehérje génjét vagy kémiai úton gátolták az UCP2 működését, az hátráltatta a hippokampusz idegsejtjeinek és hálózatainak fejlődését és kedvezőtlenül hatott olyan felnőttkori viselkedési jellegekre, amelyek összefüggenek a hippokampusz működésével.
A kutatók szerint a császármetszések számának növekedése - amelyet részben kényelmi és nem orvosi szempontoknak köszönhető - emberben is tartós hatással lehet az agy fejlődésére.

forrás: origo

elrejt

Faros baba megfordítása
írta: Dézsi Réka


Dúla szakértőnk egy olvasói kérdésre részletesen leírta, hogy mit tehetünk, ha a baba a szülés közeledtével sem fordult meg. Mivel úgy gondoljuk, hogy sok olvasót érdekelhet, ezért egy kicsit kiegészítve cikk formájában is feltesszük az oldalra.

bővebben

Faros baba megfordítása
írta: Dézsi Réka


Dúla szakértőnk egy olvasói kérdésre részletesen leírta, hogy mit tehetünk, ha a baba a szülés közeledtével sem fordult meg. Mivel úgy gondoljuk, hogy sok olvasót érdekelhet, ezért egy kicsit kiegészítve cikk formájában is feltesszük az oldalra.



Két irányból is megközelíthető a baba lefele fordítása. Az egyik a saját félelmek oldása a szüléssel kapcsolatban, a másik a különböző praktikák alkalmazása. Nagyon sok esetben a félelem az oka annak, hogy a baba nem fordul be, erről majd egy következő cikkben részletesebben is írunk.

A "megfordításra" léteznek különféle praktikák.

Indiai híd
Háton fekszel és a medencédet több párnával is alátámasztod, ez egy igen kényelmetlen helyzet a babának is, ez "késztetheti" arra hogy megforduljon. Hátránya, hogy a lepényi keringésnek nem tesz jót.

Négykézláb híd
Lehet négykézláb helyezkedni, az a lényeg, hogy az anyai medence minél magasabban legyen, ez is fordulásra készteti a babát. Ezt naponta többször is kell ismételni.

Homeopátiás segítség
Végy egy meleg fürdőt, relaxálj, majd vegyél be Pulsatilla 200-at, 2 adagot (1 adag = 5 golyócska), 2 külön napon. A homeopátiás szer bevétele után végezd a könyök-térd gyakorlatot 20 percig, (vagy amíg bírod) és ismételd meg még egyszer aznap. Legjobb mindezt a 35. hét körül végezni, de utána sem reménytelen.

A fénnyel való fordítás
A fénynél fontos tudni, hogy a babának hol a háta, mert csak előre tud bukfencezni, hátrafelé nem, ezért fontos, hogy merre vezetjük a fényt. A helyiségben nagyon sötétnek kell lenni, hogy jól lássa a fordulás irányát. Úgy is lehet csinálni, hogy a pocakot letakarjuk egy vastag takaróval. Egy erős fényű elemlámpát többször is lassan mozgatunk a fordulás irányába, közben beszéljünk a babához. Ezt naponta többször hosszabb ideig csinálhatjuk. Mivel ilyenkor a baba már jól lát, és mindenre figyel, meg van rá az esély, hogy érdeklődve fordul a fényforrás után, egészen addig, míg fejjel lefelé nem lesz.

Borogatós módszer
Ehhez hasonló módszer, hogy a méh fundusához hideg borogatást, a szeméremtest fölé pedig meleg borogatást tegyél. Mivel a pici jobban szereti a meleget a hidegnél, elindul abba az irányba:) A legjobb ezt is térd-könyök helyzetben végezni.

Moxázás
A moxázás egy természetgyógyászati módszer, amit éppen ezért ajánlatos természetgyógyásszal végeztetni. Ilyenkor a kislábujj egy bizonyos pontját melegítik moxarudacskával, amely megfordulásra készteti a babát

Akupresszúra
Ilyenkor a kislábujjon közvetlenül a köröm külső széle mellett, golyóstollal, gyufaszállal, vagy körömmel erőteljesen kell nyomni a bőrt 5 percig egyszerre, majd lábváltás. Ezt is lehet naponta többször is.

Amit "elsőre" tanácsolni tudok, az a magzattal való sok-sok beszélgetés és a fent leírt "praktikák".

Azaz ha, minden ki lett próbálva, és a baba mégsem fordul meg, akkor próbáljuk meg elfogadni az Ő döntését. Saját tapasztalatból mondom, hogy a faros baba szülése sem nagyobb munka az anyukának, mint a koponyavégű, csak az orvosnak több munka, ezért jó lenne egy olyan szakembert találni, aki külsőleg meg tudja fordítani a babát, ha más nem használ. Saját praxisomban is volt olyan baba, aki a szülés előtt 3 nappal fordult be teljesen magától, mikor anyukája elfogadta, hogy farosan fog szülni:) Nem reménytelen a helyzet, bízz a megoldásban.

forrás: szülők lapja

elrejt

Toxémia - mítosz és működő megoldás
írta: Noll Andrea Nandu


A toxémia, mint az egyik legsúlyosabb, akár halálos kimenetellel is fenyegető várandóssági komplikáció a várandóssági gondozást végzők rémálma. Ennek a rémálomnak aztán maga a kismama is könnyen a részesévé válik, amint a toxémia kialakulására jellemző másodlagos tünetek (pl. megemelkedett vérnyomás, fejfájás, ödéma, hirtelen súlygyarapodás) egyikét-másikát "felmutatja" és ettől kezdve árgus szemek figyelik az összes ide vonatkozó paraméterét, őt magát pedig különféle diétás és egyéb korlátozásoknak vetik alá, nehogy bekövetkezzen az a bizonyos nagy-nagy baj.

bővebben


Anne Frye Holisztikus Bábaság című könyvének (melyet az alábbiakban idézek is) fordítása során akadtam egy egész fejezetnyi rendkívül elgondolkodtató információra, amely a toxémia megelőzésének kérdését a manapság elterjedt rutinhoz képest teljesen újszerű megvilágításba helyezi, ráadásul olyan megoldást kínál, mely egyszerű és természetes volta miatt bábaszívet melengető.

”A várandós nő testében zajló fizikai változások igen kiterjedtek. Egyszerűen minden megváltozik! Habár e változások közül a jelenlegi orvosi gyakorlat sokat elismer, néhányukat kevéssé ért meg. Talán a legkevésbé értett jelenség az anya táplálkozása, a vérmennyiség növekedése és a máj fokozott igénybevétele. […] Évtizedek óta számos orvos (Pinard, Dodge, Frost, Mitchell, Thompkins, Wiehl, Ross, Hamlin és mások) bizonyította ezt a táplálkozási kapcsolatot a klinikai gyakorlatban. Munkájukat sajnos széles körben figyelmen kívül hagyták. A téma legújabb kutatója Tom Brewer, egy általános orvos, aki széles körben dolgozott szegény várandós nőkkel. Ő a szóban forgó folyamatot és annak kapcsolatát a metabolikus toxémiához modern, tudományos megfogalmazásban nyilatkoztatta ki.“

Ahhoz, hogy megértsük a toxémia kialakulási mechanizmusának ezen elméletét, szükséges, hogy felidézzük a várandós szervezetben végbemenő anyagcsereváltozások összefüggéseit:

“A várandós nő keringésében levő vér mennyisége a várandósság előrehaladtával egyre nő, majd a 28-30. héten eléri a csúcsot. Egy a várandósság előtt 60 kg-os nőnél a vér mennyisége mintegy 2 literrel nő (3,3-ról 5,3 literre). Ez azért történik, mert az anya testének támogatnia kell egy egyre nagyobb és egyre komplexebb szervet: a méhlepényt. […] A fokozatos vérmennyiség-növekedés folyamatosan megfelelő táp- és salakanyagcserét biztosít a növekvő babának. A hozzáadott folyadék véd a sokk ellen is, amennyiben az anya a szülés után sok vért veszítene.
E drámaian megemelkedett vérszint fenntartását a szervezet só- és vízvisszatartó mechanizmusainak fokozott tevékenysége, a megfelelő étkezési só bevitele és az albumin (a keringésbe vizet vonzó fehérje) megnövekedett előállítása teszi lehetővé. Azáltal, hogy a vérplazma szintje 50-60%-kal megemelkedik, miközben a vörös vérsejtek száma csak 30%-kal nő, a vér felhígul. A vérplazma mennyiségének növekedése már a nyolcadik héten megkezdődik és a 28-30. héten éri el maximumát. […] A vörös vérsejtek mennyisége a várandósság 18. hetében indul növekedésnek és a szülésig folyamatosan emelkedik. […] Ez a várandósság élettani „vérszegénységének” mechanizmusa. Ebből adódóan normális, ha a hemoglobin szintje a 28. hétre mintegy 2 grammot esik (néha többet, különösen ikervárandósság esetén). Egyes nők a szüléshez közeledve enyhe emelkedést tapasztalnak, mások nem.” […]

A várandósság folyamán a méh néhány dekagrammos szervből körülbelül egy kilogramm súlyú szervvé változik. Az anya táplálkozása befolyásolja, hogyan zajlik le ez a celluláris hypertrophia és milyen minőségű új szövetek fejlődnek. […]

A máj több, mint 500 anyagcserefunkciót lát el.” Ezek közül három, az albuminszintézis, a véráram hormonoktól való megtisztítása és a méregtelenítés különös fontossággal bír a várandósság folyamán. A szervezet májjal kapcsolatos terhelése a várandósság előrehaladtával nő. […] A máj csak az étkezési fehérjéből tud albumint készíteni. […] Ha az anya étrendje nem tartalmaz elegendő kalóriát, akkor energiaszükségletének kielégítésére fehérjét fog elégetni. A kalória vagy jó minőségű fehérje hiányából következő alultápláltság a várandósság, a vajúdás, a szülés és a gyermekágyas időszak sokféle komplikációját eredményezheti."

A 28. heti megfelelő vérmennyiség-növekedés a baba megfelelő tápanyaghoz juttatásának alapjául szolgál a harmadik harmadra, amikor a baba hízásnak indul és tápanyagokat kezd raktározni a szülés utánra, valamint gyors ütemben fejlődik az agya is. Ha a vérmennyiség nem bővült ki megfelelően az első 28 hétben, az anya szervezete elégtelenül készült fel a megnövekedett magzati szükségletre és a várandósság harmadik harmadában a metabolikus toxémia másodlagos tünetei nyilvánulnak meg. A magzat és a méhlepény megnövekedett szükségletei nagyobb terhet rónak a májra, hogy növelje a vérmennyiséget, amely ezt nem tudja megtenni megfelelő táplálék nélkül. E folyamat eredményeképpen az anyagcsere egyre inkább egyensúlyát veszíti. A vese a nem megfelelő vérmennyiségre nagyobb víz- és sóvisszaszívással válaszol a vér szűrése közben. Ez a visszaszívott folyadék és só visszatér a keringésbe. Ha nincs elegendő albumin vagy nátrium, hogy benn tartsa a visszaszívott folyadékot a keringésben, nagy része kiszivárog a szövetekbe a vérerek falán keresztül. Az egyik oldalon a vesék tovább szívják vissza a folyadékot, míg az tovább szivárog kifelé a hajszálerekből a másikon. Az eredmény kóros súlygyarapodás és ödéma, adott esetben csökkent vizelet-kiválasztással, amint a test kétségbeesetten próbálja fenntartani a vérszintet. […]

A nátrium általános anyagcserében játszott fontos egyensúlyfenntartó szerepére az ezzel kapcsolatos tévhitek igen széles körben elterjedt volta miatt külön is szeretnék kitérni: „A nátrium az egészséges étrend szükséges összetevője és nélkülözhetetlen a test megfelelő folyadékegyensúlyának fenntartásához. 1974-ben az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium kimondta, hogy a nátriumszegény étrend nem hasznos a várandósság alatt. Ez azután történt, hogy a szülészorvosok évtizedekig a sófogyasztás szigorú korlátozását javasolták a súlygyarapodás és az ödéma korlátozására, a toxémia megakadályozására tett téves igyekezetből fakadóan. A valóság az, hogy a nátriumhiány másodlagos tünetei sok tekintetben hasonlóak a valódi toxémia másodlagos tüneteihez. A nátrium az albuminnal együtt dolgozik a keringő vér normál mennyiségének fenntartásáért. A túl kevés nátrium felboríthatja a test folyadékháztartását és a vérszint csökkenését okozhatja mindössze két héttel a sómegvonást követően. Ez azért történik, mert az egyensúlyvesztés lehetővé teszi, hogy a folyadék elszivárogjon a vérereket körülvevő sejtközötti térbe, dagadást okozva ezzel. Ráadásul a nátriumszegény étrend magas vérnyomáshoz vezethet. A vese renin hormont kezd felszabadítani, ahogy a vérmennyiség egyre kissebb és kissebb lesz, amely a hajszálerek összeszűkülését eredményezi és ezáltal megemeli a vérnyomást. Ez egy olyan védőmechanizmus, amely normális esetben akkor lép működésbe, ha kivérzés következtében esik le a vér mennyisége. Ha a vérmennyiség a rendelkezésre álló aminosavak hiánya miatt esik le, amelyből a máj albumint készíthetne, vagy azért, mert az a folyadék, amelynek a keringésben kellene lennie, elszivárgott a környező szövetekbe, a test úgy viselkedik, mintha kivérzés történt volna. A nátriumhiány gátolt veseműködést, csökkent vizeletmennyiséget és a szérum húgysav kibocsátásának növekedését is okozhatja, melyek mindegyike a metabolikus toxémia súlyosabb tünetei közé tartozik. Azoknak az anyáknak és csecsemőknek, akik toxémiában haltak meg, abnormális sejtváltozásokat mutat a veseszövete, mely hasonló a súlyos nátriumhiány esetében tapasztalható változásokhoz.”

„A toxémia másodlagos tünetei jelen lehetnek a 28. hét előtt is egy súlyosan sérült anyagcseréjű nőben. Egy tünet másodlagos, ha többféle mögöttes okkal hozható összefüggésbe. Egyes másodlagos tünetek esetében valószínűbb, hogy a nem megfelelő vérmennyiség-növekedéssel állnak összefüggésben, mint mások. A nem megfelelő vérmennyiség-növekedés előbb-utóbb más anyagcsere-folyamatokat is érint. A beszűkült vérmennyiség és a májműködés-zavar tünetei az alábbiakat foglalják magukban:

* Méhen belüli növekedés-visszamaradás: a gyenge méhlepényműködés rosszul táplált babát eredményez.
* A hypovolemia (alacsony vérmennyiség) fenyegeti a méhlepény működését és az anya a kiszáradás határán levő állapotban kezd vajúdni. Ez magas vagy emelkedő hemoglobin- illetve hematocrit értékekben tükröződik a várandósság során.
* Hányinger, fáradékonyság, alvászavarok és általános rossz közérzet alakul ki a krónikus hypoglycemia és a májkárosodás következtében.
* Kóros dagadás (lásd fent)
* Magas vérnyomás: az anya szervezete úgy próbálja ellensúlyozni a beszűkült vérmennyiséget, hogy megpróbálja megfelelően ellátni a méhlepényt, bár ehhez nem áll elég vérmennyiség a rendelkezésére. Az alacsony vagy csökkenő vérmennyiségre adott válaszul a vese renint termel, amely összeszűkíti a vérereket. Ez ugyanaz a mechanizmus, mint ami a vérnyomást megemeli annak érdekében, hogy vérveszteség (mint pl. a szülés utáni kivérzés) esetén megóvja a létfontosságú szerveket. A magas vérnyomás a toxémia kései jele. Lehet, hogy a nőnek nem emelkedik meg a vérnyomása mindaddig, mígnem a rángógörcs határáig jut, vagy akkor sem, amikor a rángógörcs bekövetkezik, de az is lehet, hogy egyáltalán nem. […]
* Fejfájás és látási zavarok a nagyfokú dagadás, az érszűkület és a magas vérnyomás okozta idegi irritációk következtében.
* Gyomortáji fájdalom a májkárosodás miatt (a bordák alatt a jobb oldalon)
* A labortesztek megemelkedett hemoglobinszintet, illetve idővel magas májenzim-szintet mutatnak, ahogy a májat egyre több stressz éri. Ahogy a helyzet egyre kritikusabbá válik, alacsony összfehérje- és albumin-értékek figyelhetők meg, mivel a máj képtelen vérfehérjéket termelni, mert nem kapja meg az ehhez szükséges aminosavakat.
* Hyperreflexia a nagyfokóú stressz és idegrendszeri irritáció következtében.
* Proteinuria (fehérjevizelés), a valódi toxémia igen kései jele, melyet vesekárosodás okoz a sűrű vér fokozott szűrése és a folyadék-visszaszívás miatt.
* Oliguria: a vizelettermelés visszaesik, ahogy a szervezet kétségbeesetten próbálja fenntartani a minimális vérszintet. Ha ez elkezdődik, a vese leállása már nem várat soká magára.
* Anyai rángógörcs az agyban végbemenő idegrendszeri irritáció következtében, mely kómához és halálhoz is vezethet.
* Toxémiára jellemző májkárosodás és májrepedés.

Egyéb komplikációk, melyek gyakran hozhatók összefüggésbe alultápláltsággal:
* Méhlepény-leválás: a méhlepény rossz beágyazódása és az alatta fekvő vérrögök a méhlepény szülés előtti leválását okozhatják. A vérben könnyen képződnek rögök, ha a vérmennyiség alacsony, mivel a vér sűrűbb.
* Koraszülés: Ha a vérmennyiség kritikus mértékben lecsökken, az anya teste elutasítja a várandósságot abbéli erőfeszítésében, hogy fenntartsa az egyensúlyt.
* Halvaszülés: egy gyenge magzat/nem megfelelő méhlepény képtelen fenntartani az életet még a vajúdás okozta stressz előtt vagy aközben.
* A gát vagy méh rossz gyógyulása.
* Fertőzések az anyában vagy a babában a szülés előtt, alatt vagy után.
* Anyai táplálkozási vérszegénység.
* Gyenge méhösszehúzódások, hosszú vajúdás, anyai kimerülés vajúdás közben.
* Szülés utáni kivérzés és véralvadás-zavarok.

A elsődleges betegség-jelenség egy egyébként normális várandósságban a késő-várandóssági metabolikus toxémia (melyet a rángógörcs megkezdődése után eklampsziának is neveznek). A modern orvostudomány szerint ennek mechanizmusa ismeretlen. A kezelés módja változó, de mindegyik a másodlagos tünetek kezelése köré csoportosul a súlygyarapodás és a sóbevitel korlátozása, pihenés, vízhajtók, vérnyomáscsökkentő gyógyszerek és nyugtatók adagolása révén. Ezek a terápiák a problémát kritikus mértékig növelik, mivel csak egyetlen másodlagos tünet kezelését kísérlik meg és nem foglalkoznak annak mögöttes okával. […]

A biokémiai változások apró részleteinek kutatása egyrészt figyelmen kívül hagyja, hogy mi zajlik az anya külső környezetében. A tanulmányok nagy része egyáltalán nem tesz kísérletet arra, hogy vizsgálja az általa kutatott nők étrendjének minőségét. Gyakran alacsony szocio-ökonómiai státuszú nők klinikai populációit használják kutatásra, akik közül sokan a kutatásba már sérült állapotban lépnek be, bár a tanulmány egészségesnek tekinti őket a felismerhető tünetek hiányából ítélve. Míg ezek a tanulmányok valós biokémiai folyamatokat tárhatnak fel, melyek kóros fordulatot vesznek az alacsony vérszint jelenlétében, egyikük sem teszi fel a megfelelő kérdéseket arra vonatkozólag, hogy miért is lett alacsony a vér szintje.

Számos kutatási eredmény mutatja, hogy a rossz táplálkozás egészségtelen várandósságot eredményez. Ezt a nézetet igen sok tanulmány, jelentés és cikk támogatta teljes szívvel az évek során. […] Bár Tom Brewer munkája a legújabbak közé tartozik, amelyek a táplálkozás értékét bizonyítják, mégis szinte teljesen figyelmen kívül hagyják, mivel nem végzett kontrollcsoportos kísérleteket, ahol a nők egy csoportjától szándékosan megvonták volna a megfelelő étrendet, minthogy ezt etikátlannak tartotta. Úgy tűnik, hogy az orvostársadalom nem akarja elismerni a táplálkozás/toxémia kapcsolat egyszerű igazságát.” Annak, hogy a toxémia oka az emberi várandósságban hivatalosan „nem ismeretes”, sajnos olyan háttere is van, melyet jobb híján manipulatív jellegűnek kell neveznem. „Hová lennének mind a specialisták és az orvosi technológia és gyógyszerek gyártói, ha hirtelen „felfedeznék”, hogy ha a nők jól táplálkoznak a várandósság alatt, kerülik a gyógyszerfogyasztást és felhagynak káros szenvedélyeikkel, szinte minden komplikáció eltűnik? Ez olyan felfedezés volna, amelyet nem engedhetnek meg maguknak. Mi pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne tegyük meg ezt a felfedezést! A nemtudás tettetése csak egy újabb módja annak, hogy elvegyék a nőktől a hatalmat saját testük, saját szülésük és saját életük felett.” – írja Anne Frye.

Milyen pozitív gyakorlati változtatásokat eszközölhetünk bábai gyakorlatunkban a fent leírt elmélet figyelembe vételével?:

Először is érdemes mindig szem előtt tartanunk, hogy a várandósság normális, élettani állapot és a vele összefüggésben álló folyamatoknak normális, nem pedig kóros funkciója van. A hemoglobinszintnek a vérmennyiség-növekedéssel párhuzamos élettani csökkenése, a jól táplált várandós anya súlygyarapodásbeli hullámzásai tehát nem adnak okot arra, hogy a várandósban betegségképet keltsünk. A jó várandóssági gondoskodás szerves része, sőt, alapja az étrend megbeszélése, a megfelelő táplálékbevitel rendszeres ellenőrzése (amely nem azonos az anya súlyának mérésével!) és a szükség szerinti diétás tanácsadás. A metabolikus toxémia másodlagos tüneteinek észlelése esetén is legelőször a táplálkozásra kell rákérdeznünk és a leghasznosabb a terápiát is itt kezdenünk. Rendkívül fontos az is, hogy diétás tanácsot mindig egyénileg, ne pedig egységesítve adjunk. Az étrendterv személyre szabásának érdekében a következő faktorokat kell számításba venni: étrendtípus (vegyes, vegetáriánus, vegán stb.), magzatok száma, aktivitási szint, stressz-szint, várandósság előtti testsúly, az anyagcsere gyorsasága, illetve komplikációk az előző várandósságok alatt. Az étrendtípus és a múltbeli komplikációk elsősorban minőségi, a többi faktor mennyiségi változtatásokat tehet szükségessé.

