VBAC
Statisztika
Cikkek

Félelmek és kényelmesség miatt egyre több a császár
írta: Wirth Zsuzsanna


Mindenütt egyre több a császármetszés, egy friss kimutatás szerint hat olyan hazai kórház is van, ahol a szülések csaknem fele műtéttel végződik, holott az egészségügyi világszervezet szerint csak az esetek 15 százalékában lenne indokolt a császármetszés. A negatív csúcstartó kórházak szerint egyre többen perelnek, ha a szülés miatt a csecsemőt vagy a kismamát baj éri az orvos pedig nem vág. A műhibaperek tényleg szaporodnak, akad viszont olyan kismama, aki más okot lát a császármetszések mögött: az OEP kétszer annyit fizet a érte a kórháznak, mint a természetes szülésért.

bővebben


"Az első szülésnél sok kismama fél és szeretne császárt, de persze kevesen gondolják komolyan" - mondta egy anya, akinek négy kisgyereke közül kettő született komplikációk miatt császármetszéssel. "A természetes szülés után az anya sokkal hamarabb gyógyul, egy-két óra múlva már járkál, a császár után viszont huszonnégy órás megfigyelés van az intenzív osztályon, feküdni kell, fáj, és a gyerek sem lehet az anyával" - sorolta a természetes szülés erényeit.

Ha komoly baj van a szüléssel, mindenképpen el kell végezni a műtétet, enyhébb komplikációk, például a szülés elhúzódása esetén pedig az orvos mérlegeli, hogyan tovább - tudtuk meg szülészorvosoktól. Miközben világszerte nő a császármetszések aránya, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint körülbelül a szülések 15 százalékában van mindenéppen szükség erre. A szervezet a műtétes szülésbefejezést az olyan eljárások közé sorolja, "amelyeket gyakran helytelenül alkalmaznak".

A hazai kórházak jó része jelentősen túllépi a 15 százalékos arányt. Az Egészségbiztosítási Felügyelet közelmúltban közzétett adatai szerint hat olyan kórház is van az országban, ahol a gyerekek több mint negyven százaléka császármetszéssel születik.

Megbánhatja, ha nem műt
"Mi tartjuk magunkat a szakmához, vagyis ha nem érzünk kellő indokot, akkor nem operálunk" - jelentette ki az [origo] kérdésére Novák Miklós, a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórház szülészeti osztályának vezetője. Ez a kórház azok közé tartozik, ahol a legkevesebb császárt hajtják végre az országban: 17,8 százalékkal közelítenek a WHO ajánlásához.
Más szülészekhez hasonlóan Novák szerint is az a legfőbb baj, hogy sok helyen "az orvosok hamarabb engednek a félelmeiknek és a betegnek. Ha egy kisbaba ma Magyarországon betegen vagy sérülten születik, mindig a szülészt hibáztatják. Egy amerikai mondás szerint az egyetlen császármetszés, amit az orvos megbán, az az, amelyet nem végzett el" - fogalmazott.
"Magyarországon elvileg nem lehet csak a beteg kérésére császármetszést végezni, de ürügyeket könnyű rá találni, főleg, ha a beteg is akarja" - mondta Novák. A növekedéshez "talán az is hozzájárulhat, hogy ha egy szülést idő előtt indítanak és erőltetnek, akkor gyakrabban van szükség császármetszésre" - tette hozzá.

Ritka, de komoly szövődmények
A szintén a kevés császárt alkalmazó kórházak közé tartozó Szent Imre Kórház szülészetének vezetője, Rákóczi István szerint a fő indok a császárra az szokott lenni, hogy a magzatnál ne lépjen fel oxigénhiány és ennek következtében agykárosodás a természetes szülésnél. Ezt az indokot viszont nem igazolják a számok - állítja Rákóczi: annak ellenére, hogy egyre több a műtét, az oxigénhiányos esetek aránya tudomása szerint nem változott.
"Persze vannak orvosi tényezők is, egy császár megvan félóra alatt, míg egy normál szülés hat-nyolc óra" - mondta Rákóczi arra utalva, hogy vannak olyan orvosok, akik szívesebben választják a gyorsabb megoldást. Ugyanakkor "a császár egy műtét, amelynek megvannak a szövődményei, és ezek bár ritkák, de súlyosak" - tette hozzá.