A fentiekből az is kiviláglik, hogy nem tanácsos az anyákat sófogyasztásuk drasztikus korlátozására vagy az általuk felszedett kilók mérséklésére rábeszélni. Az anyagcsere egyensúlyához a szervezetnek mind a nátriumra, mind pedig a megfelelő mennyiségű táplálékbevitelre szüksége van. Az anyák súlyának pusztán mennyiségi méricskélése helyett pedig hangsúlyozzuk a táplálkozás minőségi oldalát, hiszen ha a várandós azt látja, hogy bennünket csak az érdekel igazán, hogy mit eszik és nem az, hogy mennyit hízik, akkor nagy valószínűséggel az ő figyelme is erre terelődik és jobban ügyel majd a helyes táplálkozásra. Ez különösen azoknál a nőknél fontos, akikben nagyon erősen él az alakjuk elvesztésétől való félelem és hajlamosak a túlzott önmegtartóztatásra ezen a téren.

Miből álljon tehát a várandós anya étrendje?
Tom Brewer kutatásai alapján összeállított egy egyszerű sémát, amely röviden Brewer-diéta néven terjedt el. Ez egy tápanyagcsoportokat tartalmazó lista, melyet a várandós viszonylag egyszerűen tud követni, mivel az ételek könnyen beoszthatók az egyes csoportokba és méricskélni sem kell semmit. A Brewer-diéta szerint tehát a várandósnak az alábbiak szerint tanácsos táplálkoznia:

Naponta:
1 liter tej
2 tojás (vagy a megfelelője)
2 adag egyéb fehérjedús étel (hús, hal, tenger gyümölcsei, hüvelyesek, szója (tofu) stb.)
2 adag zöld színű zöldség (spenót, kel, brokkoli, fejes saláta, barna rizs, kukorica stb.)
5 adag gabonaféle (teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér, péksütemény, müzli, barna rizs, kukorica stb.)
3 darabka vaj
3 választás a következők közül: burgonya (héjában sült vagy főtt), nagy zöldpaprika, grapefruit, citrom, paradicsom (egy egész vagy egy nagy pohár lé)

Hetente:
1 adag máj (aki szereti) vagy más vasban gazdag étel (azoknak, akik fogyasztanak húst, a többieknek több kellhet)
5 adag sárga vagy narancssárga színű zöldség
Só: ízlés szerint (!)
Folyadék: a szomjúság függvényében (!)

„Adag“ alatt az ételre jellemző egység értendő, pl. hús vagy kenyér esetén egy közepes szelet, gabona- vagy főzelékfélék esetében egy merőkanál. A Brewer-diétáról angol nyelven részletesebb információk találhatók többek között a http://www.blueribbonbaby.org weboldalon.

A várandósság alatti étrend sarkalatos pontjai tehát a fehérje (az albuminszintézis és az általa elősegített vízháztartási egyensúly miatt), az elegendő kalória (a megnövekedett energiaigény biztosítására, illetve azért, hogy a szervezet ne kezdjen az értékes fehérje elégetésébe energianyerés céljából), a megfelelő folyadékbevitel (a megnövekedett vérmennyiség folyadékigényének kielégítésére) és az ízlés szerinti sófogyasztás (az anyagcsere nátriumegyensúlyának fenntartására). Ha nem is a Brewer-sémát követjük, ezeket a pontokat akkor is érdemes kiemelni, ha a várandóssági vizitek alkalmával a táplálkozásról esik szó.

Ha a táplálkozás és az anyai-magzati egészség összefüggései nagyobb hangsúlyt kapnának a prenatális gondozásban, meggyőződésem, hogy az eredmény rövidesen statisztikai méretekben is mérhető volna (mint ahogyan ezt Brewer tapasztalatai is bizonyították). Nem először fordulna elő a történelemben, hogy egy látszólag megoldhatatlan problémát valami egyszerű, de nagyszerű megoldással sikerül megszüntetni. Nem tehetek róla, de amióta csak először elolvastam az ide vonatkozó írásokat, nagyon tetszik nekem ez a dolog. Olyan hétköznapi. Olyan egyszerű. Olyan bábás... ”

forrás: nandu

elrejt

A vajúdás és szülés alatt használt gyógyszerek, beavatkozások hatása a szoptatásra
írta: Rózsa Ibolya


Amikor a várandós ősasszony úgy érezte, eljött az idő, elbújt egy biztonságos helyre és megszülte gyermekét. Nem indították a szülését zselével vagy burokrepesztéssel, nem kapott oxitocint vagy epidurált, de még csak hanyatt sem kellett feküdnie. Felvette a számára legkényelmesebb testhelyzetet és az ősi ösztöntől vezérelve hozta világra utódját.

bővebben

A mai, civilizált világban a várandósság és a szülés elvesztette természetes mivoltát. A várandós asszony rendszeres szűrővizsgálatokon vesz részt, rendelőbe, kórházba jár, orvos vizsgálja és orvos vezeti le a szülését.
Ugyanakkor vitathatatlan, hogy manapság sokkal alacsonyabb a csecsemőhalandóság, mint hajdanán, a szűrővizsgálatoknak köszönhetően fel lehet készülni az esetleges komplikációkra, betegségekre és az sem utolsó szempont, hogy a szülőnőnek nem csak joga, de lehetősége is van a fájdalommentes szülésre.
éppen ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy a különböző beavatkozások, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók hogyan hatnak a szoptatásra.
A legújabb kutatások megerősítették azt az korábbi elképzelést, hogy a vajúdás és a szülés alatt használt fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők kedvezőtlenül hatnak a szoptatás megkezdésére, késleltetik az első szoptatást. Az újszülött a szervezetébe bejutott gyógyszerektől álmos, kába, szopási ritmusa koordinálatlan és gyenge.

Lássunk egy gyors felsorolást - a teljesség igénye nélkül - a vajúdás és szülés alatt használt gyógyszerekről és azok általános hatásáról!

Intravénásan, intramusculárisan adagolható gyógyszerek:

Morfium: magzati légzésdepressziót okozhat, szülési fájdalomcsillapításra ma már alig alkalmazzák.
Pethidin, más néven meperidin (Dolargán, külföldön Demerol néven ismert): gyorsan átjut a placentán és csak 3-6 nap alatt tűnik el teljesen az újszülött szervezetéből. Az újszülöttnél légzésdepressziót okozhat, a reakciókészsége csökken. Ennek ellensúlyozására naloxont (Narcanti) szoktak alkalmazni.
Fentanyl: ópiát, kábító fájdalomcsillapító, gyors hatás, rövid hatástartam. Légzésdepressziót okozhat.
Nalbuphin (Nubain): szedatív, légzésdepressziót okozhat.
Butorphanol: szedatív, légzédepressziót okozhat.
Diazepam (Seduxen): gyorsan átjut a placentán. Szedatív, az újszülöttnél tónuscsökkenést, hypothermiát okozhat. Lassan ürül ki a szervezetből, eliminációs féléletideje 24-48 óra, aktív metabolitjáé 51-120 óra.
Midazolam (Dormicum): altató átjutva a placentán az újszülöttnél tónuscsökkenést, hypothermiát okozhat.

Inhalációs analgézia:

Nitrogénoxidul (Nitralgin - N2O2): gyors hatás, alacsony toxicitás, a légutakon keresztül történő gyors elimináció. Hatását a központ idegrendszerben fejti ki, nem csak a fájdalomérzetet, de valamennyi központot blokkolja. A placentán átjutva a magzat idegrendszerében is hasonló hatást fejt ki. Az újszülöttnél nyugtalanságot, légzésdepressziót okozhat.

Altatásnál használt gyógyszerek:
Thiopental (Trapanal): szedatív, légzésdepressziót okozhat
Propofol (Diprivan): gyorsan kiürül a szervezetből, szedatív
Gázok (Sevofluran (Sevoran), Halothan - ezek altató gázok, Nitralgin - fájdalomcsillapító, kábító)

Császármetszésnél használt gyógyszerek:
Succinylkolin
Trapanal
Nitrogénoxidul+oxigén
Fentanyl
Dormicum
Atropin
Stigmosan
Narcanti
Nubain (nincs légzésdeprimáló hatása, de fájd. csillapító, kábító van)

Spinális anesztéziánál használt gyógyszerek:
hyperbaricus bupivacain
hyperbaricus articain
Egyéb gyógyszerek:
Oxytocin: a mesterségesen előállított oxytocin hypotensív (vérnyomáscsökkentő) hatású. Az epidurális érzéstelenítés hasonló hatásával ez összeadódhat.
Ergotamin tartarat (Ergam): csepp vagy intramusculáris injekció formájában használt. Méhösszehúzó hatású. Régebbi kutatások szerint átjut az anyatejbe és az újszülöttnél hányást, hasmenést okozhat, más szerzők szerint rövid ideig tartó alkalmazása (0,2 mg postpartum) nem jelent veszélyt a csecsemőre. Nagy dózisban és hosszan tartó alkalmazás során azonban az ergotamin-származékok gátolják a prolaktin termelődését és negatívan hatnak a tejelválasztásra. Használata a szoptatás során határozottan ellenjavallt!

Néhány nagy molekulatömegű vegyület (pl. insulin, heparin) kivételével szinte minden, a várandós anyának adott gyógyszer átjut a placentán és megjelenik a magzati vérkeringésben. A legújabb kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a vajúdás és szülés során használt fájdalomcsillapítás, érzéstelenítés vagy altatás következtében az újszülött többet sír vagy éppen aluszékonyabbá válik, nem keresi az anyamellet illetve keveset szopik. (Ransjö-Arvidson 2001) A narkotikumok befolyásolják a központi idegrendszer működését, amely hatás akár napokig eltarthat. (Kuhnert et al. , 1985.) Riordan (2000) megfigyelte, hogy a vajúdás alatt használt fájdalomcsillapítók negatívan befolyásolták a szoptatás megkezdését, ám a szoptatás időtartamára az első 6 hétben nem voltak hatással.
Baumgarder és társai (2003) megállapították, hogy az epidurális érzéstelenítés negatívan hat a szoptatásra az első 24 órában.
Nissen (1997) úgy találta, hogy a vajúdás vége felé beadott 100 mg pethidine-t követően, az újszülött egy darabig nem tudott vagy csak gyengén tudott szopni. Crowell (1994) megfigyelte, hogy az első hatékony szopásra mintegy 11 órával a születés után került sor azoknak a babáknak a körében, akiknek édesanyja valamilyen fájdalomcsillapításban részesült a vajúdás során.

Epidurális anesztézia

Széles körben elterjedt, rendkívül népszerű fájdalomcsillapítási mód az epidurális vagy gerincközeli érzéstelenítés. A tágulási és kitolási szak érzéstelenítése mellett a gátmetszés, a gátrekonstrukció, a lepényleválasztás és a császármetszés anesztéziájára is alkalmas. Az aneszteziológus egy speciális tű segítségével katétert vezet az epidurális térbe, melyen keresztül localanesztetikumot, bupivacaint vagy ropivacaint adagol. Az utóbbi években kezdett elterjedni az a módszer, melynek során kis dózisú helyi érzéstelenítőhöz ópiátot kevernek (pethidint, morfiumot vagy fentanylt). Ez az úgynevezett "sétáló-EDA", mely elvileg nem köti ágyhoz a szülő nőt, némi mozgásszabadságot biztosít számára. A folyamatos monitorizálás és a bekötött infúzió azonban ezt gyakran lehetetlenné teszi.
Az anyák egy része nagyon jó tapasztalatokról számol be az EDA alkalmazásával kapcsolatban. Az érzéstelenítés lehetővé teszi, hogy ellazuljanak és a szülés fájdalommentes, kellemes élmény legyen számukra. Az epidurális érzéstelenítés azonban további beavatkozásokat von maga után. Az alkalmazott gyógyszerek nagy része átjut a placentán és szisztémásan hat. Leggyakoribb szövődmény az anyai vérnyomásesés, melynek során a magzat oxigénellátása romlik. Ilyen esetben az anya folyadékpótlásra szorul, infúziót kap. Ekkor gyakran előfordul, hogy az újszülött élettani súlyesése a több folyadékveszteség miatt nagyobb lesz, közelíti vagy meghaladja a normális 10 százalékot és a baba pótlást kap. érdemes tudni, hogy a pótlás, akár anyatejjel, akár tápszerrel történik, negatív hatással van a tejtermelődésre, az első 7 életnap során adott tápszeres kiegészítés pedig késlelteti az újszülött beleiben az erősen savas környezet kialakulását, melynek teljes mértéke soha többé nem érhető el. A kiegészítő tápláláshoz használt cumisüveg rontja az újszülött szopáskészségét, az erőtlen szopást tovább gyengíti, megváltoztatja a csecsemő szopási technikáját és úgynevezett cumizavarhoz vezethet, melynek során tejcsatorna-elzáródásra, a tej apadására, a mellbimbó kisebesedésére, illetve az anyamell elutasítására lehet számítani.
Ha az epidurál már több, mint 5 órája a helyén van, előfordul, hogy az anya testhőmérséklete megemelkedik, amely az anyai és a magzati szívverés felgyorsulását, tachycardiát eredményez. A megemelkedett testhőmérsékletet tévesen magzati vészhelyzetnek vagy fertőzésnek, pl. chorioamnionitis, vagyis magzatburokgyulladásnak tulajdoníthatják, amely egy sor komoly vizsgálatot, beavatkozást, akár császármetszést, a csecsemő elkülönítését, antibiotikus kezelést von maga után. Az is gyakran előfordul, hogy a szülés lelassul. Annak az anyának, aki EDá-val szül, háromszor nagyobb esélye van arra, hogy oxytocint kapjon, vagy hogy fogós befejezés legyen a szülés vége, mint annak, aki gyógyszer nélkül szül.
Különösen az először szülő nőknél jelentősek ezek a különbségek, sőt, nekik 50%-kal kevesebb esélyük van arra, hogy beavatkozások, komplikációk nélkül hozzák világra gyermeküket, amennyiben az epidurális érzéstelenítést választják.
A szülés lelassulásának oka többek között az, hogy az érzéstelenítés következtében a kismedencei izmok nem tudnak kellően dolgozni, nem segítik a baba fejének beilleszkedését a szülőcsatornába. Ilyenkor gyakran császármetszésre vagy fogós befejezésre kerül sor. Az epidurális anesztézia alkalmazása megduplázza a szülőnő esélyét arra, hogy dystocia (szülés leállás) miatti császármetszésre vagy műszeres befejezésre kerüljön sor.

Melyek a fogós és a vacuumos szülésbefejezés kockázatai?

- gátmetszés
- sérülés az arcon
- arcidegbénulás
- caput seccedaneum (pangásos fejduzzanat, vagyis fejdaganat, ödéma)
- cephalhematoma (kefalhematóma, feji vérömleny)
- koponyaűri vérzés
- koponyacsontsérülés
- ecchymosis (diffúz (bőr)vérzés; kb. lencsényi többszörös vérzéses gócok )
- skalp (galea) alatti vérzés

Hogyan hatnak ezek a sérülések a szoptatásra?

Az arcidegeket ért trauma következtében átmeneti hipotóniára lehet számítani ezen a területen, amely megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a mellre való ráharapást és a szopást. A különböző sérülések, vérzések, ödémák megnehezítik a csecsemő pozícionálását. A kefalhematóma következtében a szokásosnál is nagyobb mértékű vörösvértest-szétesésre lehet számítani, amely megemelkedett billirubinszintben, erősebb sárgaságban mutatkozik meg. Koponyaűri vérzésnél a kisbaba általában aluszékonyabb, izomtónusa gyenge és a szopást akár el is utasíthatja.
Ezekre a problémákra utaló tünetek a letargia, az etetési nehézségek, hypotónia, fokozott nyugtalanság, a fej diffúz duzzanata, sápadtság.
Medikalizált szülést követően a legtöbb intézményben hosszabb-rövidebb időre elválasztják az újszülöttet édesanyjától. Az egymástól való távollét nem kedvez a szoptatás megkezdésének, a korai kötődés kialakulásának. A csecsemőosztályon elhelyezett újszülöttet gyakran megitatják cukros vízzel, teával, tápszerrel és csak 3 óránként viszik ki szopni. Sok baba végigalussza a kijelölt szoptatási időt, néhányuk pedig a cumisüveges táplálásnak köszönhetően nem tud mit kezdeni az anyamellel.

Meg kell említenünk azt a kutatást, amelynek során összehasonlították 28, epidurális anesztéziában részesült szülőnő újszülöttjének szopási készségét, 28 semmiféle fájdalomcsillapításban nem részesült nő újszülöttjével. (Radzyminski, S., The Effect of Ultra Low Dose Epidural Analgesia on Newborn Breastfeeding Behaviors JOGNN, 32, 322-331; 2003.) A megfigyelés során végig nagyon alacsony dózisú localanesztetikumot (bupivacaint) és alacsony dózisú ópiátot (fentanylt) használtak. A két csoport között a szopás megkezdésének ideje és a szopáskészség tekintetében nem mutatkozott különbség. A szülésvezető intézmények szoptatást támogató magatartást mutattak. Az újszülöttet nem választották el édesanyjától, egy órán keresztül együtt lehettek anélkül, hogy a babát megmérték volna, a szemébe cseppentettek volna vagy beadták volna neki az Egyesült államokban szokásos egyszeri adag K-vitamint. A babák egy része már néhány perccel megszületése után szopásra való készséget mutatott, de mindegyikük hajlandó volt szopni az első 40 percben. A szülés után a csecsemő és az anya együttes elhelyezésére került sor, 24 órás rooming-inben, az anyák igény szerint szoptatták kisbabájukat, akik semmiféle pótlást nem kaptak. Valószínűsíthető, hogy az alacsony dózisú gyógyszerek alkalmazása mellett, a korai bőr kontaktus és a szoptatásbarát hozzáállás segített a csecsemőnek felülkerekedni mindazokon a nehézségeken, amelyek általában jellemzőek a medikalizált szüléseket követően.

Feltétlenül szót kell ejtenünk a dúlák szerepéről. A dúla, vagyis asszonytársi segítő, képzett segítség a szülésnél, noha egészségügyi végzettséggel nem kell rendelkeznie. Végigkíséri a szülést, nem úgy mint az orvos vagy a szülésznő, akik akár válthatják is egymást a műszak végén. A Case Western Reserve University felmérése kimutatta, hogy lerövidül a vajúdási idő, kevesebb komplikáció adódik, ritkábban van szükség gyógyszeres beavatkozásra, fájdalomcsillapításra és ritkábban kerül sor császármetszésre, illetve műszeres befejezésre, amikor dúla is jelen van a szülésnél. Egy dél-afrikai felmérés szerint a dúlával szült nők körében ritkábban alakul ki szülés utáni depresszió.

Hogyan segíthetjük a szoptatást a szülőszobán?

A kisbabának élete elso órájában van egy hosszabb, mintegy negyven percig tartó, csöndesen éber periódusa, amikor édesanyja és édesapja arcát, hangját figyeli és készen áll az elso szopásra. Ha az egészséges újszülöttet édesanyja hasára fektetjük és hagyunk neki elég időt, a kisbaba felkúszik az anyamellhez, majd bekapja azt és szopni kezd.

Ne gondoljuk, hogy a szülőszobai szoptatásnak nincs értelme! Kimutatták, hogy az idore született, egészséges csecsemo szopási ösztöne a megszületését követo 30-40 percben a legerosebb. Ha a kisbaba nem álmos a szülés alatt használt gyógyszerektol vagy az altatástól, akkor buzgón, eroteljesen fog szopni. érdemes kihasználni ezt az idoszakot, és mellre tenni a babát. Az édesanya melle ugyanis ilyenkor még puha, nem feszül a belövello tejtol, a kisbaba könnyen rá tud harapni a bimbóudvarra és hamar megtanulja a helyes szopási technikát. Mire néhány nap múlva belövell a tej, a csecsemo már ügyesen fog szopni. Az anyának is jót tesz a korai mellretétel, hiszen a szoptatás elosegíti a méhlepény megszületését, s a méhösszehúzódások következtében kisebb lesz a vérveszteség. A mellbimbó ingerlése által felszabaduló endogén eredetu oxitocin pedig hatékonyabban biztosítja a méh összehúzódását, mint bármilyen külso stimulálás, pl. a régebben rendszeresen használt homokzsák.
A pszichés szempontok sem elhanyagolhatóak: a korai mellretétel pozitív hatással van a korai kötődés, a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulására. A kisbabának megnyugtató édesanyja közelsége. Ezért mindkettejük számára az a legjobb, ha minél több idot töltenek együtt, ismerkednek, s az anya megtanulja felismerni kisbabája jelzéseit.

Ne feledkezzünk el az apáról sem, aki gyakran jelen van a szülésnél, s az első mellretételnél! Ha segítünk az apának felismerni a szoptatás, az anyatejes táplálás fontosságát, ha megmutatjuk neki azokat a mozdulatokat, apró fogásokat, praktikákat, amellyel a szoptató anyát segítheti, akkor a későbbiek során, otthon megerősíti és támogatja az édesanyát a szoptatásban olyankor is, amikor a gyermekágyas elbizonytalanodik.

Ne gondoljuk, hogy az anyának még úgysincs teje! Az első napokban néhány kanálnyi colostrum van a mellben, ezt az immunanyagokban gazdag előtejet a baba első oltásának is szokták nevezni. A babának éppen erre és éppen ilyen kis mennyiségre van szüksége. Az újszülött gyomrának befogadóképessége ugyanis az első napon 6 ml, a másodikon 12. Az első napon egyszerre 5 ml colostrum van a mellben. Felesleges ettől nagyobb mennyiségű folyadékot belediktálni.
A laktózban gazdag kolosztrum elosegíti a meconium ürülését, a felesleges billirubin távozását. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a billirubin 98 százaléka a széklettel ürül, az igény szerint szoptatott, kizárólag anyatejet fogyasztó babák általában kevésbé sárgulnak be, mint cukros vízzel, teával itatott társaik. (deCarvalho 1981, Nicoll 1982, Kuhr and Paneth 1982, Gartner and Lee 1999.)

Gyakran előfordul, hogy már a szülőszobán, az első mellretételnél kisebesedik az anya mellbimbója. Ez nem azért történik, mert a baba túl sokáig szopik és felázik a bimbó. Ez egy tévhit! A mellbimbó kisebesedésének oka leggyakrabban a helytelen pozícionálás vagy a helytelen szopási technika következménye, egyes esetekben pedig a lenőtt nyelv okozza. érdemes már itt, a szüloszobán megtanítanunk az anyát és a csecsemot a helyes szopási és szoptatási technikára, ezzel elejét vehetjük nagyon sok késobbi problémának.

Segítsünk az anyának, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen. Eleinte érdemes ülve próbálkoznia, hogy jobban lássa a csecsemo száját, de ha fáj a gátseb, fekve szívesebben fog szoptatni. Mutassuk meg neki, hogy hogyan támaszthatja meg magát párnákkal, tegyünk a háta mögé, a könyöke alá, az ölébe. Ne doljön elore, ne legyen görcsös a testtartása, lazítson. Tegyük a karjába a kisbabát, fordítsuk felé úgy, hogy a csecsemo az oldalán feküdjön, ne a hátán, ne kelljen elfordítania a fejét a szopáshoz. A baba füle, válla, csípoje egy vonalban legyen. Bíztassuk az anyát, hogy emelje a kicsit a mellbimbója magasságába, és mutassunk rá, hogy ilyenkor veszi hasznát az ölében lévo párnának. A másik kezével fogja meg a mellét az úgynevezett "C" fogással. A hüvelykujj a bimbó fölött, a többi pedig alatta helyezkedik el, jóval a bimbóudvar mögött. Most csiklandozza meg a mellbimbójával a baba ajkát, vagy ha elfordítaná a fejét, akkor a pofiját. A keresoreflex a babát arra ösztönzi, hogy a mamája felé forduljon, s kinyissa a száját. Ha olyan nagyra nyitotta, mintha ásítana, akkor hirtelen helyezze be a mellét jó mélyen a szájába. A babának a bimbóudvar nagyobb részére is rá kell harapnia, nem elég, ha csak a bimbót szopogatja. Ha helyesen szopik, akkor a nyelve a bimbó alatt helyezkedik el, ajkai kissé kifelé fordulnak, füle mozog, állkapcsán látszik, hogy eroteljesen dolgozik. Az álla nyomódjon bele a mama mellébe, az orra érjen hozzá. Ha a nagy, puha mell gátolná a kisbaba légzését, akkor húzza közelebb magához a baba popsiját, lábát, ne a mellét tartsa el. Nem kell korlátozni a szopási idot: ha a baba megfeleloen szopik, a szoptatás nem lesz fájdalmas, a mellbimbó nem sebesedik ki. Ha a babának nagyon pici, vagy hátracsapott álla van - ez az úgynevezett retrognátia - , akkor érdemes úgy szoptatni, hogy egy kicsit hátraszegje a fejét. így az álla jobban belenyomódik a mamája mellébe, míg az orra nem fog hozzáérni. Ezt nevezzük asszimmetrikus tartásnak.
Ha a kisbaba ügyesen és eroteljesen szopik, az anya eros, akár fájdalmas méhösszehúzódásokat érezhet. Nyugtassuk meg, mondjuk el, hogy ez természetes, ennek hatására méhe hamarabb visszanyeri eredeti méretét, nem lesz szükség gyógyszerre, hiszen a szoptatás a legjobb méhösszehúzó.

Az ősasszony, miután világra hozta gyermekét, elrágta a köldökzsinórt, majd az ősi ösztöntől vezérelve és a többi asszonytól látott minta alapján mellre tette kisbabáját. A mai, civilizáltnak hitt világban felnőhet egy lány anélkül, hogy akár egyetlen szoptató anyát látott volna maga körül. Változtassunk ezen!

forrás: iboly

elrejt

Szorult helyzetben - Székrekedés
írta: Hoppál Bori


A székrekedés nagyon sok kismamának okoz panaszt, aminek több oka is van. Egyrészt a szorulás szinte már népbetegségnek számít, hiszen a modern ember táplálékában egyre kevesebb a nyers zöldség, gyümölcs, a rostokban gazdag teljes értékű gabona. Másrészt a várandóssággal együtt járó hormonváltozások nemcsak a méh, de a belek simaizmait is ellazítják, és ennek eredményképpen renyhébb lesz a bélmozgás, lassabban halad a táplálék a bélcsatornában, több folyadék szívódik fel belőle.

bővebben


A várandósság alatt gyakran fellépő vashiány is okozhat szorulást, de érdekes módon azok a vasat pótló szerek, amiket ilyenkor az orvosok felírnak, szintén ilyen tüneteket eredményezhetnek. Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, hogy a baba egyre növekvő nyomással nehezedik a belekre.

A székrekedés – ugyan már magában is meglehetősen kellemetlen – további panaszoknak válhat kiindulópontjává: hányingert, fejfájást, bőrproblémákat, aranyeret okozhat, és akadályozza az ásványi anyagok megfelelő felszívódását. Egyes kutatások szerint a toxémia kialakulásában is szerepet játszhat.

Ennyi rossz hír után jöjjön a jó:

A székrekedés megelőzhető, illetve könnyen enyhíthetőek a panaszok természetes módszerekkel:

* A testmozgás segít! Napi fél óra jó ütemű séta megélénkíti a bélmozgást, de a kismamajógában is vannak kifejezetten a bélműködést serkentő gyakorlatok.
* Talán banálisnak hangzik a következő tanács, de fontos tudatosítani: rögtön menj WC-re, ha úgy érzed, hogy kell. A távozásra kész széklet minél tovább marad bent, annál több folyadékot szív fel belőle a bél, és annál nehezebben tud majd távozni.
* Csakúgy, mint a szüléshez, az ürítéshez is az egyik legideálisabb testhelyzet a guggolás. Ha időd és lehetőséged van rá, próbáld ki, hogy mielőtt WC-re mész, guggolásban töltesz egy kis időt, vagy beviszel a WC elé egy kis sámlit, és úgy ülsz, hogy a lábaid rajta legyenek.
* Adj magadnak időt! Lazíts, várj türelemmel, lélegezz, és esetleg segítsd a bélmozgásodat azzal, hogy megfeszíted és elengeded a végbél izmait néhányszor. Természetesen az étkezéssel lehet a legcélzottabb módon befolyásolni a bélműködést:

Fogyassz minden nap bőségesen nyers zöldséget, gyümölcsöt!

* Válassz teljes kiőrlésű gabonából készült kenyereket, tésztákat!
* Sok-sok vizet igyál! Aki megfelelő mennyiségű folyadékot iszik, annak nem lesz székrekedése.
* A zabkása kiválóan lágyítja a székletet, főleg ha mazsolával vagy más aszalt gyümölccsel fogyasztjuk.
* Az élőflórás joghurt a bélflórát tartja/hozza rendbe, ami szükséges a belek egészséges működéséhez.

Végül álljon itt egy recept a vállalkozó kedvű kismamáknak:

„Enyhítő"

* 4 aszalt szilva (mag nélkül)
* 1 evőkanál korpa
* 2,5 dl meleg almalé

Tedd bele az almalébe a korpát és a szilvákat, és áztasd kb. 15 percig. Attól függően, hogy mennyire szívódott fel a folyadék, kanalazd be, vagy idd ki. Naponta egyszer vagy kétszer fogyasztható, legjobb reggel és este.

forrás: tavam

elrejt

Ajtóstól az Élet kapuján át - Gondolatok a gátmetszésről
írta: Noll Andrea Nandu


Prológus

Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta meglehetősen határozott érzéseim vannak a gátmetszés témájával kapcsolatban, sokáig haboztam bármit is írásba foglalni róla. A hallgatás oka többek között az volt, amiről az alant idézett AquaNatal-oktató kollégám, egy kismamákkal napi szinten foglalkozó, szülészeti szempontból mégis „laikusnak” számító lány panaszkodott egyik hozzám intézett levelében: nevezetesen, hogy bármilyen véleményt is fogalmaznék meg, az nem volna elég „szakszerű” és tudományos, lévén, hogy nem rendelkezem szülészeti szakképzettséggel.

bővebben


„[…] Olyan sokat kérdeznek a mamák, és úgy örülök mindig, ha tudok rá válaszolni! Ha meg nem, akkor mindig megígérem nekik, hogy a következõ alkalomra utánanézek. Csak, tudod, ilyenkor az zavar egy kicsit, hogy hiába tudok megcáfolni valami bõdületes ostobaságot, nincs képesítésem, hogy kimondjam az igazat, ezért sokszor az orvos javára billen a mérleg, mondván, õ mégiscsak ezért kapta a diplomáját.

Konkrét példa: gáttorna AquaNatal-on. Ennek kapcsán felmerül a gátmetszés szükségességének témája. Elbeszélgetünk a vízben két „feszít - elenged” közben. Ötbõl három fõ véleménye: inkább vágják el, mert az orvos azt mondta, hogy ha nem, akkor kinyúlik a hüvelye és érzéketlen lesz, vagy inkontinenciája lesz, vagy ha ezek közül egyik se, akkor okvetlenül kiesik a méhe. Hogy mondhat ilyet egy orvos?! Az inkontinenciával egyébként rendszeresen rémítgetnek. Erre persze az elsõ, ami eszembe jut, hogy akkor mégis mitõl van inkontinenciájuk férfiaknak is, akik sose szültek? Vagy Rózsi néninek a szomszédból, aki csak egyet szült és akkor is jó nagyot kanyarítottak rajta a „biztonság” meg a megelõzés kedvéért?! Triviális vagyok, de nagyon fölbosszant az ilyesmi. De ezt én mint mûkedvelõ hiába teszem szóvá, mert az orvos mást állít.”
/Sz. Zsuzsanna, AquaNatal-oktató/

A sors kegyelméből azonban magam is már azelőtt belekerültem egyfajta “nemhivatalos tanácsadó” szerepébe, mielőtt bábaságot kezdtem volna tanulni, lévén, hogy a kezdetben hobbiszerűen szerkesztett internetes honlapom és egyéb szülészettel kapcsolatos segítő tevékenységem nyomán egyre nagyobb számú kismama fordult hozzám a legkülönbözőbb kérdésekkel a véleményemet kérve. (Azt hiszem, így működhetett ez régen is, a diplomák és bizonyítványok kultusza előtt: az embertársak valahogy megérezték, kifigyelték, ha valaki tudott valamit és hozzá fordultak egy kis tapasztalatcserére.) Kezdetben nagyon nehezemre esett válaszolni ezekre a kérdésekre: nem értettem, miért pont engem kérdeznek minderről és százszor is leírtam, hogy amit most javaslok vagy vélekedek, az nem számít szaktanácsnak, csakis azt tudom mondani, amit a tapasztalataim és a jelenleg birtokolt legjobb tudásom szerint mondhatok. Azt azonban örömmel láttam a pozitív visszajelzéseket tartalmazó levelekből, hogy az óvatosan adott tanács milyen sokszor “bejött”, sőt, néha még valóban nehéz helyzetekben is segíteni tudott. Lehetséges, hogy mégsem csinálok nagyon rosszat, ha továbbra is gyűjtöm az információkat és a megszerzett tudásomat mégoly “tökéletlen” állapotában is megosztom másokkal? Nos, e sorok írásakor még mindig nincs papírom az általam kimondottak szavahihetőségéről – bár ha minden igaz, már csak napok választanak el a bábaságom formális megerősítésétől. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy vállalkozom a véleménynyilvánítás feladatára – és másokat is erre biztatok – pusztán az alábbi tények alapján:

- Nőnemű és két gyermek édesanyja lévén valószínűleg rendelkezem bizonyos nem-betűszerű, ám annál holisztikusabb tudással a női testről, a női lélekről, a női szexualitásról, illetve arról, hogy milyen érzés gyermeket szülni és anyának lenni. Amikor szembesülünk az orvos, mint “abszolút szakember” tekintélyével, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a testünkben mi lakunk és senki nem rendelkezik rólunk több tudással (és megérzéssel), mint mi magunk.
- Az anyasági gondoskodás bábai modellje szerint nem létezik olyan, hogy “tökéletes tudás”. Ennek a ténynek és az örök tanulás folyamatában létezésnek az elismerése a bábák részéről szerintem hitelesebbé teszi a kimondott szót – mivel az nyitott az új, naprakész információk befogadására –, szemben egy diplomára mutogató, bekövesedett állásponttal, amely ugyan rém magabiztos, azonban nagyvonalúan képes figyelmen kívül hagyni a diploma megszerzése óta napvilágot látott kutatási eredményeket.
- Ősi jelenség, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nők a nőkkel szívesebben és nagyobb mélységig beszélnek meg, mint nemek szempontjából vegyes társaságban. A Kör, a tapasztalatmegosztás és a tudásátadás sajátosan női, “történetmesélgetős” formája – kevésbé jól szervezetten ugyan, mint tollfosztó nagyanyáink korában – ma is él és élni akar, a várandósgondozó rendelők és a játszóterek padján, az aerobic-terem öltözőjében vagy akár a fiaink iskolai ünnepségeit előkészítő elszánt mátriárkák kupaktanácsában. Lehetséges, hogy Rózsi néni a szomszédból – hosszútűrő asszony lévén – soha nem megy vissza az inkontinenciájával az orvosához, ám a Kör tudni fog róla, ha nap mint nap erről panaszkodik. Ne habozzunk hát figyelembe venni az általunk szerzett közvetlen, élő tapasztalatot, amelyet a magunk körül látottak-hallottak alapján szerzünk!
- A tudásnak – mint már fent is említettem – egynél több forrása van. Nem csak iskolában lehet megszerezni. A legtöbben ma már írástudó emberek vagyunk és egyre inkább hozzáférhetővé válnak számunkra a világ bármely részén napvilágot látott kutatási eredmények, szakcikkek, statisztikák és személyes élménybeszámolók, de nem kevésbé értékes információval szolgálhatnak a környezetünkben élő tapasztalt emberek, illetve a saját intuícióink és logikánk is. Az tehát, hogy valaki nem végzett orvosi egyetemet, még nem jelenti azt, hogy nem lehet igaza (és fordítva). Az egészségünk túl értékes ahhoz, hogy teljes egészében lemondjunk az érte vállalt felelősségről. Ideje tehát nagykorúvá válnunk és mindent megtennünk annak érdekében, hogy az olyan nagyszabású döntéseinket, mint például egy a testünkön végzendő sebészeti beavatkozás, jólinformáltan és emelt fővel hozzunk meg.

… és hogy jön ide a gátmetszés?

Miért is írtam le mindezt? Azért, mert a legtöbb kismamának és laikus segítőnek, akivel valaha is találkoztam, úgy tűnik, mintha szüksége lenne egyfajta “feloldozásra” ahhoz, hogy a szülészeti beavatkozásokkal kapcsolatban bennük motoszkáló érzéseket és véleményt a sarlatánság (ön)vádja nélkül ki merjék nyilvánítani. Magyarország esetében azután ezt tetézi még az is – talán még a mindent központosító “átkos” rendszer utolsó bosszújaként –, hogy az emberek tudatába csak nagyon nehezen fér bele a szellemi pluralizmus lehetősége, vagyis az, hogy létezhetnek – mégpedig azonos létjogosultsággal – azonos témában különböző nézeteket valló csoportok, filozófiák és gyakorlatrendszerek, vagyis választási lehetőségek. Nem az a feladat tehát, hogy megpróbáljunk mindenkit rábírni arra, hogy áldjon vagy átkozzon valamit, hanem az, hogy segítsünk neki megtalálni a saját megoldását, a saját útját. Eziránti elkötelezettségemtől vezérelve szeretném az alábbiakban összefoglalni, amit én a mai napon a gátmetszésről tudok.

A pro és a kontra örvényében

A gátmetszés az egyik legellentmondásosabb, leghevesebb vitákat kiváltó szülészeti eljárás. Jómagam azt tapasztaltam, hogy a felállás rendszerint a következő: a kismama a lelke mélyén úgy érzi, hogy ezt igazából nem szeretné, sőt, vannak akiket kifejezetten erős félelemmel, iszonyodással vagy menekülési vággyal tölt el az érzékeny, intim részeiket kettéválasztó nyisszantás gondolata. Még jól emlékszem arra az elemi horror-érzésre, amikor nyolc-tíz éves kislányként először hallottam az édesanyámtól a születésem történetének ide vonatkozó “epizódját”. Azt hiszem, biztonsággal kijelenthetem, hogy a gátmetszés ötlete valahol minden nőnek “bűzlik”.

Ezzel szemben áll az, amit a várandós anya a konzervatív (és inkább vélemény-, mint evidencia alapú) szakirodalomban olvas, illetve a legtöbb szülész-nőgyógyász orvostól hall, nevezetesen, hogy a gátmetszés a kisebbik rosszat jelenti számos olyan komplikációval szemben, mint a súlyos gátrepedés, a visszafordíthatatlan inkontinencia (vizeletvisszatartási képtelenség) vagy a méh-előesés. Magzati komplikációkról is szó esik, például éjszakai szülések kitolási szakában, ha az álmából felébresztett éjszakás csecsemős nővér és gyermekorvos már bent topog a szülőszobában és elhangzik, hogy “ez a baba ilyen tempóban már sohasem fog megszületni”…

Mindezek az új információk a legtöbb kismamát – mivel nem szokott hozzá, hogy orvos szavában valaha is kételkedjék – átbillentik a rezignált beletörődés fázisába: igen, valóban, úgy látszik, mégiscsak elkerülhetetlen a gátmetszés. Ezt követi az az állapot, amikor valahogyan fel kell oldani az eredeti ellenérzés és a hozott döntés közötti ellentmondást: ekkor következik be az, hogy az ember megpróbálja a saját szemléletét megváltoztatni, vagyis azt kiemelni, hogy milyen jó és mennyire szükségszerű, hogy úgy történt, ahogy történt, micsoda vészhelyzetek kerültek kiküszöbölésre és végeredményben nem is volt az egész olyan nagy dolog. A gátmetszés okozta komplikációkat (elhúzódó sebgyógyulás, szexuális problémák, fájdalom) már rendszerint csendesen tűri az előzőleg meggyőzött személy: hát igen, a gyerekszülés bizonyára ezzel jár. Robbie Davis-Floyd kutatásában 280 interjúalanyt nyilatkoztatott a témában, majd a következőket szűrte le: “Tanulmányomban ez [a gátmetszés] volt az összes közt a leggyűlöltebb procedúra csaknem valamennyi nő elbeszélésében, akiknek volt részük ebben az élményben, leginkább azért, mert oly sokáig tartott, amíg begógyult és így az újszülöttjükkel töltött első hónapot sokkal fájdalmasabbá és nehézkesebbé tette, mint amennyire az számukra indokoltnak tűnt.” (Davis-Floyd, 1993.)

Mindeközben a konzervatív szülész-nőgyógyászok (illetve Magyarország általam ismert legfrissebb, 2002-ben készült 79%-os gátmetszési statisztikáját figyelembe véve: a magyar szülész-nőgyógyászok többsége) vehemensen védik a gátmetszést, mintha az életük függne tőle, többek között a fent említett megelőzési szempontokra hivatkozva. (E jelenség lehetséges okaira a későbbiekben még visszatérek.)

Mítoszok, evidencia és a józan ész

Mítosz (görög) = “hagyomány útján továbbadott történet állítólagos történelmi eseményekről, amely azt a célt szolgálja, hogy egy népcsoport világnézetének egy részét formálja vagy egy bizonyos gyakorlatot, hiedelmet vagy természeti jelenséget megmagyarázzon” /Webster értelmező szótár/

Evidencia = “Látható jel, indikáció, valami, ami bizonyítékot szolgáltat” /Webster értelmező szótár/

Az anyasági ellátás modernizálásáért folytatott törekvések egyik legnagyobb kerékkötője, hogy rettenetesen nehéz azokat a hiedelmeket megváltoztatni, amelyek az utóbbi néhány évtized tömeg(félre)tájékoztatási tevékenysége folytán a köztudat szerves részévé váltak. Ezek az állítások – mítoszok – olyasmik, amelyek vitán felül állnak, amelyeket “mindenki tud”. Megdöntésük hasonlóan nehéz feladat elé állítja a felvilágosult úttörőt, mint amellyel annak idején Galilei szembesült, oly szörnyű eretnekséget állítván, hogy a Föld márpedig gömbölyű, holott “mindenki tudta”, hogy lapos…
Mielőtt magunk is megégetnénk az olyan eretnek tanokat állító “boszorkányokat” (bábákat), mint például az, hogy a tervezett otthonszülés biztonságos vagy hogy a gátmetszés nem javítja a szülés kimenetelét, nézzünk bele Galilei távcsövébe: mit mondanak a kutatási eredmények? És mit mondanak a tudás egyéb forrásai: a józan ész, a személyes tapasztalatok és az intuíciónk?

Általános mítosz: “Egy szép egyenes vágás jobb, mint egy szabálytalan szélű repedés.”

Evidencia: Mint minden sebészeti beavatkozásnak, a gátmetszésnek is van kockázata: pl. vérveszteség, hematómák kialakulása, fertőzés, szoptatási problémák (a kényelmetlen ülés miatt), érzékeléscsökkenés, szexuális- és lelki problémák. Ezzel szemben “nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a rutinszerű gátmetszés csökkentené a súlyos gáttáji trauma kockázatát, javítaná a gát gyógyhajlamát, megakadályozná a magzati traumát vagy csökkentené a vizelet stressz-inkontinencia kockázatát. (Sleep, Roberts, and Chalmers 1989)

Józan ész: Egy egyenes sípcsonttörés is jobb, mint egy szilánkos ferde, mégsem töretem el a lábam “megelőzésképpen” minden sítúrán.

Variáció: Amikor egy orvos ezzel a mítosszal érvel, annak a hátterében néha az a mögöttes tartalom áll, hogy “egy szép egyenes vágást könnyebb összevarrni, mint egy szabálytalan szélű repedést”. Ez a megközelítés azonban a szakember kényelmi szempontjait helyezi előtérbe és ezért nem épp kliensközpontú. A probléma megoldását inkább a szakemberek sebvarrási készségeinek elmélyítésében, mintsem a rutinszerű gátmetszésben látom. Ráadásul az, hogy egy adott szakember számára milyen típusú seb helyreállítása tűnik egyszerűbbnek, teljesen szubjektív kérdés: van, aki a szépen összekapaszkodó szabálytalan vonalút találja kisebb kihívásnak.

Mítosz 1.: “A gátmetszés megvédi a gátat a súlyos gátsérüléstől,”

Evidencia:

a) “Valamennyi modern kutatás azt találta, hogy a mély repedések szinte kizárólag gátmetszés továbbterjedése folytán keletkeznek” (Goer, 1995 – ld. az Irodalomjegyzékben sorolt tanulmányokat) „A mély gátrepedések előfordulási aránya hússzoros volt gátmetszés mellett” (Borgatta és tsa., 1989.) „Az egyik általam meginterjúvolt szülész-nőgyógyász nyíltan kimondta: “Sosem tapasztaltam harmad- vagy negyedfokú továbbterjedést (repedést), hacsak nem végeztem gátmetszést”.” (Davis-Floyd, 2003.)

b) Néhány adat két intézeten kívüli (otthonszülési- illetve születésházi) szülészeti gyakorlatról készített statisztikából, amelyekben nem végeznek rutinszerű gátmetszést:

A Farm
(a hippimozgalom idején alakult lakóközösség, Ina May Gaskin bábai gyakorlatának helyszíne, Tennessee, USA) 1970-2000, 2028 várandóst vizsgált:

Sértetlen gát: 68.8%
Elsőfokú (bőrfelületi) gátrepedés: 19,1%
Másodfokú (izomszövebe hatoló) gátrepedés: 11,5%
Harmadfokú (végbél-zárógyűrűbe hatoló) gátrepedés: 0,3%
Negyedfokú (végbél-nyálkahártyát átszakító) gátrepedés:0,1%

(Gaskin, 2003.)