Kétszer annyi jár császármetszésért
Az [origo]-nak egy kismama felvetette, hogy a császármetszést választó orvosokat egy másik tényező is motiválhatja: az OEP jóval többet fizet a műtétek után a kórházaknak, mint egy természetes szülésért. Ezt megerősítették az OEP-nél is. Egy császármetszés után 190 ezer forint jár, a sima szülésért pedig mindössze 91 ezer forint. A különbség oka - közölték az OEP-nél -, hogy míg a természetes szülésnél az anya végzi el a feladat oroszlánrészét, a császármetszés - bár gyorsabb - az egyik legnagyobb hasi műtét: többen végzik, sokszor van szükség altatásra, és az utókezelés is jelentős.
Egy kórházigazgató azt mondta, nem hisz benne, hogy ez befolyásolhatja a műtétek és a természetes szülés közti választást és nem is hallott ilyenről, de nagyot csalódna a szakmában, ha ez bárhol szerepet játszana.

Sokat vágó kórházak
A hat hazai, negyven százaléknál nagyobb gyakorisággal műtő kórház között vannak olyanok, ahová kifejezetten a veszélyeztetett terheseket, a koraszülőket viszik, vagy újszülött intenzív osztályuk van. Ilyen a Szabolcs utcai OGYI, vagy a Schöpf-Merei Kórház - legalábbis többnyire ezzel magyarázták 42, illetve 46,5 százalékos császármetszési arányukat az érintett kórházak orvosai, vezetői az [origo]-nak.
Nem ilyen viszont a budapesti Nyírő Gyula Kórház (43,9 százalék), vagy a maga 46,8 százalékos arányával az országban legtöbbet császározó csornai Margit Kórház. Ez utóbbi szülészeti osztályának vezetője, Miskovszky Vilmos szerint ma már egyre több a problémás terhes, és az orvosok nagyon félnek a műhibaperektől, ezért nem feltétlenül várják meg a kialakuló vészhelyzetet, hanem már az erre utaló jeleknél is azonnal műtenek.
A műhibaperek, úgy tűnik, tényleg komolyan fenyegetik az orvosokat. "Hivatalos statisztika nincs, és nem is volt, de a tapasztalat szerint az évente induló körülbelül 400 műhibaper 30-40 százaléka szülészeti okok miatt indul, ezeknek pedig háromnegyede az elmaradt császármetszés miatt" - mondta az [origo]-nak Simon Tamás orvosi műhibaperekkel foglalkozó ügyvéd. Az ügyvéd alig tud olyan esetről, amikor azért indult per, mert az anya a rajta elvégzett császármetszést kifogásolta. "Tehát az orvosok joggal félnek az elmaradt császármetszés miatt induló perektől, és ez mindenütt a világon így van" - összegezte Simon.
Több szülész jelentősnek tartja, hogy megváltoztak maguk a terhes nők is. A szülő nők kora egyre növekszik, és több a meddőség után sikeresen kezelt asszony, az ilyen esetek pedig több komplikációt hordoznak. Az is növeli a császárok számát szerintük, hogy ha az első szülés császárral történik, nagy valószínűséggel a második, harmadik gyermek is így születik.

Császár után is lehet simán szülni
Akad viszont olyan szülész, aki ezekkel az érvekkel nem ért egyet teljesen. Újvári Attila, az István Kórház szülészorvosa szerint a kor nem feltétlenül komoly akadály a természetes szülés előtt. Megjegyezte: "az én betegeim között is volt ikerszülő, lombikbébi, idősebb anya ugyanúgy, mint másutt, ezzel együtt tavaly 7,5 százalékban végeztünk csak császármetszést". Tapasztalatai szerint egy császáros szülés után az anyának még mindig 60-70 százalék esélye van arra, hogy természetes úton szüljön, és külföldön két császármetszés után is engedik a sima szülést. "A sima szülés érleli a gyereket" - mondta.
Újvári szerint a sok császár legfőbb oka valóban az orvosok pertől való félelme, de fontos szerepe van ebben a betegek kényelmességének, akik szeretnek mindent - a szülést is - szabályozni az életükben. "Van a betegeknek egy olyan rétege, aki a szexuális élete miatt szeretne császármetszéssel szülni, mert a hüvelyét félti" - mondta. De gondot okozhat az orvosi diagnosztika is: az egyik vizsgálat, a CTG többször mutat ki valamilyen problémát a magzatoknál, mint ahányszor ez valójában indokolt lenne. Ezzel szemben szerinte a külföldön már elterjedt magzati vérvétellel és -vizsgálattal pontosabb eredményekre jutnának az orvosok.