(a hiányzó 0,2% Ina May Gaskin személyes elmondása szerint kb. 0,1% komplikációelhárító gátmetszésből, részben a kerekítésekből származik)

A Birth Magazine kutatása

Otthonszülési gyakorlatot vizsgált:

Sértetlen gát: 69,6%

Első- és másodfokú gátrepedés: 28,9%
Harmad- és negyedfokú gátrepedés: 0,7%

Komplikációelhárító gátmetszés: 1,4%

(Birth Magazine, 1998 december)

A fentiekből látszik, hogy a spontán módon keletkezett gátrepedések nagy része enyhe – már ha vannak egyáltalán. A rutinszerű gátmetszés másodfokú gátrepedésnek megfelelő sebet ejt, mivel áthatol a gát bőrén, kötőszövetein, illetve belevág az izomszövetbe is.
A Farmon sértetlen gáttal és elsőfokú gátrepedéssel szültek számát összegezve 87,9%-ot kapunk, ennyi azon nők számaránya, akik “jobban jártak”, mint azok, akiknek a gátján másodfokú sebet ejt egy gátmetszés. “Rosszabbul jártak” mindazok, akiknek harmad- illetve negyedfokú gátrepedésük volt, azaz összesen 0,4% (ezerből négy!). Ha figyelembe vennénk azokat gátmetszéseket is, amelyek harmad- illetve negyedfokú sérüléssé terjednek tovább, akkor a gátmetszés nélkül „rosszabbul jártak” aránya még ennél is kisebb lenne.

Magyarország 2002-es 79%-os gátmetszési statisztikáját a Farm eredményeivel összevetve készítettem egy hozzávetőleges becslést Magyarország gáttraumás esetszámairól:

A számítás menete:
a) Magyarországon 2002-ben 21% volt a gátmetszés nélküli szülések aránya. Ebből a Farm-adatok számait (sértetlen 68,8%; elsőfok 19,1%; másodfok 11,5%; harmadfok 0,3%; negyedfok 0,1%) feltételezve hozzávetőleg 14,448% lehetett a sértetlen gátak, 4,011% az elsőfokú-, 2,415% a másodfokú-, 0,063% a harmadfokú- és 0,021% a negyedfokú gátrepedések aránya. A maradék 0,042%-ot, amely a Farm statisztikájában a komplikációelhárító gátmetszések és kerekítések 0,2%-os aránya, a másodfokú gátmetszéses traumák számához adom hozzá.
b) Magyarországon 2002-ben 79 % volt a gátmetszéses, tehát másod-, harmad-, vagy negyedfokú gáttraumás esetek aránya. Az egyszerűség kedvéért figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy a kutatások szerint a harmad- vagy negyedfokúvá továbbterjedt gátmetszések előfordulási aránya lényegesen nagyobb, mint a spontán módon keletkezett harmad- és negyedfokú gátrepedéseké és csak a Farm adataival számolok, miszerint ebből harmadfokú 0,237%, negyedfokú 0,079%, a többi, azaz 78,684% másodfokú.
c) Ezek után összeadom a gáttraumás esetek számát a gátmetszéses és a gátmetszés nélküli csoportokból: sértetlen: 14,448%; elsőfok: 4,011;másodfok: 2,415%+0,042%+78,684%=81,141; harmadfok: 0,063%+0,237%=0,3%; negyedfok: 0,021+0,079%=0,1%

Magyarország gáttrauma-statisztikája tehát becslésem szerint 2002-ben a következőképpen alakulhatott (kerekítve):
sértetlen gát 14%,
elsőfokú gátrepedés 4%
másodfokú gáttrauma (gátrepedés + gátmetszés) = 81%,
harmadfokú gáttrauma (gátrepedés + gátmetszés) = 0,3%
negyedfokú gáttrauma (gátrepedés + gátmetszés) = 0,1%.
A gátmetszésnél enyhébb gáttrauma (sértetlen+elsőfokú repedés) összesen: 18%
- összehasonlításul: ugyanez a Farmon (kerekítve): 88%

Könnyen lehet tehát, hogy a napjainkban szült magyar nők legalább 70%-a (88%-18%) szerzett súlyosabb sérülést, mint amire háborítatlan körülmények között, gátmetszés nélkül esélye lett volna. Ebből – legalábbis számomra – nem következik az, hogy a gátmetszés hatékony gáttrauma-megelőző eljárás volna.

Józan ész: Ha valaha is próbáltál már textilt kézzel eltépni, tapasztalhattad, hogy a megkezdetlen szélű anyag igen ellenálló mindaddig, amíg be nem vágod a szélét a kisollóddal. Utána már könnyen hasítható végig.

Variáció: Tipikus eset, hogy az orvos praxisának gátmetszési rátája felőli érdeklődésre azt válaszolja a kismamának, hogy „csak akkor végez, ha nélküle elrepedne a gát.” Ha ilyesmi fordulna elő velünk, érdemes megkérdezni, hogy miért gondolja ezt így. Lehet, hogy az állítás a fejezet elején leírt egyenes vonalú sebvarrási preferenciát rejti, de az is előfordult már, hogy az orvos azzal válaszolt a kérdésre, hogy „a gátmetszés megvéd a gátrepedéstől”. Ezt a mondatot – bár többször is hallottam már – máig sem sikerült logikailag feldolgoznom, válaszolni viszont azt szoktam rá, hogy „az amputálás is megvéd a lábviszketéstől, de azért köszönöm, inkább mégse...”

Saját tapasztalatom: Eddig kerek ötven szülésnél volt szerencsém (szenior bába felügyelete mellett, de önállóan) elsődleges bábai ellátást nyújtani. Ez azt jelenti, hogy ennyi kisbaba született a kezembe. (A megfigyelőként vagy más segítő szerepben kísért szülésekről nem készítettem ide vonatkozó feljegyzéseket.) Valamennyi szülés kórházon kívüli környezetben zajlott, ahol nem végeznek rutinszerű gátmetszést. Ezen szülések gát-ministatisztikája a következőképp alakul: Sértetlen gát: 35 (70%), elsőfokú gátrepedés 9 (18%), másodfokú gátrepedés: 6 (12%), harmad- és negyedfokú gátrepedés: 0, gátmetszés 0. A sértetlen gáttal vagy elsőfokú gátrepedéssel végződött szülések összesen 88%-ot tesznek ki, amely történetesen épp megegyezik a Farm adataival.
Érdekes tény, hogy a sértetlen gáttal szült anyák közé tartozik egy 4337g születési súlyú, 35,5 cm fej-körfogatú kisfiú édesanyja is, aki a kétnapos viziten imigyen nyilatkozott: „A gátam mintha már el is felejtette volna a szülést. Samuel a harmadik gyermekünk, de azt hiszem, szeretnék még egyet...”
Bábatanonckodásom mintegy kétezerhatszáz órás gyakorlata során, a születésházban zajlott 802 szülés közvetlen vagy közvetett nyomon követése során egyetlen negyedfokú gátrepedéssel találkoztam (0,5%): egy ötkilós kislány ejtette édesanyja belső hüvelyfalán. Figyelemre méltó volt benne, hogy a gát kívülről látható oldala (az a rész, amit egy gátmetszés szétválasztott volna) teljesen ép maradt. A sebet a születésház háttérorvosa szépen rendbehozta, utólagos komplikációról nincs tudomásunk.
Ugyanezen idő alatt, a 802 szülésből összesen két (2!) alkalommal került sor gátmetszésre mindkettő „vészhelyzeti”, azaz komplikációelhárító beavatkozás volt. Ezeknél a szüléseknél magam nem voltam jelen, így a beavatkozások hírét csak a szülésmegbeszélő Körben hallottam. E gátmetszések közül az egyik továbbterjedt a végbél zárógyűrűjébe, harmadfokú sérülést okozva. Szintén a háttérorvos varrta be, mama és baba jól vannak.
A tanulmányaim helyszínéül szolgáló Maternidad La Luz születésház e sorok írásakor túl van a kilencezer-hatszázadik szülésén. A Ház alapító-vezetője, D. Kaley érdeklődésemre azt felelte, hogy emlékei szerint fennállásuk tizenhat éve alatt sosem találkoztak olyan esettel, amikor a gátmetszés elmulasztása bármiféle rövid- vagy hosszútávú „katasztrófát” (súlyos komplikációt vagy maradandó károsodást) okozott volna, pedig szép számmal akadnak sokgyermekes anyák, akik visszatérő kliensei a Háznak, így jó eséllyel tudnánk róla, ha lennének ilyen panaszok a közösségben.
Végül hadd tegyek említést két „testközeli” tapasztalatomról, a saját szüléseimről is. Mindkét gyermekemet gátmetszés nélkül szültem. Levente fiam születését (3800g) egy kis bőrfelületi repedés erejéig „bánta” a gátam (nem kellett összevarrni), míg Csenge lányom (4100 g) világra jövetele teljesen sértetlenül hagyott. Az első szülésem óta eltelt hat és fél év alatt még nem tapasztaltam magamon semmiféle olyan kóros tünetet, amely a gátmetszés „elmulasztásának” lett volna betudható. Nem hiányzott...

Mítosz 2.: „A gátmetszés megakadályozza a medencefenék izmainak kinyúlását, ezáltal a vizeletvisszatartási problémákat és a hüvelyfal-renyheség okozta szexuális problémákat is.”

Józan ész: A hüvely kitágulása, mint szexuális probléma miatt eredetileg a férfiak kezdtek el aggódni – a saját szempontjukból. Sőt, egy időben népszerű gyakorlatnak számított a „férjcsomó”, a sebvarrás hüvelynyílást szűkítő módja, amely sok nő nemi életét változtatta állandó gyötrelemmé. Az sem elhanyagolható tény, hogy mindazok az idősebb nők, akiken napjainkban végeznek inkontinencia és előesés miatti helyreállító műtéteket, valamennyien nagyvonalú gátmetszések alanyai voltak annak idején. A gátmetszést mindaddig nem végzik el, amíg a baba feje már majdnem készen áll arra, hogy megszülessen. Ekkorra a medencefenék izmai már teljesen kitágult állapotban vannak. Arra sem adott eddig még senki magyarázatot, hogy egy izom elvágása, majd újra összevarrása hogyan őrizné meg annak erejét. (Goer, 1995)
Ina May Gaskin előadásaiban és írásaiban előszeretettel hasonlítja össze a szülés közben kitáguló, majd újra összehúzódó szülőcsatornát a férfiak hímvesszőjének szexuális izgalmi merevedésével, illetve azt követő visszahúzódásával. Milyen érdekes – mutat rá Ina May -, az övék sem „marad úgy”...! A hasonlat korántsem légből kapott, hisz a női gátszövetek nagy része a férfiakéhoz hasonlóan erektilis, vagyis merevedésre, duzzadásra képes. Mivel a női nemi szervek rejtett módon helyezkednek el, kevés nő van tudatában annak, hogy izgalmi állapotban az ő testében is történnek méretbeli változások. „Szüléskor a hüvelynyílás nem kinyúlik, hanem egyszerűen nagyobb lesz!” – emlékeztet Ina May.

Evidencia: Az utóbbi két évtizedben számos kutatás készült a gátmetszés, mint megelőző eljárás és a medencefenék izomműködésének összefüggését vizsgálva (Klein 1986, Gordon/Logue 1985, Sleep/Grant 1987, Rockner/Jonasson/Olund 1991). Ezen kutatások egyike sem igazolta, hogy a gátmetszés bármiféle pozitív hatással volna a medencefenék izmainak állapotára.
Bizonyos szülésvezetési eljárások ellenben kifejezetten károsak (iatrogének) lehetnek a gátizmok, illetve a gátmetszés által megelőzni vélt problémák szempontjából. Ilyenek például az erőltetett „nyomatás”, az anyára kényszerített természetellenes testhelyzet, a méhfenék kézi nyomása a kitolási szakban, szülés után a méhnyak fogóval történő kifelé húzása szemrevételezés céljából (én magam kórházi gyakorlatban többször is láttam ilyet), a vállak spontán rotációját nem kiváró szülésvezetés, korábbi gátmetszések hibás összevarrása, illetve az, ha a gátszövetekbe helyi érzéstelenítőt adnak, de nem végeznek gátmetszést (ugyanis ilyenkor a szövetek megduzzadhatnak, illetve az anya nem érzi kellőképpen, hogy milyen tempóban kell tolnia ahhoz, hogy lehetőleg sértetlen maradjon). (Bromberg 1986 felhasználásával)
A medencefenék izmainak erőnlétében – mint minden más izoméban is - valószínűleg leginkább az izmok edzettségi foka játszik kulcsszerepet. A rendszeres gáttorna jótékony hatását számos inkontinenciától megszabadult nő esete igazolja.

Saját tapasztalatom: A gondolatmenetem elején idézett levél Rózsi nénijéhez hasonló idősebb hölgyeket én is nagy számban ismerek. Sőt, fiatalabbakat is. Néhány olyan nővel is találkoztam már, aki szülést soha meg nem tapasztalt gátja, sőt, szüzessége ellenére is inkontinenciában szenvedett. Tapasztalataim tehát a gátmetszés és az izomrenyheség összefüggésének teljes hiányát látszanak alátámasztani. A lelkiismeretes gáttorna-gyakorlás intim erőnlétfokozó hatását azonban saját magamon is megtapasztaltam.

Mítosz 3.: „A gátmetszés védi a magzatot az agysérüléstől, mivel megakadályozza a baba fejének ritmikus beleütközését a gátba.”

Józan ész: A nő gátja puha, rugalmas szövet, nem betonból van. (Goer, 1995)

Evidencia: Kis súllyal született, illetve koraszülötteket vizsgáló tanulmányok (Lobb, Duthie, and Cooke 1986; The TG 1990) nem találtak bizonyítékot arra, hogy a gátmetszés megvédené a magzat neurológiai jól-létét, még a legkisebb, legsérülékenyebb koraszülöttek esetében sem, nemhogy egy egészséges, érett újszülöttnél. „A gátmetszéstől várt védő hatások egyike az, hogy a magzat fejét így kisebb nyomás éri. Ahhoz azonban, hogy ez az állítás igaz legyen, a gátmetszést még azelőtt kéne elvégezni, mielőtt a fej a gátat kitöltötte volna. A másik feltételezett hatás a kitolási szak lerövidülésével áll összefüggésben, ám a kitolási szak hossza és a szülés kimenetele között nincs következetes összefüggés.” (The TG 1990)

Mítosz 4.: „A gátmetszés jobban gyógyul, mint a gátrepedés.”

Evidencia: a) A gátmetszésnek, mint minden sebészeti eljárásnak, saját kockázata is van, például a vérveszteség, a rossz sebgyógyulás és a fertőzés. Magának a sebvarró eljárásnak is vannak igen gyakran előforduló mellékhatásai, különösen, ha a helyreállítást végző szakember nem eléggé képzett vagy tapasztalatlan. Ilyenek például a fájdalmas, túl szoros varratok, amelyek nem engednek teret a sérülést követően elkerülhetetlenül bekövetkező duzzadásnak, vagy az olyan varratok, amelyek idő előtt kiesnek, megnyúlt, tátongó vagy rosszul illeszkedő szöveteket hagyva maguk mögött, illetve az olyan felszívódó sebvarróanyaggal végzett varratok, amelyek nem szívódnak fel megfelelően, hanem mélyen beágyazódnak a bőr alá. Egy szakirodalom-összegző kutatás (Thacker/Banta 1983) szerint a fertőzések és fekélyek keletkezésének aránya 0,5%-3% között mozog. (Emlékeztetőül: ez hasonló számarány, mint a gátmetszés nélküli szülések során spontán bekövetkezett „komplikáltabb”, vagyis harmad- és negyedfokú gátrepedéseké.)
E komplikációkon kívül az irodalom két rendkívül ritka üszkös fertőzésről is említést tesz: ezek a nekrotizáló fascia-gyulladás, illetve a Clostridium-mionekrózis. E fertőzések nagy arányban halálosak és az anyai perinatális halálozások magas százalékának okozói. (Egy kaliforniai kutatás - Ewing/Smale/Eliot 1979 - szerint 20-27%). Mivel a kutatás által vizsgált halálesetek olyan egészséges nőket érintettek, akiknek komplikációmentes volt a szülésük, kimondható, hogy a gátmetszésükbe haltak bele. Bár a perinatális anyai halálozás a fejlett országokban rendkívül ritka és a fent említett jelenség ennek is csak egy részét képezi, teljesen figyelmen kívül hagyni mégsem lehet.

b) Még ha le is számítjuk azt a tényt, hogy a legtöbb természetes módon keletkezett gátrepedés sekélyebb és rövidebb, mint egy tipikus gátmetszés, akkor sem találunk olyan kutatási adatokat, amelyek azt támasztanák alá, hogy a gátmetszések gyógyhajlama jobb volna, mint az azonos kiterjedésű repedéseké. Sőt, ennek ellentéte derül ki például egy 1991-es tanulmányból. Ebben „a gát gyógyulását hasonlították össze a szülést követő egy-két hét után 181 gátmetszésen átesett, illetve 186 gátmetszés nélkül szült nő között (a gátmetszések aránya 49%). Valamennyi nő alacsony jövedelmű rétegből származott, várandósságuk komplikációmentes, szülésük pedig spontán volt. A gátmetszés nélküli csoportnak mindössze 2%-ában fordult elő harmadfokú gátrepedés a gátmetszéses csoport 15%-ával szemben (a harmad- és negyedfokú repedéseket egy kategória alá vették). A gátmetszéses csoportban a nők 7,7%-a tapasztalt elhúzódó gyógyulást, míg a gátmetszés nélküli csoportban 2,2% (P < 0.05). A különbség még akkor is fennállt, amikor a sértetlen gáttal szülteket (a gátmetszés nélküli csoport 53%-a) kizárták az értékelésből. A gátmetszés nélkül keletkezett négy harmadfokú gátsérülés egyike sem mutatott elhúzódó gyógyulást, szemben azon 27 mély repedés 18,5%-ával, amelyek gátmetszés mellett keletkeztek. Két fertőzés fordult elő, mindkettő a gátmetszésen átesett nők között. […] Ez arra enged következtetni, hogy azok a nők, akiken nem végeztek gátmetszést, jobb gáttáji gyógyhajlamot mutatnak, mint a gátmetszésen átesettek.” (McGuiness M/Norr K/Nacion K. 1991).

Józan ész: Az édesapám, amikor a barkácsműhelyében két falécet szeretne összeragasztani, előtte egy kicsit megráspolyozza az illeszkedő felületeket, mondván, hogy az érdes részek „jobban összekapaszkodnak”. Én magam is könnyebbnek találom a porcelánváza lecsorbult, egyenetlen szélű darabjának hajszálpontos helyreillesztését, mint két A4-es papírlap ragasztószalagos egyesítését, amelyek közül az egyik valahogy mindig egy kicsit félrecsúszik...

Saját tapasztalatom: Már szülészeti segítő tevékenységem e viszonylag rövid ideje alatt is megdöbbentően sok olyan anyával találkoztam, akiket a szülésük után napokkal, hetekkel, sőt, hónapokkal is a kétségbeesés szélére sodort a gátmetszés okozta trauma utóhatása. Volt közöttük olyan gyermekágyas, aki járni is alig tudott elfertőződött gátmetszési sebe okozta fájdalomtól és olyan is, akinek a szülése után kilenc hónappal még mindig heves fájdalmat okozott a nemi élet. Valaki arról számolt be nekem, hogy a gátmetszés melletti mély repedés artériát ért a hüvelyében és többszöri varrási kísérlettel sikerült csak úgy-ahogy helyreállítani, miközben olyan súlyos vérveszteség érte őt, hogy vérátömlesztést kellett kapnia. Olyan édesanyával még nem találkoztam, aki kisebb-nagyobb gátrepedés után számolt volna be nehezen gyógyuló vagy igen fájdalmas sebről.
Tapasztalt bábák történeteit hallgatva leggyakrabban azt az összegzést hallottam, hogy a repedések gyógyhajlama jobb, mint a gátmetszéseké, illetve hogy a gátmetszések fájdalmasabbak a szülés utáni időszakban, mint a repedések. Azt az észrevételt is sokszor hallottam már, hogy azok az asszonyok sokkal könnyebben repednek el, akiken korábbi szüléseik során végeztek gátmetszést, míg ugyanez gátrepedés után nem figyelhető meg. A gátrepedések jobb gyógyhajlamát az a tény is alátámasztja, hogy a gát magától mindig a leggyengébb ponton reped, míg a gátmetszés válogatás nélkül belevág az erős, vastag izomba is.
Az általam elsődleges bábaként kísért egyik szülés során sekély, ám igen kiterjedt gátrepedést szenvedett a szülőanya: egy alig tizennyolc éves, vékonydongájú lány. Mi tagadás, magam is belesápadtam, amint éreztem, hogy a repedés a gátat védő kezemmel dacolva ujjaim alatt felfelé és cikkcakkban fut végig. A seb a szülés után még vigasztalanabb látványt nyújtott: nem vérzett ugyan, de szörnyen be volt dagadva, a repedés a kis- és nagyajkakon át, közvetlenül a csikló mellett futott, aszimmetrikusan tátongva, lefittyedőn. Még ránézni is rossz volt, borzasztóan festett. Szerencsére a születésházban épp az a szenior bába volt ügyeletes, aki boszorkányosan ügyes sebvarró hírében áll. Minden mozdulatát megbabonázva lestem, amint a sebszéleket pontosan összeillesztve öltögette a helyükre a fiatal anya intim részeinek darabjait. Amikor kisvártatva elkészült, már sokkal jobban nézett ki a gát, de még így sem fűztem túl nagy reményeket az egyszerű gyógyuláshoz. A kétnapos viziten alig mertem megkérdezni az anyukát, hogy hogy van a sebe, ám annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor azt nyilatkozta, hogy már alig fáj. Az igazi döbbenet azonban akkor ért, amikor a négyhetes viziten újra láthattam a gyógyult sebet: olyan tökéletesen összeforrt, hogy ha nem tudtam volna pontosan, hogy hol keressem a sérülés nyomait, valószínűleg nem vettem volna észre.

Csakazértis

Annak ellenére, hogy már két évtizede rendelkezésre áll a rutinszerű gátmetszés ellen szóló evidencia, a legtöbb orvos és egyes szülésznők is makacsul ragaszkodnak hozzá. Sheila Kitzinger szerint a gátmetszés „a leggyakrabban alkalmazott szülészeti műtét”, s egyúttal „az egyetlen olyan sebészeti beavatkozás, amelynél fennáll a valószínűség, hogy egészséges nők testén és a beleegyezésük nélkül végezzék el a nyugati kultúrákban.”
Egy 1992-es kutatás szerint az orvosok még akkor sem voltak képesek jelentősen csökkenteni gátmetszési rátájukat, amikor erre kifejezett utasítást kaptak (Klein, 1992). Ha a tudományos tények nem, akkor mi állhat vajon a gátmetszés gyakorlatához való végletes kötődés mögött?

Robbie Davis-Floyd, az emberi reprodukcióra szakosodott, világszerte elismert antropológus kiterjedt kutatássorozatot végzett a szülészeti beavatkozások témakörében. Arra a következtetésre jutott, hogy a gátmetszés a nyugati társadalmakban a szülés, mint beavatási rítus részét képezi, vagyis szimbolikus jelentőséggel bír.
A beavatási rítusok lényege általában az, hogy a beavatandót a társadalomban betöltött egyik féle szerepből a másikba kísérjék át, mégpedig úgy, hogy az az új szerepben is elfogadja és betartsa a társadalom által diktált szabályokat. Az átalakulás „már nem itt, de még nem ott” lebegése felkavaró és félelmetes mind a változáson átmenő egyén, mind az őt magába foglaló – és ezért szintén átalakuló - közösség számára. A rítus nyugtató-, illetve „nyugtonmarasztó” hatású: e bizonytalan időszakban biztos pontot ad valamennyi résztvevőnek, amelyre összpontosítva az egyén kevésbé hajlamos elveszíteni a fejét és valószínűbb, hogy nem támaszt bonyodalmakat a társadalom számára sem.
A rítusok pontos követésére a társadalom fiatal tagjait (jelen esetben az orvosi egyetemistákat) tudatosan szocializálják, azok megszegését a közösség rendszerint szankcionálja.
A lányból anyát teremtő szülés mindig is az egyik legmélyrehatóbb beavatási rítus volt az emberiség valamennyi társadalmában. A nyugati társadalmak technokratikus világmodellje is felhasználja ezt az érzékeny időszakot saját értékrendjének alátámasztására. Az alátámasztandó eszme itt az, hogy a felsőbbrendű technika vívmányaival előbb-utóbb kiszámíthatóvá lehet tenni és uralni lehet (sőt: kell is!) a természetet. Az a tény azonban, hogy a természet a maga részéről gyakran fittyet hány minderre, vagyis a szülés továbbra is egy meglehetősen öntörvényű, egyéni és organikus folyamat, paradoxon-léket ver a technika mindenhatóságát hirdető hitrendszerbe. Így a technokratikus társadalom arra kényszerül, hogy e lék betömésére rituális cselekvéseket találjon ki, megpróbálván mégiscsak olyan hatást kelteni, mintha a szülés folyamata technológiával kontrollálható volna. Egy átöltöztetett, fertőtlenített, magzatfigyelő monitorra kapcsolt, infúzióra kötött, gyógyszerezett, szétvágott majd összevarrt asszony szülése valóban könnyen tüntethető fel olyan fényben, mintha a folyamat jól sikerült „terméke”, az egészséges baba, teljes mértékben az orvostudomány és nem az anya(természet) érdeme volna. (Én magam például igen következetes módon tapasztaltam azt a jelenséget, hogy a kórházban szült asszonyok jelentős része első dolgaként az orvosának mond köszönetet a szülés után, míg az otthon szült édesanyák a férjüket csókolják meg legelőször...).
A rutinszerű beavatkozások (köztük a gátmetszés is), azt az érzést adhatják tovább az orvosnak, de magának az anyának is, hogy a szülés irányított-, illetve „a szokásos” módon halad, tehát az ember „ura a helyzetnek”. Ezáltal a rítusnak mind a nyugtató-, mind pedig a világnézet-megerősítő hatása érvényesül. A gátmetszés szimbolikusan – és a szó legszorosabb értelmében - gátat szab a szülés „deviáns” kiszámíthatatlanságának, egy vonalzóegyenes, tankönyvszerűen varrható, misztériumból pácienst változtató seb medrébe terelvén azt.

Akadnak más okok is, amelyek megnehezítik a szülészek számára, hogy lemondjanak a gátmetszés gyakorlatáról:
Davis-Floyd azt is megjegyzi, hogy a nyugati orvostudomány hierarchiájában a sebészet rendelkezik a legmagasabb presztízzsel. A gátmetszés a normális gyermekszülést – még az alternatív szülőszobában zajló hüvelyi szülést is – sebészi procedúrává változtatja, növelve ezzel az orvos tekintélyét és saját nélkülözhetetlenségébe vetett hitét.
Az orvosnak, akit alapvetően betegek gyógyítására képeztek ki, az az érzése támadhat, hogy ha nem végez gyógyító tevékenységet, akkor nem végezte el a dolgát elég alaposan. Namármost, ha egy szülésnél semmilyen kóros helyzet nem áll elő, az könnyen okozhatja az orvosnak a „semmittevés” lelkiismereti traumáját, míg egy gátmetszéses szülésnél ebből a szempontból jól érezheti magát, mivel ott az ő munkájára nagyobb szükség van.
A társadalom bizonyos gazdasági szereplőinek – jellemzően a gyógyszeriparnak – közvetlen érdeke is fűződhet ahhoz, hogy a betegségeket ne megelőzéssel vagy a probléma okának kiküszöbölésével, hanem költséges technológiával, illetve tünetelnyomó gyógyszerek bevetésével próbálják megoldani. (Magyarországon például évente mintegy 95 ezer szülés zajlik le. Ha ezek 79%-ában gátmetszést végeznek, akkor az egy évben több, mint 75 ezer sebészeti beavatkozást jelent, annak összes eszköz- személyzet- és gyógyszerigényével együtt!) A szülészet technokratikus modellje számos olyan beavatkozást tart a repertoárján, amelyek újabb és újabb beavatkozásokat tesznek szükségessé. Egy ilyen láncreakció részét képezheti a gátmetszés is, mint olyan technológia, amely egy alapvetően élettani szülés háborításából következő bonyodalmakat igyekszik „jóvátenni”.

A patriarchátustól az egalitáriánus társadalomig tartó evolúciós úton egyelőre csak meglehetősen visszafogott tempóban haladó világunkban felvetődik az is, hogy a szülő anyák gátja, e hangsúlyosan nőnemű testrész, mennyire jelenti a „nemek harcának” sajátos csataterét.
A szülés bizonyos szempontból a női élet, a nőiesség csúcspontja: a gyümölcshozás, a teremtő hatalom vulkánkitörésének pillanata. A férfiak gondolatvilágában a nők gyermekhordozó, életet adó képességét ősidőktől fogva tiszteletteljes félelem övezte: olyasmi ez, ami számukra megfoghatatlan, ellenőrizhetetlen és utánozhatatlan. Egy kiegyensúlyozott, egyenjogúságon alapuló világban mindez leginkább szeretetteljes megbecsülést kéne, hogy kiváltson a társadalom ellenkező nemű tagjaiból (mint ahogyan ez is látható sok esetben a szülés közben párjukat odaadóan támogató fiatal édesapák arcán és mozdulatain). A szülés misztériuma a patriarchátus (és a kórházaknak csak a katonasághoz hasonlítható merev személyzeti hierarchiája) szempontjából azonban elfogadhatatlan, hisz van itt valami, ami felett nemcsak hogy nincs férfikontroll, de akár meg is kérdőjelezheti a férfihatalom (illetve orvoshatalom) létjogosultságát. „A gátmetszés, vagyis a női nemi szervek „lerombolása és újjáépítése” lehetővé teszi a férfiak számára, hogy saját ellenőrzésük alá vonják a nők „szexuális hatalommal bíró, kreatív és férfiuralom-fenyegető vonatkozásait”.” (Davis-Floyd, 1993) Férfi nőgyógyászszemmel nézve a gátmetszés egyenes és egyszerű, mint egy felkiáltójel, míg a női test organikusan ívelt és kiszámíthatatlan, vonzásának hatalma veszélyes. Ez részben magyarázatot ad arra is, hogy miért végeznek lényegesen kevesebb gátmetszést a nőnemű szüléskísérők (jellemzően bábák): a nők nem érzik magukat tudat alatt fenyegetve a szülés által.

„Röviden szólva, a rutinszerű gátmetszés rituális funkcióval bír, ám egészségügyi célt nem szolgál. Ha az olvasó másként vélekedik, örömmel intézem hozzá azt a kihívást, hogy találjon akár csak egyetlen szavahihető tanulmányt is, amely az utóbbi 15 évben készült és alátámasztja a véleményét” – írja Henci Goer perinatális kutató-tanácsadó informált döntéshozásról szóló könyvében.

A fentiekből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy valószínűleg hiába várunk arra, hogy az orvostársadalom pusztán a felsorakoztatott bizonyítékok hatására jobb belátásra tér és felhagy a rutinszerű gátmetszés gyakorlatával. A témában folytatott kis kutatásom során azonban rábukkantam egy igen figyelemre méltó és biztató statisztikai adatra (Birth Magazin 1999 december): Az Egyesült Államok országos gátmetszési rátája a szülő nők következetes ellenállásának hatására 1985 és 1997 között 24,5 %-ot, egy másik forrás szerint 1980 és 1998 között 39%-ot esett. (Mellesleg azt is megjegyzem, hogy nem találtam arra vonatkozó adatot, miszerint a csökkent számú gátmetszés nyomán növekedett volna bármely olyan komplikáció előfordulási aránya, amelyet a gátmetszés lett volna hivatott megelőzni.) A változás kezdete egybeesik azzal az időponttal, amikor napvilágot láttak és a nagyközönség számára is hozzáférhetővé váltak a gátmetszésről szóló kutatási eredmények. Ne becsüljük hát le a „laikus” társadalom nyomásának erejét: az informált döntéshez való kitartó ragaszkodás a világ bizonyos részeiben már megtette hatását!

A lélek sebláza

A gátmetszést propagáló orvosok előszeretettel emlegetik klienseik előtt a szóban forgó sebészeti procedúrát „egy kis vágás” címszó alatt. Ez azt sugallja, mintha a beavatkozás elhanyagolható apróság volna. Testi szempontból az eddig felsorolt tények talán már meggyőzhették az Olvasót arról, hogy e sugallat legalábbis kérdéses (vajon „kis vágásnak” neveznél-e egy 2-6 cm hosszú, 1-2 cm mély bemetszést tested bármely más pontján?). De mi a helyzet a lélekkel? Milyen üzenetet hordoz egy nő számára, ha gyermeke „ajtóstól halad át az Élet kapuján”?

Először is sikeresen szocializálja a fiatal anyát a rítus továbbéltetésére azáltal, hogy elhiteti vele: enélkül nem (illetve csak valamiféle szörnyű katasztrófa egyidejű előidézésével) lett volna képes megszülni gyermekét. Ha ezt nem sikerülne elhitetni az asszonyokkal, akkor sohasem egyeznének bele e fájdalmas beavatkozásba, tehát szükségszerű, hogy az üzenet célba érjen.
Ha célba ért, az egyben azt is jelenti, hogy jelentősen csorbította a szülő nő saját testébe és női erejébe vetett hitét. A szülészorvoslás megjelenéséig tartó évmilliókon keresztül a nők tudták, hogy képesek gyermeket szülni, hogy a testük életadásra lett teremtve. A szülésvezetésnek a betegségek megtalálására és megszüntetésére szakosodott orvosi modellje azonban sokkal inkább fókuszál arra, hogy az emberi test, mint mechanikus gépezet, hol hibásodhat meg. Ez az alapjaiban gyanakvó hozzáállás azután már könnyen válhat önmagát beteljesítő jóslattá, ha az erős megkérdőjelezés szuggesztív hatására maga a szülő nő is hinni kezdi, hogy a teste „nem működik”.

A nők önbizalmának ilyeténképpeni, ollóval történő altesti megnyirbálása mellett azonban más lelki vonatkozásai vannak a beavatkozásnak:
Automatikusan függést alakít ki a szülő anya és az orvos között: az anya a gátmetszés pillanatától kezdve sérült, beteg, már nem sétálhat ki a kórházból úgy, ahogy oda belépett és teljesen ki van szolgáltatva a sebvarrást végző orvosnak.
Következménye lehet a vágásnak a bűntudat és a gyász felébredése is az anyában, különösen akkor, ha nagyon szerette volna elkerülni a gátmetszést. Ilyenkor ugyanis felmerülhet benne, hogy valamit rosszul csinált hogy mégsem sikerült „megúszni” a dolgot. (Ez a „valami” sokminden lehet, kezdve attól, hogy nem képviselte elég határozottan az igényét, egészen addig, hogy „rosszul szült”, nem tudott „megfelelően” ellazulni, kitágulni stb.) Gyászolhatja azt, hogy végérvényesen elveszítette az általa vágyott szülésélményt, amely utólag már semmilyen formában nem pótolható.
Nem ritka az sem, hogy az anya dühöt, haragot érez a kórház vagy az orvos iránt, mert méltánytalanságnak éli meg a rajta esett agresszív beavatkozást. Mivel ezt csak a legritkább esetben sikerül utólag építő módon kommunikálni, az elfojtott érzés beláthatatlan ideig keserítheti az anya életét.
Tudat alatt akár a baba is a sérelem bűnbakjává válhat azáltal, hogy az anya a születés pillanatára, azon keresztül a megszületettre vezeti vissza kínjait, akaratlanul is arra a személyre haragudván, akinek jövetele annyi fájdalmat hozott magával. Az a törés, ami ezáltal az anya-gyermek kapcsolatban keletkezik, felmérhetetlenül sorsformáló lehet.

Nehéz leírni anélkül, hogy javíthatatlanul radikálisnak, sőt túlzónak ne tűnjek, mégsem tehetem meg, hogy elhallgatom: a gátmetszés megrázkódtatását számos anya és bába hasonlította már mind a nemi erőszakéhoz, mind pedig az egyes népcsoportoknál vallási- vagy törzsi szokás alapján végzett nemi szervi csonkításéhoz. Szülésélmény-feldolgozásban (is) segédkező pszichoterapeuta-, illetve dúla ismerőseim tapasztalata szerint a traumának sajnos még ez a mélysége is létező jelenség.

Hogyan tovább?

Thomas Mann Mario és a varázslójának drámai csúcspontja az a jelenet, amikor a főhős végül sikeresen száll szembe az antagonista varázslóval, aki addigra már egy teljes embertömeget hipnotizált teljes megadásba, akaratukat megtörve. Ő ugyanis az egyetlen a tömegben, aki nem pusztán azt tűzi ki célul maga elé, hogy ő bizony nem hagyja magát hipnotizálni. A céltalan és ezért erőtlen szembeszegülés helyett megtalálja saját igenjét, vagyis azt, amit az önfeladás helyett cselekedhet. Így sikerül megtörnie a gonosz varázst. Thomas Mann ugyan végül tragikus kicsengést adott novellájának, hisz Mario „megoldása” az, hogy egyszerűen lelövi a varázslót, a történet mégis hordoz egy olyan erőteljes üzenetet, amely elkísért az egész életemen át, amióta csak először elolvastam.
Rájöttem ugyanis, hogy nem lehet a világon semmi ellen sikeresen küzdeni, ha az ember nem tudja közben, hogy mi az, amiért küzd. Nincs ez másképp a rutinszerű gátmetszéssel sem. Az alábbiakban ezért néhány olyan kérdésről szeretnék szót ejteni, amely a szóban forgó szülészeti rutinműtét ötletének elvetése után felmerülhet bennünk.

Hogyan őrizhető meg a gát épsége?

Sose feledjük, hogy testünk más részeihez hasonlóan a gátunk is alapértelmezésben ép és egészséges. A gátvédelem kérdéséhez tehát mindig az egészségmegőrzés jegyében álljunk hozzá, ne pedig azzal a gondolattal, hogy valami selejteset kell „feljavítanunk”! Ennek szellemében ajánlom az Olvasó figyelmébe az alábbiakban sorolt, a téma gazdagságához képest kevés szóba sűrített néhány ötletet. A javaslatok többségének forrása részben saját szülési- és szüléskísérési tapasztalatom, részben pedig a Midwifery Today, a világ vezető bábafolyóirata, melynek egy teljes száma (2003 tavasz) foglalkozik a gátvédelemmel, valamint csaknem minden konferenciáján szerepel a téma a „Bábatrükkök” műhelyben.

* A gát épsége főként a szövetek rugalmasságától függ, amit elsősorban a táplálkozás, másodsorban az izmok edzettségi foka befolyásol. Érdemes tehát fehérjében és vitaminokban gazdag, tápláló ételeket enni, nem csak a várandósság alatt, hanem már előtte is. Sokat segíthet az intimtorna is (különös tekintettel a gátizmok tudatos ellazítására), illetve a rendszeres séta/gyaloglás, valamint speciális nyújtó jógagyakorlatok.
* A várandósság alatti gátmasszázsról eltérően vélekednek a szakemberek: van aki kifejezetten hasznosnak tartja, de vannak olyanok is, akik úgy vélik, hogy a gát szülés előtti nyújtása a szövetek maradandó kinyúlását okozza, emellett sok anya számára kellemetlen, s a hüvelyfertőzésnek is megnő a kockázata általa. Én azt tartom, hogy a tiszta E-vitaminos olajjal (pl. búzacsíra-olaj) végzett, nyújtás nélküli gátmasszázs javíthatja a szövetek minőségét, ám ezt is csak akkor ajánlom, ha az anya (ill. a pár) kifejezetten igényli és az anya nem hajlamos átlagon felül a hüvelyfertőzésre.
* Szüléskor fontos, hogy a kitolási szak az anya által választott testhelyzetben történjen, ugyanis a nők ösztönösen úgy helyezkednek el, ahogyan a legkevésbé fáj és ezért a legkevésbé is reped a gát (statisztikai adatok szerint a legkevesebb gátrepedés négykézlábas, illetve térdelő helyzetben keletkezik).
* Érdemes elkerülni az epidurális- és a gáttáji helyi érzéstelenítést, nem csak a mozgásszabadság megőrzése miatt, hanem azért is, mert elérzéstelenített állapotban az anya nincs tudatában a szövetek feszülésének, így kevésbé tudja kontrollálni, hogy a baba feje finoman, apránként bújjon ki.

* Amikor a baba feje domborítani kezdi a gátat, használható valamilyen síkosító anyag. Egyes bábák vizes alapú síkosítózselét használnak, mások orbáncfűolajat vagy más növényi olajat.
* Több kutatás is azt mutatta ki, hogy a gát kitolási szakban történő masszírozása nem hogy csökkentené, de kifejezetten növeli a gátrepedés kockázatát, ezért kerülendő. A meleg borogatás, illetve a szülősámlin történő szülés rövid távon jótékony hatású, ám ha hosszú időn át alkalmazzák, akkor hozzájárulhat a szövetek ödémásodásához, ami szintén a gát repedéséhez vezethet.
* Többek között gátvédelmi szempontból is kifejezetten káros a kitolási szakban az erőltetett „nyomatás”. A hosszú, folyamatos izomfeszítéssel járó, lélegzetvisszafojtó erőkifejtés ugyanis elszorítja az ereket, rontja az oxigénellátást és a gátszövetek vérellátását, s egyben a magzatét is, aki ettől könnyen kerülhet rossz állapotba, ami miatt aztán a szülés siettetésére (pl. vészhelyzeti gátmetszésre) kerülhet sor. E láncreakciót megelőzendő, hasznosabb, ha az anya az ösztöneire hallgatva végzi a kitolást, ami ritkán jelent öt-hét másodpercnél hosszabb kitolási periódusokat. (Kitzinger, Sheila, Simkin, Penny (editors) Episiotomy and the Second Stage of Labor: 2nd Edition, Pennypress 1990.)
* Téves az a hiedelem, hogy az egyetlen dolog, ami megóvhatja az anyát a gátrepedéstől, az valamiféle „trükkös” kézi gátvédelem. Sőt, a bábák körében egyre inkább kétféle irányzat kezd kialakulni a témában. Míg egyesek szívesen alkalmaznak manuális gátvédelmet és szép eredményeket érnek el vele (jellemzően az egyik kézzel a hüvely és a végbél közötti szakasz feszülését összetartva, a másikkal pedig a baba fejét kissé előrebiccentve a szeméremajkak és a csikló tájékának védelmére), másoknak a „hands-off”, vagyis „kezeket el” hozzáállás válik be inkább, miszerint a gáthoz – kivételes esetektől eltekintve - legjobb hozzá sem nyúlni, mivel mindenféle ingerlés az izmok összehúzódását okozhatja és így az ellazulás ellen hathat. Az eddig végzett kutatások nem mutattak bizonyító erejű különbséget a két módszer hatékonysága között.
(Judith Melton-Preston: Perineal Support, Research paper, El Paso Texas 2003.; The “HOOP” Study, Hands on Hands off Study, A randomized controlled trial of care of the perineum during second stage, British Journal of Obstetrics and Gynecology, Vol. 105, No 12. p.1262 – 1272)
* A gát épségének szempontjából előnyösnek számít a vízben szülés. A víznek a levegőénél nagyobb nyomása ugyanis egyfajta természetes gátvédelemként hat, ellene tartva a kifelé préselő erőknek. A testmeleg víz a lazítást is segíti.
* A kézi gátvédelem hívei és ellenzői egy dologban mégis egyetértenek: nevezetesen abban, hogy a gát épségét leginkább az befolyásolja, hogy a gátszövetek mennyire kerülnek ellazult állapotba, mire a baba feje átbukik a gát gyűrűjén, illetve mennyire fokozatosan születik meg a fej. Az „igazság pillanatának” elérkeztét az anya számára általában az az érzés jelzi, amelyet a bába-szakirodalom csak tűzgyűrűként emleget. Ha az anya az égő érzésre ellazulással válaszol, illetve egy-két kontrakció erejéig minimálisra csökkenti a kitolást, akkor az nagyban növeli az esélyét arra, hogy megőrizze gátja épségét.
* Michel Odent, akit ma már a háborítatlan szüléskísérés egyik „nagypapájának” tekinthetünk, több írásában is beszél egy úgynevezett magzatkilökő reflexről. Az benne a különleges, hogy csak akkor következik be, ha az anya a tökéletes háborítatlanság és intimitás állapotában van (hasonlóképpen ahhoz, hogy a legtöbben szeretkezés közben is csak ebben az állapotban képesek elérni az orgazmust). A reflex kiváltódását hatalmas erejű és ellenállhatatlan kitolási inger jelzi és rendszerint valamilyen megváltozott tudatállapot (akár félelem, sőt halálfélelem) előzi meg, melyet Odent egy sajátos hormonkoktél felszabadulásának tulajdonít. Megfigyelése szerint azokban az esetekben, amikor a kitolás e reflex eredményeképpen zajlik le, szinte soha nem történik gátsérülés, annak ellenére sem, hogy ilyenkor nem lassítanak le az anyák a fej megszületése előtt.
* Hasonló megfigyelés vezette Ina May Gaskint is, amikor megfogalmazta a „nyílóizmok törvényét”. (A „nyílóizom” kifejezést a sphincter = záróizom, gyűrűizom szó mintájára alkották Ina May Gaskin írásainak magyarra fordítói a szülés közbeni megnyílásra utaló pozitív jelentéstartalom érdekében.) Eszerint „a széklet- és vizeletürítés, valamint a méhnyak és a hüvely nyílóizmai az intimitás és elvonultság állapotában működnek a legjobban – például zárható ajtóval rendelkező mosdóban vagy a hálószobában, ahol valószínűtlen vagy lehetetlen, hogy az embert megzavarják. A nyílóizmokat nem lehet akaratlagosan megnyitni és nem reagálnak jól a parancsszavakra (mint például „nyomjon!” vagy „lazítson!”) sem. Amikor az ember nyílóizmai a megnyílás folyamatában vannak, hirtelen visszazáródhatnak abban az esetben, ha az illető zaklatott állapotba kerül, megijed, megalázva érzi magát vagy zavarba jön. Hogy miért? A véráramban levő adrenalin magas szintje nem kedvez a nyílóizmok megnyílásának (sőt, néha akár meg is akadályozhatja azt).” (Gaskin 2003.)
* Holisztikus bábák megfigyelték azt is, hogy kapcsolat áll fenn az ajkak, illetve a torok lazasága, valamint a nemi szervek, így a gát lazasága között. Ebből következik az, hogy az ajkak ellazításával (Ina May Gaskin Spirituális bábaság című könyvének szüléstörténeteiben például gyakran csókolózással!), illetve az anyából szülés közben kifakadó hangok laza torokkal és mély hangfekvésben történő intonálásával hatni lehet az „egy emelettel lejjebb” zajló eseményekre is.

Elképzelhető-e olyan helyzet, amikor mégis indokolt a gátmetszés?

Egyetlen olyan bábát sem ismerek, aki ne lett volna azon a véleményen, hogy a gátmetszésnek bizonyos kivételes esetekben – vészhelyzet-elhárító céllal – lehet létjogosultsága. A dologban azonban az a kényes kérdés, hogy mit is nevezünk valójában vészhelyzetnek, hiszen ha túl sokmindent, az egy idő után kísértetiesen elkezd hasonlítani a rutinszerűhöz. Több definíciós kísérlet is született már erre, s ennek megfelelően a szülészeti szakemberek protokolljai is különfélék.
Nem vállalkozom arra, hogy megtaláljam a Bölcsek kövét ebben a témában, csupán saját tapasztalataimat osztom meg az olvasóval:

Több olyan idősebb bábát is ismerek, akik állításuk szerint igazán indokolt esetben egy pillanatig sem haboznának elvégezni a gátmetszést, ez azonban húsz- sőt harminc éves gyakorlatuk alatt még egyszer sem fordult elő velük.

A Maternidad La Luz születésházban, mint már korábban is említettem, ott tartózkodásom egy éve alatt 802 szülés zajlott, melyek közül két esetben történt gátmetszés. A Ház bábáit mindkét eset komoly önvizsgálatra sarkallta: utána még napokig fontolgatták az érintettek, hogy vajon lehetett-e volna még valamit jobban csinálni annak érdekében, hogy el lehessen kerülni, illetve hogy visszatekintve is indokoltnak tűnik-e, hogy sor került a beavatkozásra. Az, hogy a gátmetszés alapvetően nemkívánatos dolog, ott nem számított kérdésnek, ezzel kapcsolatban semmiféle dilemma nem merült fel. Számomra különösen azért értékes ez az első kézből szerzett élmény, mert e statisztikai volumenű szülésszám viszonyítási alapján engem a gátmetszés szükségességességéről mondva csinált indokokkal már nagyon nehéz lenne meggyőzni...

Szerettem volna valamiféle irányadó információt találni arra vonatkozóan, hogy melyek azok az esetek, amelyekben a bábák indokoltnak tartanák a vészhelyzeti gátmetszést. Sajnos nem sikerült egybehangzó javallat-listát találnom sem az általam ismert szakkönyvekben, sem személyes kérdezősködés által.
Elizabeth Davis például a magzati szívverés súlyos lelassulását tekinti indikációnak (ha kontrakció alatt 60 ütés/perc alá esik vagy tartósan 100 ütés/perc alá kerül), amennyiben az anya erőfeszítése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a baba azonnal megszülethessen.
Helen Varney „Midwifery” című bábatankönyvében a fogós- ill. vákuumos szülésbefejezés, valamint a súlyos váll-elakadás is a lehetséges okok között szerepel abban az esetben, ha a babát kimanőverezni próbáló kezek és/vagy eszközök számára helyet kell csinálni.
Anne Frye „Healing Passage” című, gátvédelemmel és a sebvarrással foglalkozó könyve a magzati szívhangok leeséséről azt írja, hogy ő a metszés megejtése előtt azért még megpróbálná a szívhangokat az anya testhelyzet-változtatásával, illetve a baba fejének finom visszanyomásával korrigálni, mivel a szívhangproblémákat sokszor a köldökzsinór összenyomódása okozza, s helyes pozicionálással sok esetben meg lehet oldani a helyzetet. Frye a váll-elakadás esetén alkalmazott gátmetszést „időpocsékolásnak” tartja, mivel az elakadás az anya csontjainál történik, nem pedig a lágy szöveteknél, amelyen a metszés esne. Hasonlóan vélekedik a farfekvéses szülések esetéről is. Azt is megjegyzi, hogy elakadások manipulálásánál a jellemzően nőnemű bábák kisebb keze könnyebben fér be a hüvelybe minden gond nélkül, mint a férfi szülészeké.
Frye indokoltnak tartja a gátmetszést abban a rendkívül ritka esetben, ha a nő gátja abnormálisan merev és már a nyúlás elősegítésére tett összes kísérlet kudarcba fulladt. Ilyenkor ugyanis valóban a lágy szövetek akadályozzák a szülést, nem pedig a csontos szerkezetek. Ha ez előfordul, akkor annak többnyire valamilyen korábbi gátmetszés vagy gátrepedés után keletkezett vastag hegszövet az oka, de először szülőknél is lehetséges. Frye ezen kívül az anya teljes kimerülése esetén is fontolóra vehetőnek tekinti a gátmetszést, amennyiben látható, hogy képtelen tovább folytatni a kitolást és nem tud vagy nem akar pihenni, enni vagy más kísérletet tenni a regenerálódásra. Frye azonban ebben az esetben is mérsékletre és gondos mérlegelésre int, tekintettel arra, hogy a kimerültség és a gátmetszés együttese növeli a súlyos vérzés, a hipoglikémia és a sokk kockázatát.
Ina May Gaskin farfekvéses szülésnél abban az esetben tartja indokoltnak a gátmetszést, ha egy fiú baba herezacskóját túlzott nyomás alá helyezi az, hogy sok időt tölt a gátnak nyomódva. Ilyenkor egy rövid gátmetszés megelőzheti a vérömleny és más sérülések kialakulását a herezacskóban vagy a herékben. (Gaskin, személyes beszélgetés 2005.)
Egy ponton azért mégiscsak sikerült egybehangzásra találnom a bába-szakirodalom ide vonatkozó fejezeteiben: valamennyi általam ismert holisztikus bába úgy véli, hogy a gátmetszés „végső megoldás, amellyel nem szabad könnyelműen bánni” (E. Davis)

Hogyan kerülhető el a gátmetszés?

Miután a témát már többféle szempontból is körbejártuk, egyre inkább úgy tűnik, hogy a gátmetszés elkerülése – a valódi vészhelyzetek ritka esetétől eltekintve – inkább kommunikációs-, mintsem szülészeti probléma. Vagyis a kérdés az, hogy hogyan érheti el a kismama egy mítosz alapon gondolkodó konzervatív orvosnál, hogy vegye őt komolyan és tekintsen el a sebészkedéstől a szülőszobában.
Bombabiztos módszerem sajnos nincs, de azért megemlítek néhány lehetséges stratégiát:

* A legjobb természetesen az, ha már eleve olyan szülészeti szakembert választunk, aki elkötelezett a gát épségének megőrzése mellett. Kérdezzünk rá bátran a konkrét arányszámokra, mivel a „csak ha muszáj” típusú válasz mögött sokminden állhat.
* Ha kórházi szülést tervezünk, készítsünk szülési tervet és annak megbeszélése során kommunikáljuk diplomatikusan, de nagyon határozottan, hogy mit szeretnénk.
* Ne hagyjuk, hogy az orvos fenyegetéssel, diplomalobogtatással vagy más hatalmi eszközzel sarokba szorítson. Nekünk ennél meggyőzőbb érvek kellenek.
* A veszekedésnél hatásosabb a higgadt szó, sőt, egy kis dícséret is csodákra lehet képes, pl. „A doktor úr remek szakember, biztos vagyok benne, hogy ha kell, pontosan össze tudja varrni az egyenetlen szélű sebet is...”
* Ha semmiképp nem tudunk zöldágra vergődni a kérésünk érvényesítésében, ne habozzunk orvost, kórházat váltani. Az, amit némi utánajárás vagy esetleg egy távolabbi kórház „bevállalásával” nyerünk magunknak, befolyásolhatja az egész hátralevő életünket, ezért ne sajnáljuk magunktól!


Ha bekövetkezik a gátrepedés/gátmetszés, hogyan csökkenthetők a szövődmények?

A gátsérülés traumája holisztikus értelmezésben sohasem pusztán testi sebet jelent, ezért komplex módon kell kezelni is.

* Testi szinten első lépésben a szakszerű sebellátásról kell gondoskodni. Ez nem minden esetben jelent automatikusan sebvarrást: a bőr felszínénél nem mélyebbre futó, szépen összefekvő sebszélű repedéseket jobb békén hagyni, hiszen azok maguktól is jól gyógyulnak, míg a sebvarrásnak is megvan a maga kockázata (érzéstelenítési komplikációk, sebvarrótűvel okozott szúrt sebek, fertőzés stb.) A mély, vérző vagy rosszul összeilleszkedő sebek esetében fontos a szakszerű varrás. Kisebb gátrepedések sebszéleinek rögzítésére léteznek alternatív megoldások is, mint például a gyógyszerészeti tisztaságú pillanatragasztó vagy a japán konyha egyik alapanyagaként ismeretes tengeri alga („szusi-nori”), amelyet vékony lappá préselt formában egyfajta természetes ragasztószalagként lehet használni. (Gilpin-Blake, 2001)
* A gyermekágyas időszakban fontos, hogy az anya olyan tisztán és szárazon tartsa a sebet, amennyire csak lehetséges. Lábait tartsa egymás mellett még akkor is, ha a sebet összevarrták, mivel a varratok hamis biztonságérzetet adhatnak, miközben a seb még nem forrt össze és túlzott feszítésre könnyen szétnyílhat. Hasznos lehet a gyógynövényes ülőfürdő. Többféle recept ismeretes, a fő alapanyagok között szerepelnek a következők: feketenadálytő, medveszőlőlevél, pásztortáska, körömvirág, cickafarkkóró, zsálya, fokhagyma és a konyhasó. A leggyakrabban használt homeopátiás sebgyógyítók az Arnica és a Staphisagria, melyek közül az utóbbi elsősorban műtéti sebeknél használatos.
* Szót kell ejtenünk a lelki traumakezelésről is. Ez legalább olyan fontos, mint a testi sebek kezelése, különösen akkor, ha az anya a sérülést bántalmazásként vagy nemi erőszakként élte meg. Kezelésre szorulhatnak a kiszolgáltatottság, megaláztatás, bűntudat lelki sebei. Kiindulópontul idézem Judith Herman Trauma and Recovery című művének ide vonatkozó részletét: „a gyógyulás vezérelve a hatalom és az irányítás visszajuttatása a túlélőhöz”. Szükség esetén ne habozzunk igénybe venni pszichológus vagy szülésélmény-feldolgozó csoport szaksegítségét!
* Végül szeretnék szót ejteni arról a tényről, hogy a szülészeti szakembereket is érhetik traumák. Egy bábakörökben gyakran elhangzó mondás szerint „hajlamosak vagyunk gyakorlatunkat úgy folytatni, ahogyan tanultuk”. Ha egy fiatal orvostanhallgató vagy tanuló szülésznő nap mint nap látja a rossz példát, ám kétségeire, kérdéseire csak hatalmi szóval, nem pedig felnőtt módon, érzékenyen és észérvekkel kap választ, akkor könnyen belekeseredik a hibás gyakorlatba, amely azután beidegződik és végteleníti önmagát, anyák egész generációját traumatizálva pályafutása alatt. Az is előfordulhat, hogy az ellentmondásos élmény a fiatal szakmabélit végleg elborzasztja a hivatás gyakorlásától.
Azt, hogy ez mennyire így van, mi sem érzékelteti jobban, mint saját példám: Amikor tudatosult bennem, hogy bába szeretnék lenni, először a magyarországi kórház alapú szülésznőképzésen keresztül próbáltam elsajátítani a szakma alapjait. Ám amikor az első szakmai gyakorlati napom reggelén többek között egy három nyisszantással vágott, hat centiméter hosszú gátmetszésnek váltam sápadó tanújává, akkor tudatosult bennem, hogy ez olyasmi, amit nem szeretnék és soha nem is fogok megtanulni. Valószínűleg innen indult el az a folyamat, amelynek eredményeképpen mintegy két évnyi és egyharmad földgolyónyi távolságban a dicstelen élménytől végül holisztikus bába lettem. Hálás vagyok annak a fiatal anyának, aki akkor áldozata volt annak az ominózus gátmetszésnek, mert amit ő elszenvedett, azt másnak talán már pont azért nem kell majd, mert én azon a napon tanújává lehettem az ő kínjainak. Kívánom, hogy a felnövekvő nemzedékből minél többen megtapasztalhassák, hogy bizonyos esetekben milyen boldogító lehet nemet mondani és megcselekedni helyette a magunk igenjét:
„ Az élettani szülés a test intelligenciájában, mechanizmusainak sértetlenségében rejlik. Az élettani szülés kísérője tisztelni, nem pedig manipulálni törekszik e természetes folyamatot, azzal a hittel, hogy a test saját bölcsességgel bír, melybe beleavatkozni romlást hozó.” /Elizabeth Davis/

Irodalom:
- Goer, Henci: Obstetric Myths Versus Research Realities. Bergin & Garvey, 1995.
- Davis-Floyd RE. Birth as an American rite of passage. Berkeley: University of California Press, 2003.
- Gaskin, Ina May: Ina May’s Guide to Childbirth: Bantam Books, 2003.
- Frye, Anne: Healing Passage: 5th Edition, Labrys Press, Portland OR 1995.
- Elizabeth Davis: Heart and Hands: 4th Edition, Celestial Arts, 2004.
- Kitzinger, Sheila, Simkin, Penny (editors) Episiotomy and the Second Stage of Labor: 2nd Edition, Pennypress Inc., 1990.
- Gilpin-Blake, Denise: A Natural Alternative to Suturing: Midwifery Today Issue 60, Winter 2001.
- Midwifery Today “Tear Prevention” Issue 65, Spring 2003
- Judith Melton-Preston: Perineal Support, Research paper, El Paso Texas 2003.

Evidencia (kutatások):
- Reynolds JL and Yudkin PL. Changes in the management of labour: 2. Perineal management. Can Med Assoc J 1987;136(10):1045-1049.
- Wilcox LS et al. Episiotomy and its role in the incidence of perineal lacerations in a maternity center and a tertiary hospital obstetric service. Am J Obstet Gynecol 1989;160(5 Pt 1):1047-1052.
- Klein M et al. Does episiotomy prevent perineal trauma and pelvic floor relaxation? Online J Curr Clin Trials 1992;1(Document 10).
- Gass MS, Dunn CD, and Stys SJ. Effect of episiotomy on the frequency of vaginal outlet lacerations. J Reprod Med 1986;31(4);240-244.
- Thorp JM et al. Selected use of midline episiotomy: effect on perineal trauma. Obstet Gynecol 1987;70(2):260-262.
- Green JR and Soohoo SL. Factors associated with rectal injury in spontaneous deliveries. Obstet Gynecol 1989;73(5 Pt 1):732-738.
- Shiono P, Klebanoff MA, and Carey JC. Midline episiotomies: more harm than good? Obstet Gynecol 1990;75(5):765-770.
- McGuiness M, Norr K, and Nacion K. Comparison between different perineal outcomes on tissue healing. J Nurse Midwifery 1991;36(3):192-198.
- Gordon H and Logue M. Perineal muscle function after childbirth. Lancet 1985;2:123-125.
2. Sleep J et al. West Berkshire perineal management trial. Br Med J;289:587-590.
- Sleep J and Grant A. West Berkshire perineal management trial: Three year follow up. Br Med J 1987;32(3):181-183.
- Rockner G, Jonasson A, and Olund A. The effect of mediolateral episiotomy at delivery on pelvic floor muscle strength evaluated with vaginal cones. Acta Obstet Gynecol Scand 1991;70(1):51-54.
- Rockner G, Jonasson A, and Olund A. The effect of mediolateral episiotomy at delivery on pelvic floor muscle strength evaluated with vaginal cones. Acta Obstet Gynecol Scand 1991;70(1):51-54.
- Lobb MO, Duthie SJ, and Cooke RW. The influence of episiotomy on the neonatal survival and incidence of periventricular haemorrhage in very-low-birth-weight infants. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol 1986;22(1-2):17-21.
- The TG. Is routine episiotomy beneficial in the low birth weight delivery? Int J Gynaecol Obstet 1990;31(2):135-140.
- Borgatta, Lynn, Susan L. Piening and Wayne R. Cohen: “Association of Episiotomy and Delivery Position with Deep Perineal Laceration During Spontaneous Delivery in Nulliparous Women.” American Journal of Obstetrics and Gynecology 160(2):294-297

Szakirodalom-összegző kutatások:
- Thacker SB and Banta HD. Benefits and risks of episiotomy: an interpretive review of the English language literature, 1860-1980. Obstet Gynecol Surv 1983;38(6):322-338.
- Bromberg MH. Presumptive maternal benefits of routine episiotomy. J Nurse Midwifery 1986;31(3):121-127.
- Hofmeyr GJ and Sonnedecker EW. Elective episiotomy in perspective. S Afr Med J 1987;71(6):357-359.
- Thorp JM and Bowes WA. Episiotomy: Can its routine use be defended? Am J Obstet Gynecol 1989;160(5 Pt 1):1027-1030.

forrás: holdudvar bábaház

elrejt

Szerelmi bájital hormonokból
írta: Rist Lilla


Michel Odent-nel egy konferencián találkoztam. Lelkesen és hittel beszélt arról, hogy újra fel kell fedeznünk a szülő nő igényeit és a szülésbe ritkán és csak okkal szabad beavatkoznunk. Nocsak, gondoltam, milyen furcsákat beszél ez az orvos, hiszen sebész, és legelőször, amikor átlépte a szülészet kapuját, sebészkés volt a kezében azért, hogy sürgősségi császármetszést végezzen.

bővebben


- Egy francia kisváros kórházában, Pithiviers-ben a sebészeti osztálynak voltam a vezetője – magyarázza – és a szomszédos szülészet akkoriban csak érdekesség volt a számomra.
- Most a szülő nő igényeiről beszél és az általános szülészeti gyakorlattal ellentétben azt állítja, hogy lehet császármetszés után is természetes úton szülni.
- Hányadik gyerekét várja? – mutat váratlanul a pocakomra.
- A harmadikat. Császármetszés után… Az orvosok szerint ilyenkor nagy a hegszétválás kockázata…
- A hegszétválás kockázata nem túl nagy. Csak akkor nő a többszörösére, ha a szülés nem magától indul, hanem indítják… Ne engedje, hogy beindítsák a szülését és akkor minden esély megvan a normál szülésre!
- Hogy jutott el odáig, hogy „félretolja” a sebészkést és a régi szülészeti szemléletet ? - Egyre többet beszélgettem nőgyógyászokkal. Megkérdeztem, miért csinálják, azt, amit csinálnak? Miért repesztenek burkot? Miért sietnek annyira elvágni a köldökzsinórt? Miért van az, hogy a gyerek már majdnem világra jön, az anya kapaszkodik az asztal szélébe, mégsem engedik meg, hogy a baba ott szülessen meg. Mindig az volt a válasz, ezt tanultuk az iskolában. Ráadásul a szülés folyamatába mindig valami zavaró, megszakító tevékenységgel avatkoztak be. Nem vagyok nőgyógyász, talán ezért lehetséges, hogy kívülről és kritikusan tudtam értékelni a tevékenységüket.
- Sokszor elmondta már, hogy minden kultúra megzavarja valahogy a szülés folyamatát. A könyvében „A szeretet tudományosításában” azt írja, azért, mert ez agresszivitást okoz és ez evolúciós előnnyel jár. A mai kultúrára is vonatkozik ez?
- Most van a leghatalmasabb eszköztárunk arra, hogy megzavarjuk a szülés természetes folyamatát. Minden módon beavatkozunk. Régen különféle hiedelmek voltak ezzel kapcsolatban, például az, hogy az előtej rossz. Ma másféle eszközeink vannak. Abban a pillanatban, amikor a gyerek megszületik, az orvosok mesterséges oxitocint fecskendeznek be, és ezzel leállítják ennek a hormonnak a belső termelődését, vagyis meggátolják azt, hogy felszabaduljon a szeretethormon. Éppen akkor, amikor a baba megszületik!
- Ezzel a méhlepény megszületését akarják elősegíteni.
- Valóban, azért adják, hogy a belső vérzést megállítsák. De ezzel azt is megakadályozzák, hogy a szeretethormon felszabaduljon. Sok nő már vajúdás alatt is kap oxitocint. Ilyenkor a szülés utolsó szakaszában már nincs is rá szükség. A konklúzió: olyan nő, aki mesterséges anyagok nélkül szül, szinte nincs is.
- A tudományos kutatások alátámasztják ezt a gyakorlatot?
- A kórházakban végzett felmérések szerint, vagyis azokon a helyeken, ahol mindig megzavarják a normál élettani folyamatot, a tudományos kutatások eredményei szerint kevesebb belső vérzés van, ha beadják az oxitocint, mintha nem. De ez azért van így, mert a ezeket a kutatásokat olyan környezetben végzik, ahol a szülő nő nem lehet felszabadult és ezért nem képes szeretethormont termelni. A szülészorvosok nem értették meg, melyek azok a dolgok, amelyek elősegítik a természetes oxitocin felszabadulását, nem értik a szülés egész fiziológiáját! Pedig egyszerű dolgokról van szó. A szülőszobában például melegnek kell lennie. Miután a gyermek világra jön, a nőnek semmi más dolga nem szabad hogy legyen, csak az, hogy a babát a karjaiba vegye, nézze őt, lássa pici testét, szagolgathassa, érezze a bőre illatát. De mert mindezt nem ismerik, igazuk van, hogy oxitocint adnak.
- Mi volna az ideális?
- Az általam ismert ideális állapot az, ha semmi módon nem avatkozunk be a normál fiziológiás folyamatba. Ez akkor valósulhat meg a legteljesebben, ha a szülő nő egy kicsiny szobában vajúdik és egy háttérben maradó bábán kívül senki sincs körülötte. Ő is inkább csak egy sarokban ücsörög és mondjuk kötöget. Ez azért fontos, mert az ehhez hasonló ismétlődő mozdulatsorok alacsonyan tartják az adrenalin-szintet – azaz nyugalmat árasztanak. Azt üzenik, minden rendben van. Újra fel kell fedeznünk ezeket az apró részleteket! Ezek segítik a vajúdókat abban, hogy észrevétlenül átléphessenek egy másik planétára, azaz elfelejthessék, mi van körülöttük. Ordibálhatnak, káromkodhatnak is akár. Olyan pozíciót találhatnak maguknak, amely a legideálisabb a számukra. Gyakran hajolnak ilyenkor előre a nők, négykézlábra ereszkednek, kicsit mintha imádkoznának, s ezzel lelassul a gondolkodó agy működése. Olyanná válnak, mint bármelyik emlős állat. Minden kulturális tiltás megszűnik, s ez az állapot teszi lehetővé azoknak a hormonoknak a felszabadulását, amelyekre szükség van.
- Mi a különbség a gyógyszeres és a gyógyszer nélküli szülés között?
- Az a nő, aki gyógyszerek nélkül szül – saját magától – egész szerelmi hormonkoktélt ad saját magának és a gyerekének is. Ez azért fontos, mert minden egyes hormonnak, megvan a maga szerepe az anya-gyerek kapcsolat alakulásában. Legalább egy órára szükség van ahhoz, hogy ezek a hormonok lebomoljanak. Emlősöknél kimutatták, ha a szülést követő órák alatt elválasztják az anyákat kicsinyeiktől, akkor később nem ismerik meg és nem gondozzák őket tovább. Ha a kecskék szülésébe beavatkozunk, rögtön lehet látni, mi történik. Az embernél sokkal nehezebb efféle hatást kimutatni, hiszen a kulturális környezet elvárásai szerint élünk.
- Magyarországon sokan tisztában vannak a szülést követő időszak fontosságával. A kórházakban az anyák gyakran mégis csak egy pillanatra kapják meg a babájukat.
- Szinte soha sincs, vagy csak igen ritkán, valódi ok arra, hogy különválasszák az anyát a gyerektől. Amikor a baba megszületik és gyönyörű rózsaszín, semmi sürgős teendő nincsen. Nem sürgős megmérni, bonyolult vizsgálatokat végezni. Ha egy órán belül megtalálja az anyja mellét, akkor nincs szükség vizsgálatokra ahhoz, hogy lássuk, minden rendben van. Ezek a szülés körüli beavatkozások engem a régi rítusokra emlékeztetnek. Mindezzel megakadályozzák, hogy anya és gyermeke interakcióba lépjen egymással. Ha egy nőtől elválasztjuk a gyerekét, akkor nem tudja azt a nagy mennyiségű oxitocint felszabadítani, amit neki ilyenkor fel kellene szabadítania. Mindez gátolni fogja a méhlepény megszületését, megakadályozza, hogy az anyában felszabaduljon a szeretethormon. Persze, ez nem zavarja a nőgyógyászokat. Mert ők általában azt sem tudják, hogy az oxitocin szeretethormon. Arról pedig a legritkább esetben tudnak, hogy a vérbe adagolt és a természetesen termelődő oxitocinnak egészen másféle hatása van. A véráramba kerülő hormon erőteljes méhösszehúzódásokat okoz ugyan, de nem éri el az agyban lévő receptorokat, ezért a viselkedést nem változtatja meg. 1978-ban derült ki, hogy szűz patkányok anyai viselkedést mutatnak, ha közvetlenül az agyukba fecskendezik az oxitocint.
- Mit tehetnek azok a nők, akik nem részesülhettek a szerelmi hormonkoktél jótékony hatásaiban.
- Nehezen tudnék erre a kérdésre válaszolni. Egyes embereknél a hatás nem ilyen látványos. Elég, ha tudunk erről a tényről. Szülés alatt nagyon különleges hormonális állapot alakul ki, és ez nem olyasmi, amit újra lehet teremteni. Mi egyébként nem azt kérdezzük, mi fog így történni az egyes emberekkel, hanem azt, mi fog történni két-három generáció múlva, ha a népesség nagy része császármetszéssel vagy epidurális érzéstelenítéssel születik.
- Miért, mi a véleménye a császármetszésről?
- Nagyon biztonságosan végrehajtható műtét. Okos találmány a babák megmentésére. Ha az élveszületési adatokat, az anya és a baba egészségügyi állapotát vizsgáljuk császármetszés után, akkor a tudomány felteszi a kérdést, miért is nem lehet mindenkit császármetszéssel világra hozni. Érdemes azonban figyelembe venni azt, hogy a születésnek egész életre kiható hatásai vannak. Ez az esemény képes befolyásolni a szeretni tudás képességét, befolyásolja önmagunkhoz való viszonyunkat, a császármetszés például számos betegség rizikófaktora… Még nem tudjuk, mi történik, ha minden gyerek szeretetkoktél nélkül születik... ezért kell feltennünk a kérdést, túlélheti-e az emberiség a biztonságos császármetszést.

forrás: minden szülés

elrejt

Ahogyan születtél, olyan életed lesz
írta: Fessler Emma


Bár felnőve rég nem emlékszünk rá, saját születésünk igen mély élményként él tudatalattinkban - annyira, hogy akár mindennapi életünket, stresszhelyzeteinket is befolyásolhatja. Németh Anna szülésznő avatja be a Life.hu olvasóit a sérülésmentes, gyengéd születés rejtelmeibe.

bővebben



Traumák sora ér születés közben?

Nemcsak szülni, de megszületni is nagyon nehéz. Miközben az anya minden erejével küzd azért, hogy gyermeke világra jöjjön, a baba is ugyanezt teszi. Elhagyja a biztonságos anyaméhet, átpréselődik egy borzasztóan szűk csatornán, s végül megérkezik oda, ahol lélegezni, emészteni, hőt szabályozni, védekezni kell a kórokozók ellen. Mindez még meghitt, szeretetteli körülmények között is igen megterhelő, stresszes élmény, pláne akkor, ha nem figyelnek oda a pici test igényeire. A születés ugyanis az emberi élet első nagy változása. Szakemberek pedig állítják, hogy ahogyan ezt az első változást megéltük, az belénk ég, s az életünk összes további változást hozó helyzetét - többek között saját szülésünket is - meghatározza.

Örökre belénk ég az élmény

Felnőve édesanyánktól tudhatjuk meg, hogyan zajlott születésünk, tudatalattinkban azonban hordozzuk az élményt. Németh Anna szülésznő, gyakorló édesanya mesél a miértekről:

"Születésünk életünk első és talán legnagyobb változása, ilyenkor dimenziót váltunk, biológiailag és lelki értelemben is. Ez a tapasztalat nagyon mélyen belénk ég, még ha a tudatunkkal nem is emlékszünk rá. Ilyenkor tanuljuk meg, hogyan kell átalakulni, hogyan kell alkalmazkodni a megváltozott környezethez. Ezt a tudást alkalmazzuk aztán egész életünkben, amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy kénytelenek vagyunk elengedni valamit, és aztán fogadni az újat. Lehetnek ezek apró dolgok, az iskolakezdés, költözés, új munkakör, de nagyobb horderejűek is, mint egy betegség vagy a gyász. Sajátos, ránk jellemző stratégiával küzdünk meg ezekkel a helyzetekkel, ami a megfigyelések alapján nagyon összhangban van születésünk mikéntjével. Másképpen küzd meg a változással egy császáros, egy farral vagy vákuummal született, és egy normál úton világra jött baba. Négy-ötéves gyermekek egyébként még emlékeznek a saját születésükre, s egy megnyugtató közegben szakemberek le is tudják ezt velük rajzoltatni, itt Budapesten is."


A fuldoklás élménye

Minden egyes szülés másfajta élményeket, traumákat okozhat:

"Ha egy babának a nyaka köré van tekeredve a köldökzsinór, vagy oxigénhiány lép fel, és fuldoklást él meg, akkor később stresszes helyzetekben átélhet egy lelki, érzelmi fuldoklást, hiszen ez az ismert érzés kapcsol be, s akár félhet is ezektől a helyzetektől. Ha sokáig van a szülőcsatornában, később előfordulhat, hogy nehezebben ugrik majd bele kiszámíthatatlan, változással járó élethelyzetbe. Az sem mindegy, hogy az újszülöttet kiérkezésekor hogyan fogadják: ha nem találkozik az anyjával, akkor azt tapasztalhatja meg, hogy beleugrott a változásba, de nincs rá garancia, hogy majd ettől jobb lesz, és igazából magány vár az út végén. Az anyjuk nélkül sokáig magukra hagyott babák hosszú ideig sírnak ilyenkor, s végül nem megnyugszanak, hanem egy idő után feladják, és megtanulják, hogy a dolgokat egyedül kell megoldaniuk, nem számíthatnak senkire."


Fontos az azonnali kontaktus

A születés során szerzett rossz élményeken szerencsére javíthatunk:
"Születéskor tulajdonképpen nem azzal van baj, hogy traumát élünk át, hanem azzal, ha ezt nem tudjuk feldolgozni. Ha anyaként a szülés során nem történt minden úgy, ahogy szerettük volna - akár egy heves vérzés vagy bármiféle probléma miatt -, akkor is vannak lehetőségek arra, hogy a kötődés megerősödjön, és a születés utáni órákban, napokban nagyon sok feszültséget, rossz élményt feloldhatunk, kisimogathatunk gyermekünkből. Ha nem adták oda azonnal a babát, akkor az anyuka a gyakori szoptatással, bőr-bőr kontaktussal, hordozókendő használatával gyógyítóan hathat a következő napokban, hetekben."


Mi is az a gyengéd születés?

Ahhoz, hogy ezt a külvilágba tartó nagy utat a lehető legkevesebb zökkenővel tegyük meg, biztonságra és az anyai ölelésre van szükségünk.
"Volt idő, amikor az újszülötteken végrehajtott műtétek alkalmával nem érzéstelenítették a kicsit, mert azt gondolták, hogy úgysem érez semmit. Borzalmasan hangzik, pedig nem is volt annyira régen. Ettől a szemlélettől kellett eljutni odáig, hogy egy francia szülészorvos, Frederick Leboyer felismerje, hogy a megszületés valójában nagyon megviseli a babákat, mindent éreznek és felfognak, és annak, aki jelen van segítőként, arra kell törekednie, hogy a nehéz átmenetet az egyik világból a másikba minél elviselhetőbbé tegye számára. A babának az a jó, ha a váltás minél kevésbé drasztikus: a meleg, sötét anyai testből kikerülve egy szintén viszonylag meleg és sötét vagy félhomályos környezet fogadja, és elhagyva az anyjával való élettani egységet, rögtön az ő ölelésébe érkezik, és onnan senki ki nem szakítja. Találkozhatnak egy másik dimenzióban, mint eddig, és a kötődés kettejük között stabilan meg tud alapozódni. A köldökzsinóron keresztül még megkaphatja azt a muníciót, ami jár neki, nem vágják el, amíg nem szűnt meg a pulzálása. És úgy általában, nem végeznek felesleges (rutin) beavatkozásokat rajta, és ezen a kapcsolaton. Ha ez így történik, akkor lehet, hogy a baba egyáltalán nem is sír, csupán elkezd lélegezni. Akár rögtön szopni kezdhet, ha szeretne... Ezekhez persze a szülés háborítatlansága szinte elengedhetetlen, vagyis ha az anyán végeznek bármilyen beavatkozást (gyógyszerek, fájdalomcsillapítás), az már megbillenti a természetes ritmust, és több beavatkozást tehet szükségessé."


Mire figyeljünk a szülésnél?

A legtöbb leendő édesanyában azonnal felmerül, hogy mit tehet gyermeke minél háborítatlanabb megszületéséért. Szerencsére egyre több lehetőség áll rendelkezésünkre:

"Fontos, hogy előre informálódjunk a szülés lehetőségeiről, hogy ne csak ismeretlen dolgok lavinájaként éljük meg azt. Menjünk el szülésfelkészítőkre és keressük az információkat, már a baba tervezgetésekor. A terhesség már nem feltétlenül a legjobb időszak erre, ahogyan a fájások megindulása sem - a szülés nem a küzdelem időszaka, kifejezetten hátrányosan hat a vajúdás érzékeny hormonális egyensúlyára, ha az anyában a harcra jellemző, adrenalinszerű anyagok kerülnek túlsúlyba. Érdeklődjünk a különböző kórházakban, találjuk meg azokat az orvosokat, szülésznőket, akik - természetesen a szakmai protokollokon belül - kicsit máshogyan gondolkoznak, engedékenyebbek, bátrabbak, újítóak."

forrás: Dr. Life

elrejt

Családközpontú Császármetszés
Fordította: Földiné Sz. Sarolta


Ha szükségessé válik a műtét: a családközpontú császármetszés tervezése

A „Nemzetközi Tájékoztató Hálózat a Császármetszésről” (ICAN) ellenzi, ha egészségügyi indok nélkül alkalmaznak császármetszést. A hüvelyi szülés természetes élettani folyamat, míg a császármetszés nagy hasi műtét.

bővebben

A császármetszés a nagy műtétek minden rizikójának kiteszi az anyát, ilyenek a magasabb anyai halálozás, fertőzések, súlyos vérzések, aneszteziológiai (érzéstelenítéssel vagy altatással járó) komplikációk, belső szervek sérülése, hegesedés, összenövések; megnöveli a járulékos terméketlenséget és hosszabb utána a felépülés időszaka. A műtéti szülés utáni fokozottan fordul elő depresszió, zavarok merülhetnek fel az anya-gyermek kötődésben és a szoptatásban, az újszülöttnél nő a légzési elégtelenség veszélye, nő a magzat éretlen tüdejéből fakadó kockázat (a túl korai kiemelés miatt) és egyéb károsodások is felléphetnek a műtét következtében.

Feltételezték, hogy a császármetszés biztonságosabb módszer a gyermek világrajövetelére. Azonban tudományos vizsgálatok azt bizonyítják, hogyha császármetszések aránya túllépi a 10 százalékot, az újszülöttek állapota nem javul.

Minden orvos leteszi az esküt: „Ne árts”. Ez azt jelenti , hogy a páciens számára kevesebb rizikóval járó utat kell választania. Az orvosilag szükségtelen, tervezett császármetszés fokozott kockázattal jár a szülő nő számára . Etikátlan és elfogadhatatlan, ha a szülészek egészséges asszonyokon, normális terhesség esetén szükségtelenül műtétet hajtanak végre.

Bevált módszerek a császármetszés elkerülésére :
olyan orvost válasszunk, aki tapasztalt a természetes szülések terén és alacsony nála a császármetszések aránya (ajánlott 15 százalék alatt), természetes szülésre készüljünk, művi beavatkozás és fájdalomcsillapító gyógyszerezés nélkül. A szülészorvosok hajlanak arra, hogy beavatkozzanak a vajúdás és szülés természetes menetébe, ami negatív hatással lehet az anyára és a babára, és további beavatkozásokat is szükségesé tehet, még a császármetszést is.
Az ICAN támogatja,hogy az anyáknak joga van a pontos, teljes, bizonyítékokon alapuló egészségügyi információkra és ha orvosi felügyelet szükséges a szülés során, az anyáknak joguk van a legjobb és legbiztonságosabb egészségügyi ellátásra.

Az ICAN a nők jogának védelmében munkálkodik, hogy erkölcsileg helyes és megfelelő támogatást kapjanak a szülés során.

A családközpontú császármetszés tervezése

Michelle Smilowitz, okleveles dúla (DONA)

A gyermek születése az egyik legjelentősebb esemény a család életében. Sok asszony mérföldkőnek tartja az életében és ez a nagy változás magába foglalja az első kölcsönös kapcsolatba lépést a szülők és a baba között.

Nagy figyelem irányul manapság arra, hogy a szülést "családcentrikus" megtapasztalássá tegyék. Gyakran a különleges körülmények megteremtésére összpontosítanak, amik támogatják a szülők és az újszülött közötti kötődést, élete első pillanatától és napjaitól. De mi van akkor, ha te vagy az egyik a „háromból egy” asszonyból, aki császármetszés útján éli meg babája születését? Lehetséges egy orvosi műtétet is családközpontúvá tenni?

A válasz egybehangzóan igen. Azoknak az asszonyoknak könnyebb a családközpontú császármetszés tervezése, akiknek bármilyen okból elkerülhetetlen a műtét és ebben a tudatban készülnek babájuk születésére. Azoknak az asszonyok is, akik előre számolnak a nem tervezett vagy sürgősségi császármetszéssel lehetőségével, számtalan módjuk van arra, hogy a babájuk születésének ezt a fajta megélését is ünneppé tegyék.

Ismerjük meg a folyamatot

Nagyon fontos, hogy minden várandós és párja tudatában legyen annak a „procedúrának”, amivel a császármetszés jár. Sok asszony panaszkodik, aki nem-tervezett császármetszést élt át,: „Átugrottam a könyvben a császármetszésről szóló fejezetet, mert azt gondoltam, hogy ez velem nem történhet meg!” Segíthet a megdöbbenés és az ismeretlent körüllengő félelem csökkentésén, ha ismerjük a folyamatot és a műtét velejáróit. (A császármetszés kiváló magyarázata olvasható itt)

Tervezett császármetszés esetén fontos, hogy lehetőséged nyíljon alaposan átbeszélni az orvosoddal a műtét okait. Az a tudat, hogy a műtét a legjobb választás számodra és a baba számára, csökkenti a császármetszéssel járó feszültséget.

Ha vágysz a természetes szülésre és úgy érzed, hogy a császármetszés nem indokolt az esetedben, fontold meg, hogy kikérd másik orvos véleményét is, ez minden pácienst megillet.

Írj szülési tervet

Készíts szülési tervet, ugyanúgy, mint hüvelyi szüléshez. Írd le a szülési tervben, mit szeretnél előnyben részesíteni a műtét során és közvetlen a műtét utáni időszakban (Lásd az alább csatolt második cikket Connie Banacktól). Előre tervezett császármetszés esetén általában lehetséges megbeszélni egy előzetes találkozót az aneszteziológussal. Ő az a személy, aki a műtőben lévő körülményeket igazán kontrollálja. Például az anya keze általában oda van rögzítve a műtőasztalhoz, úgy hogy ne mozdítsa el a csöveket és ne fertőzze be a steril műtéti területet. Kérdezd meg, lehetséges-e, hogy legalább egy kezed szabad legyen – vagy a kísérőd foghassa a kezedet.

Vitasd meg az orvossal az epidurális és spinális érzéstelenítés előnyeit és hátrányait és az egyéb gyógyszerek hatásait, amiket a műtét során és utána adnak. Néhány gyógyszernek különös mellékhatása lehet pl. reszketés, émelygés , erős álmosság vagy emlékezet-kiesés. Választhatsz, hogy inkább elviseled ezeket a tüneteket, mintsem altatásban töltsed kisbabád életének első óráit.

Ha írtál szülési tervet és meg szeretnéd beszélni az orvosoddal, akkor több dologra is ügyelned kell. Sok asszony szeretné elintézni, hogy két támogatója is bent lehessen a műtőben, általában a párjuk és egy dúla, barát vagy más családtag. A dúla nagyban kiegészítheti a császármetszést végző személyzetet. Ismeri a folyamatot és megnyugtathat, biztonságot nyújthat neked és a párodnak. Ezenfelül, ha bármikor szükségesnek látják a babát elvinni tőled, a párod kísérheti a babát, a dúla pedig veled maradhat. A dúláknak gyakran van tapasztalatuk a császármetszés utáni szoptatásban és ebben is segíthetnek.

Sok asszony kéri (és megengedik nekik), hogy had szóljon az általuk szüléshez kiválasztott zene – ez nyugtatólag hat és kedves módja lehet a baba világrajövetele üdvözlésének. Érezd magad szabadnak arra, hogy megkérd a szülésnél jelenlevőket, tartózkodjanak egyéb témájú beszélgetésektől és ha lehetséges, valaki (általában a műtős stáb tagjai közül) tájékoztasson téged pontosan arról, mi zajlik éppen a szülés során. Kérdezd meg, készíthettek -e fényképeket vagy videót a szülésről. Sok anya örül, ha később „megnézheti” a szülést. Néha jobb a fekete-fehér felvételt előnyben részesíteni, mert csökkenti a szülés drámaiságát, mivel így elkerülhetjük a vér direkt látványát.

Sok anya érzi a kötődés hiányát „császáros” babájához, mert nem látta vagy nem érezté, ahogy a baba született. Ha szeretnéd látni, ahogyan éppen kiemelik a babát, akkor kérheted, hogy megnézhesd: vegyék el a kiemelés időszakára a hasadat keresztező függönyt (ami akadályozza a látásodat) vagy segítsenek tükör használatával.

A császármetszés előtt megkérheted, hogy ne mondják meg a baba nemét, hanem engedjék, hogy te és a partnered állapíthassátok meg. Megkérheted, hogy az újszülött minden szükséges vizsgálatát a látókörödön belül végezzenek (vagy akár a mellkasodon), és a testi közelség vagy a verbális kapcsolat a babáddal a lehető leggyorsabban megvalósuljon. A babád a kilenc hónap alatt hozzászokott a hangodhoz és a párod hangjához – és ha nem is érintheted meg, te vagy a társad, hang útján tarthattok kapcsolatot a babával. Egy jó nővér vagy dúla segítségével, néhány anya már a műtőasztalon meg tudja szoptatni a babát, míg másoknak várniuk kell ezzel, amíg az őrzőbe kerülnek. Ettől függetlenül kérd, hogy megérinthesd a babádat, amilyen hamar csak lehetséges és ha minden rendben van, lehessen végig veled az őrzőben is.

Hogyan kapjunk segítséget császármetszés után

Közvetlenül a szülés utáni időszakban sok segítségre lesz szükséged! A műtét után az anyák egy-két napig gyakran teljesen ágyhoz kötöttek. Ha engedélyt kaptál a felkelésre, olyan egyszerű mozdulatok is nagyon fájdalmasak lehetnek, mint a megfordulás az ágyban. Érthető, hogy a magadról és a babáról való gondoskodás általában túl nagy kihívást jelent. A párod, barátnőd vagy rokonod veled maradhat a kórházban és segíthet biztosítani, hogy a baba veled maradhasson (rooming- in). A kísérőd segíthet a pelekacserében, hozzád viheti a babát szopizáskor (segíthet a baba mellre helyezésében) és segíthet egyéb szükségleteid betöltésében is.

Megkönnyíti a gyors felépülésedet, ha van külön segítséged hazaérkezés után és ez lehetőséget biztosít számodra, hogy legyen időd az újszülötthöz való kötődésre és a magaddal való törődésre. Sok anyának a császármetszés után szüksége van külön segítségre a szoptatásban és ennek számos útja-módja van.

Természetesen nem minden kívánság fog valóra válni minden helyzetben, hiszen vészhelyzet is kialakulhat a műtét során és a tervet meg kell változtatni vagy fel kell adni. Mégis ezek közül a javaslatok közül néhány (vagy mind) segíthet neked abban, hogy a műtétet a babád születéseként éld meg!

Michelle Smilowitz, az ICAN Seattle városi korábbi vezetője, a “Birth Journeys" újság alapító szerkesztője és okleveles dúla. Jelenleg Izráelben, Beit Shemeshben él férjével és három gyermekével. A legnagyobb gyermeke sürgősségi császárral született, a másik kettő pedig hüvelyi úton otthon.
Michelle elérhetősége :msmilo2@msn.com.

A cikk eredetileg a “Birth Journeys" újságban jelent meg, Seattle városának ICAN hírlevele, 2004 nyara.


A családközpontú császármetszés szülési terve

Connie Banack, CCCE CPD CLD

A családközpontú szülés kifejezést az olyan szülés jellemzésére használják, ami lehetővé teszi az új családnak, hogy maga a család létrejöttét teljesebben megtapasztalja. Sokan úgy vélik, hogy ez a kifejezés nem alkalmazható műtéti eljárás esetén. Ez nem így van. Császármetszés esetén is lehet családközpontú szülésed, ha ismered a lehetőségeidet és úgy döntesz, hogy élsz velük. Néhány lehetőség ugyanaz, mint a hüvelyi szülés során. Valószínűleg keményebben kell megdolgoznod azért, hogy a császármetszés eseménye családközpontú szülés legyen. Az előre tervezéshez (még ha nem is tudod előre, hogy császármetszésed lesz-e) hosszú út vezethet. Készíts szülési tervet! Nem tudják, mi fontos neked, amíg nem adod tudtukra. A szülési terv valójában egy jogi nyilatkozat, ami tartalmazza kívánságaidat a szülésnél résztvevő személyzet számára.

Kevés asszony választja a császármetszéssel való szülésélményt, mégis az észak-amerikai asszonyok mintegy 25% százalékánál császármetszést végeznek. Ezért fontos, hogy minden kismama tisztában legyen a császármetszést övező procedúrával. Akik műtétes szülésen esnek át, azoknak a tájékozottság több választási lehetőséget biztosít és remélhetően csökkenti a félelmeiket. Ha nem tudod, hogyan végzik a császármetszést, akkor kérlek ismerd meg jobban a műtétet kísérő eljárásokat (van belőlük elég).

Lásd: ICAN tájékoztató, A csendes kés, Wainer-Cohen & Estner
Mindkettő ragyogóan elmagyarázza, mi történik, ha császármetszést végeznek.

Néhány szó a dúlákról

A dúla folyamatos támogatásának pozitív hatásait számos tudományos megfigyelés igazolta, jobbak voltak a szülészeti eredmények és az anyák elégedettebbek voltak a szülésélményeikkel. Sok asszony és pár azért választ dúlát, mert szükségük van erre a kiegészítő támogatásra. A vajúdás alatt intenzív kapcsolat alakul ki a pár és a dúla között és ha császármetszés válik szükségessé nagy megterhelés lehet az anya számára, hogy kiválassza azt az egy személyt, aki bent lehet vele. Az anyák akkor is fogadhatnak dúlát, ha programozott császármetszésük lesz, hogy részesülhessenek a dúla nyújtotta állandó professzionális támogatásban. Beszéld meg az orvosoddal, bejöhet-e a dúla a műtőbe és az őrzőbe, hogy támogasson téged.

A dúla előnyei a császármetszés során*:

◦ A dúla ismeri a császármetszés folyamatát és nem kavarja fel.
◦ A dúla családias jelenléte vigasztalhatja és bátoríthatja az anyát, aki
hajlamos arra, hogy féljen és aggódjon.
◦ A dúla megnyugtathatja az apát, aki hasonlóan aggódhat és félhet.
◦ A dúla el tudja magyarázni, mi történik.
◦ Ha a baba megszületett , az apa általában elmegy megnézni a babát és
elhagyja az anya oldalát. A dúla az anyával marad, elmondja neki, mit
csinálnak a babával és segít neki, hogy ne érezze magát egyedül.
◦ A dúla követi az anyát az őrzőbe. Ha az apa a csecsemőosztályra ment a
babával, a dúla marad támogatóként az anya mellett.
◦ A dúla nincs útban és nem viselkedik helyzethez nem illően.

*Doulas at Cesarean Birth by Penny Simkin; SOAP, Summer 2001

Előkészület a szülési tervhez

Amikor a szülési tervet összeállítjuk, minden pontját át kell beszélnünk a terhesgondozóinkkal, még ha nem is lesznek jelen a szüléskor. Ők meg tudják mondani, hogy amit szeretnél, kivitelezhető-e a választott orvosoddal vagy a választott kórházban. Lehetőleg hamar kezd el az előkészületeket és minden terhesgondozási viziten beszélj meg néhány pontot, ez jobb mintha egy vagy két találkozás alkalmával akarnánk átbeszélni minden pontot. Segít abban is, hogy minden ponthoz maradjon idő egyéb kérdéseket is feltenni és csökkenti a terhesgondozó és a te megterheltségedet is.

A kommunikáció létfontosságú a kapcsolatokban, a másik véleményének és felfogásának megismerésében. Az orvosoddal való beszélgetésnek hatékony módja lehet, ha az összeállított szülési tervedet felolvasod, majd a „Ki a főnök”-módszerrel megbeszéled vele.

1. Ismerd el az orvosod tapasztalatát.
2. Egészíts ki személyes információkkal.
3. Figyelmesen hallgasd meg és gondold át, amit mond.
4. Foglald össze az elhangzottakat.
5. Méltányold a segítségét, de válaszolj mégis tekintélykeltő módon.

Például:

Te: Egyik barátnőm azt tanácsolta, hogy ha lehet, kerüljem el az műtét utáni fájdalomcsillapítást, mert ő közvetlenül a babája születése után elaludt. Ki szeretném kérni az Ön szakmai véleményét erről.
Dr.: Az a gyakorlat, hogy fájdalomcsillapítót adunk közvetlen a baba megszületése után, ami segít pihenni az összevarrás alatt, ami hosszú időt vehet igénybe, akár egy órát is. Ez elálmosíthatja és ellazíthatja annyira is, hogy elalszik. Felfrissülten ébredhet fel, amikor találkozik újszülött babájával.
Te: Kérhetem, hogy ne kapjak ilyen szert?
Dr.: Természetesen.
Te: Rendben. Köszönöm a beszélgetést. Megértettem és átgondolom, amit mondott, mielőtt döntenék.

A szülési terv elején mutatkozzál be egy rövid bevezetőben. Ez családias hangulatot teremt, amire támaszkodhatsz a nővérekkel és orvosokkal való kapcsolatépítésben. Ezt követően írhatsz a kívánságaidról, amit már előzően átbeszéltél a fogadott orvosoddal. A leghatékonyabb a pontokba szedett felsorolás, hisz nem akarod, hogy a szülésednél jelenlevő személyzet kimerüljön, mire az utolsó pontig ér. A szóhasználat és a megfogalmazás lényeges a szülési tervben.

Befolyásolhatja, hogy támogató vagy barátságtalan légkört alakul ki a szülésed során. Azonkívül ez egy jogi dokumentum. Gretchen Humphries hangsúlyozza, “A ‘Nem járulok hozzá’- kifejezés nyersen hangozhat, de valójában ennek a megfogalmazásnak van világos jogi ereje, ezért arra buzdítalak, hogy használd, ha erősen akarsz valamit kifejezni. Ha valaki tesz veled valamit, amiről te előtte kifejezted, hogy nem egyezel bele, akkor jogi értelemben testi sértést és tettlegességet követ el rajtad. A kórházak tudatában vannak ennek, de azt feltételezik, hogy te nem."

Legyen a szülési terved rövid, előnyösebb ha csak egy oldalas. Csak a számodra legfontosabb pontokat foglald bele. Kiváló módja annak, hogy veled és a babáddal is úgy bánjanak, ahogy azt szeretted volna, ha két tervet is összeállítasz, egyet a szülésről, a másikat pedig pedig a babáddal kapcsolatban. A szülési terv nálad marad, az újszülöttről szóló terv pedig a babát kíséri, ha nem maradhat veled. Legyen nálad több másolat és add oda mindenkinek, aki érintett a császármetszésedben. Végül, miután megbeszélted minden pontját az orvosoddal, ajánlott aláiratni vele. Ez segít biztosítani, hogy elolvassák és kövessék a szülés során.

Bevezető

A legtöbb nővér és orvos szereti, ha van a szülési tervnek bevezetője. A bevezető bemutat téged a szülésnél résztvevő személyzetnek és betekintést enged nekik azokba a döntésekbe, amiket a tervedben megfogalmaztál. Például a szülők, akik az előző császármetszést általános érzéstelenítésben tapasztalták meg, említhetik ezt a szülési tervben indokként, miért szeretnének ennél a szülésnél epidurális érzéstelenítést kérni.

Példa:
Tudatában vagyunk annak, hogy vannak esetek, amikor a császármetszés a legjobb a mama és a baba érdekében. Világos számunkra az is, hogy a császármetszés műtéti eljárás, ami eléggé szokványos és rutin eljárás a legtöbb szülészeten. Mégis arra kérjük a személyzetet, hogy tartsa tiszteletben, hogy ez a műtét egyedi, kivételes és megismételhetetlen esemény a mi családunk életében. Számunkra ez sem nem szokványos, sem nem rutin, hanem inkább egy olyan esemény, aminek egész életen át tartó hatása lesz. Már megtapasztaltuk a császármetszést a fiúnk világrajövetelekor és emiatt van néhány kérésünk és kívánságunk, amit kérünk vegyenek figyelembe.

A műtét előtti előkészületek

Ha tervezett császármetszés válik szükségessé, kérheted, hogy hadd kezdjél el vajúdni természetesen, mielőtt elvégzik a császármetszést. Ez azt is jelenti, hogy nem akarsz egy előre leszögezett napot és időpontot, hanem azt szeretnéd, hogy a babád döntse el, melyik az a nap, amelyen kész a megszületésre. Ez segít elkerülni az újszülött éretlenségéből eredő problémákat és mindkettőtöknek segít, hogy a hormonok áldásos hatását érezhessétek. Ez mindkettőtök testi jóléte szempontjából is fontos, segíti a felépülést és a tejbelövelést is. A vajúdás jelzi a testednek, hogy elkezdheti a tejelválasztást 2-3 nappal a babád születése után és ezt meghiúsíthatja, ha a babát vajúdás nélkül műtéti úton emelik ki. Ilyenkor gyakran késhet a tejbelövelés néhány napot.

Ha programozott császármetszést fognak végezni, kérheted, hogy a műtét előtti vérvételt és tesztet végezzék el még ambulánsan (a járóbeteg ellátás keretében), a kórházi felvétel pedig csak a szülés napján legyen (nem előző este).

Különféle előkészületi eljárások vannak, mielőtt még belépnél a műtőbe, ilyen az intravénás kanül behelyezése, infúzió adása, az epidurális katéter behelyezése, megbizonyosodás a érzéstelenítés megfelelő hatásáról, a hólyag-katéter felhelyezése, az élettani funkciók ellenőrzése (vérnyomás, szívritmus, testhőmérséklet), és magzati szívhang ellenőrzés. Nincs ok arra, miért ne lehetne a társad vagy más segítőd melletted, hogy vigasztaljon és támogasson ezek során. (Hazánkban, ahol a közös előkészítőben egyszerre több anya is tartózkodhat, érthető módon nem engedik, hogy a kísérő is bent legyen. Itt olyan intim dolgok zajlanak, mint a borotválás és beöntés. Meg kell előre kérdezni az adott kórház lehetőségeit. A ford. megj.)

Az egyik eljárás, a hólyag katéter felhelyezése, különösen kellemetlen lehet és sok anyának azt tanácsolják, hogy várjanak a felhelyezéssel, amíg az epidurális vagy spinál nincs a helyén.

Példa:
Nem egyezek bele a hólyag katéter felhelyezésébe, amíg a helyi érzéstelenítés nem hatott, vagy amíg nem beszélték meg velem előre.

Érzéstelenítés

Az anyáknak a műtét során három lehetőségük van az érzéstelenítésre: általános érzéstelenítés (az anya öntudatlan), epidurális érzéstelenítés és spinális érzéstelenítés (mindkettőnél ébren van az anya a császármetszés során). Kérlek, járj utána mindegyik lehetőség előnyeinek és hátrányainak, ill. hogy választhatóak, elérhetőek-e egyáltalán, hogy megtalálhasd, melyik a számodra megfelelő. Sok anya nem számol azzal, hogyha ébren is van, de a gyógyszereket gyakran műtét előtt, alatt és a baba megszületése után is adagolják. Ezek ellazítanak és a postoperativ gyógyszerek különösen alvásra késztetik az anyát. El kell döntened, hogy szeretnéd-e ezt . Ha el szeretnéd kerülni a további fájdalomcsillapítást a műtét során vagy utána, bele kell foglalnod a szülési tervedbe.

Példa:
Nem egyezem bele semmilyen műtét előtti, alatti vagy utáni gyógyszerezésbe, mielőtt szóban nem egyeztetnek velem vagy ha én nem vagyok tudatomnál, a társammal. Szeretném megbeszélni az egész érzéstelenítési-protokollt az aneszteziológussal. Azt szeretném, hogy a műtét utáni érzéstelenítés epidurális legyen, mielőtt bármilyen általános (nem lokálisan ható) érzéstelenítőt, fájdalomcsillapítót vagy nyugtatót adnának. Már korábban kipróbáltam ezt az eljárást és nekem bevált.

A műtét során

Az aneszteziológus hozza a döntéseket a műtőben (Az érzéstelenítést és a műtétet kísérő dolgokat illetően- A ford. megj.). Fontos, hogy átnézze a szülési terved másolatát és megvitassa veled a szülés előtt.

Biztonságképpen írd bele a szülési tervedbe, kit szeretnél magad mellett tudni a műtőben (a szülés során és utána). Néhány aneszteziológus csak egy embert enged be a műtőbe, mások kettőt vagy többet is. (Hazánkban egy főt engednek be, de sok kórházban senkit. Ilyenkor az apa általában kintről nézheti a műtétet. A ford. megj.) Tudd meg, mik a lehetőségeid és ennek megfelelően készülj fel. Ha csak egy személyt engednek be, akkor az egyik lehetőség, hogy a párod van veled, amíg a baba vizsgálatait be nem fejezik. Ha neki el kell mennie a babával a csecsemőosztályra, helyette a dúlád vagy más támogatód jönne be.

A kezek leszíjazása bevált gyakorlat arra, hogy megelőzzék a téged megfigyelő orvosi felszerelés különféle vezetékeinek az összegubancolódását, másrészt így meggátolják a kezeid leesését a keskeny asztalról, amire ráhelyezték őket. Megkérheted, hogy úgy szíjazzanak le, hogy jobban meg tudd fogni a babádat, ha odaviszik hozzád.

Te és a párod szeretnétek látni magát a megszületést? Akkor bizonyosodj meg, hogy a szülészorvosod ezt tudja. Magyarázd el, hogy szeretnéd látni a szülést: vagy a függöny elvételével vagy tükör odakészítésével. Talán az előző császármetszésed kevésbé tűnt valósnak számodra, mivel igazából nem láttad, hogyan emelik ki a babádat a testedből – az a tendencia, hogy épp csak felmutatják a zöld függöny mögül a babát, egy gyors pillantást vethetsz rá, aztán eltűnnek vele, hogy becsomagolják és megvizsgálják. Bizonyosodj meg róla: a műtő személyzete tudomásul vette azt a kérésed, hogy szóban tudósítsanak téged a műtét menetéről. Előzőleg meglehet úgy érezted, kihagytak a császármetszése(i)dből, mivel a testedről és vajúdásodról úgy beszéltek, mintha ott se lennél.

Feltételezem, jobban szeretnél találkozni az új babáddal még ruhátlan, meztelen újszülött állapotában-a még nedves, csúszós babával. Kérd, hogy helyezzék a babát a mellkasodra és egy meleg takaróval takarjanak be mindkettőtöket. Sok mindent tehetnénk, hogy a műtéti világrajövetel kicsit természetesebb legyen mind az anyának, apának és a babának. Ez meg is oldana néhány belső konfliktust, ami a szülés után merül fel. Ráadásul azt is kérheted, hogy egyáltalán ne tegyenek fel függönyt, így közvetlenül láthasd a baba kiemelését, helyezzék a babát a mellkasodra az újszülött vizsgálatok és a köldökzsinór elvágása előtt.

További lehetőségek: fényképek és videó készítése a szülésről, szólhasson általad választott háttérzene a műtét során és a társad vághassa el a köldökzsinórt.

Mi van a lepénnyel? A legtöbb anya, aki hüvelyi úton szül legalább láthatja a lepényt. Talán te is szeretnéd. Ha igen, akkor mond meg a műtős személyzetnek, hogy szeretnéd látni a lepényt. Bizonyosodj meg róla, hogy elismerik ennek a fontosságát és nem dobják csak úgy ki a tested egy részét, amit kilenc hónapig hordtál és ami olyan fontos szerepet töltött be. Felmerülhet esetleg, hogy haza szeretnéd vinni a lepényt és fát ültetni fölé vagy megenni (csökkenti a szülés utáni depresszió fellépését). Beszélj ezekről, hogy biztosan megfelelő megállapodás születhessen és tényleg az történhessen, amit szeretnél.

Ha sürgősségi császármetszésre van szükség általános érzéstelenítésben (altatásban), akkor kérheted, hogy a szülés után a lehető leggyorsabban adják oda a babát a társadnak és hadd tarthassa (remélhetőleg tarthatja a meztelen mellkasán-közvetlen bőr a bőrhöz kontaktusban) amíg fel nem ébredsz és a párod mondhassa meg neked a baba nemét és hogy jól van-e.

Mint minden műtétnek, a császármetszésnek is vannak kockázatai és néha drámai következményei. Néhány szülész-nőgyógyász eltávolítja a méhet, olyan probléma megoldására, mint az erős vérzés. Ez érinthet téged? Sok esetben a méheltávolítás megelőzhető más kezelések alkalmazásával. Megfontoltad előre a petevezeték művi elkötésének a lehetőségét a műtét során? Sok anyát kérdeztek meg erről a műtőasztalon és elsietett választ adtak, amit később megbánták. Hozd meg ezt a döntést még a műtét előtt. Szintén, mint minden műtétnél, vérkészítmények adása is felmerül lehetőségként, ha túl erős a vérzés lép fel. Sokan félnek ettől vagy vallási meggyőződés miatt vannak fenntartásaik a vérátömlesztéssel és a vérkészítményekkel kapcsolatban. A lehetőségek köre magában foglalja a saját vér előzetes gyűjtését, a vérkészítmények visszautasítását és azt, hogy a szülés utáni napokban hozzák vissza a vért normális szintre saját pótlásból.

Végül a beavatkozás befejezéséről: két módszer van a méhseb bezárására. Kiemelten javasolt a dupla sebzárás módszere (a méh belső falának és a külső rétegének az átvarrása) a későbbiekben ez biztosítja a heg összetartását a következő terhesség és vajúdás idején. A bőrréteg lezárása varrat vagy kapocs segítségével történhet. Ha ezek közül az egyiket előnybe szeretnéd részesíteni, akkor azt is ajánlott leírnod a szülési tervbe.

Példa: Nem egyezem bele a kezeim leszíjazásába, amíg fizikálisan kontrollálni tudom őket. Tudatos számomra, hogy szükséges fenntartani műtéti terület sterilitását.

Az újszülött ellátása

Egyből szoptassuk a babát vagy inkább csak órák múlva ? Fejezd ki, hogy szeretnéd szoptatni a babádat, amíg összevarrnak, ha képesnek érzed magad rá, és azt szeretnéd, ha a babád veled maradna a műtét alatt és az őrzőben is.

A babádnak veled kellene maradnia egész idő alatt és jó lenne, ha nem tűnne el a csecsemőosztályon a társaddal együtt. Ez az egyszerű rutin komolyan károsíthatja a babához való kötődésedet. Ha a babádat el kell vinni a csecsemőosztályra, akkor KÜLD vele a párodat és bátorítsd a fent említett bőrkontaktusra. A babádat kevesebb stressz éri, ha olyan valakivel lehet, akit felismer, babaként is tud válaszolni a párod hangjára.

Hozd a személyzet tudomására, hogy a műtéti eljárás hátralévő része alatt a társad örömmel tartaná kezében a gyermeketeket, a te látókörödön belül, ha te ekkor még nem lennél képes részt venni a kötődés kialakításában és így legalább tanúja lehetnél.

Az újszülöttön különféle vizsgálatokat végeznek. Rutinszerűen használják egészségfelmérésre az APGAR-tesztet, adnak K- vitamin injekciót, szemcseppet, elvégzik a PKU tesztet, megmérik a baba súlyát és hosszát, megfürdetik és lehet, hogy Hepatitis B vagy más vakcinát is adnak neki. Különösen ajánlott a fentiek mindegyikének utána olvasnod, hogy tájékozottan tudjál döntést hozni ezeknek az eljárásoknak a megengedésében, későbbre halasztásában vagy elutasításában. Azt is kérheted, hogy ezeket az eljárásokat, amiket közvetlenül a baba születése után végeznek, inkább a te jelenlétedben tegyék, mintsem a csecsemőosztályon.

Ha szeretnéd szoptatni a babádat, akkor talán belefoglalhatod a szülési tervedbe, hogy kerüljék a művi hozzátáplálást: cucliztatást vagy pótlást (beleértve a vizet, cukros vizet vagy egyéb készítményt). Ha a vércukorral vagy a táplálással kapcsolatban felmerülne valami, kérheted, hogy kérdezzenek meg téged, mielőtt bármit is adnak.

Példa:
Nem egyezem bele a PKU tesztbe, amíg nem jött meg a tejem. A párommal azon a véleményen vagyunk, hogy ez a (késleltetett mintavétel) valószínűleg csökkenti a nem megfelelő eredményt és az újbóli mintavétel szükségességét.

Különös köszönet illeti Gretchen Humphriest, Penny Simkint, Nicette Jukelevicset, ICAN (International Cesarean Awareness Network, Nemzetközi Tájékoztató Hálózat a Császármetszésről) valamint Birthrites: Healing After Cesarean (Gyógyulás Császár Után) nevű szervezetet és alapítóját Jackie Mawsont, három császáros fiamat és sok kliensemet, akiket támogathattam császáros szülésélményükben.

Connie Banack gyakorló dúla és dúla- és szülésoktató tréner. Albertában lakik férjével és négy gyermekével. Szabad idejét önkéntesként az ICAN-nek szenteli (Nemzetközi Tájékoztató Szolgálat a Császármetszésről) valamint a Kanadai Dúla Szövetség elnöke és nemzetközi igazgatója . Connie tevékenységi szakterülete a hüvelyi szülés császár után (CSUSZ/ VBAC) és nemrég szülte meg hüvelyi úton negyedik gyermekét három császármetszés után.
Itt felveheted vele a kapcsolatot: .connie@mothercare.ca

© International Cesarean Awareness Network, Inc. All Rights Reserved.

Nemzetközi Tájékoztató Szolgálat a Császármetszésről, minden jog fenntartva

forrás: ICAN

elrejt




Elérhetőségek: Mélykúti Andrea | mia@deepwell.hu | +36/20-211-40-21

Maradjon nyitva az ablak