Futószalagon megy a császár
Sajnálom, hogy nem szülhettem természetes úton, de a komplikációk miatt indokolt volt a császármetszés - az idevágó internetes fórumokon ez a kismamák túlnyomó részének a véleménye. Azt kevesen vetik fel, hogy indokolatlan császármetszések is előfordulhatnak. Egy kismama, aki egy ideje Svájcban él, de magyar szülészekkel is volt dolga, a babamamatudakozo.hu fórumán azt írja: "Én úgy hallottam (bennfentestől, szülészorvostól), hogy félnek a műhibapertől, ezért inkább császároznak, meg ez ugye gyors is, és futószalagon megy a dolog. Ráadásul általában a császárosok több pénzt adnak a zsebbe".

forrás: origo

elrejt

Császárok országa: a szülések harmadánál vágnak
írta: Ónody-Molnár Dóra


Megdöbbentő adatokat közöl a Születésház Egyesület új, információs portálja, a Csaszarmetszesek.hu elnevezésű oldal a magyarországi kórházak császármetszési arányairól. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól lekért statisztika szerint a császármetszések aránya országosan 34 százalék körül van, ez 2006-hoz viszonyítva ötszázalékos emelkedés, 2009-hez képest pedig közel kétszázalékos.

bővebben

Egyes kórházakban az arány az 50 százalékot is meghaladja. Így a budapesti Honvédkórházban, az esztergomi Vaszary Kolos kórházban már kevesebben vannak azok a nők, akik természetes módon szülnek. Szintén ötven százalék körül van a Semmelweis Egyetem klinikáin (47,6 százalék), a csornai Margit kórházban (48,6 százalék), a celldömölki Kemenesalja kórházban (49 százalék). Ehhez csak egyetlen viszonyítási pont: a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) ajánlása szerint a legfeljebb 15 százalékos arány lenne az elfogadható.

– A császármetszések száma mindenhol emelkedik, ez világméretű tendencia. A kérdés az, hogy egy adott országban felismerik-e, ez nem jó irány, és elkezdenek-e tenni azért, hogy lenyomják ezt a magas arányt – így kommentálja a számokat Varró Gabriella szociológus.

Nem mindegy azonban, milyen eszközök bevetésével próbálnak a jelenséggel megküzdeni. Varró Gabriella kifejti: nemzetközi kutatások alapján elmondható, hogy nem teljesen veszélytelen, ha egy adott országban felülről próbálták megfordítani a tendenciát, vagyis az egészségügyért felelős kormányzat meghatározta, hogy bizonyos arányszám fölé nem emelkedhet a császármetszések száma az összes szülés között. Mert csökkent ugyan a császáros szülések száma, de megnőtt a beavatkozások és a komplikációk száma is. Ami inkább sikerre vezethet a szociológus szerint, az az, ha az orvos- és szülésznőképzésben megtanítják a leendő szakembereket a császármetszést elkerülő technikákra.
Jelenleg nem tartozik az egészségügyi kormányzat prioritásai közé, hogy a magyar szülészeteken visszaszorítsák a császármetszések számát. A Fidesz-kormány első intézkedéseinek egyikeként megszüntette az Egészségbiztosítási Felügyeletet. Az ügy szempontjából ez azért érdekes, mert a hivatali jogkörrel bíró felügyelet annak idején elkezdett foglalkozni a szülészeti ellátásban tapasztalható megmagyarázhatatlan statisztikai adatokkal. Azzal például, hogy miért nem szülnek a magyar nők munkaszüneti napokon. Illetve: miért emelkedik évről évre ilyen ütemben a császármetszések száma. A felügyelet akkor jelezte, hogy az ilyen statisztikák mögött húzódó okokkal valamit bizonyosan kezdeni kellene.

– A császármetszések emelkedését tanúsító számok arról árulkodnak, hogy miként finanszírozza a szüléseket a magyar kórházakban az OEP. A császárért több pénzt kap a kórház, és természetesen a hálapénz is ennél a szüléstípusnál a magasabb. Ráadásul az orvosoknak is kényelmes, ha nem kell egy elhúzódó szülést végigvárniuk, vagy nem kell váratlanul, ünnepnapon szülést kísérniük. Az okok között kell említenünk azt is, hogy a császármetszések indikációját rugalmasan kezelik. A magyar szülészeteken bevett gyakorlat, hogy ha valaki az első gyerekét császárral hozta világra, akkor a második gyerek születésénél is császármetszést alkalmaz az orvos – elemzi az adatokat Varró Gabriella, hozzátéve: más országok tapasztalatait figyelembe véve önmagában már attól, hogy egy komplikációmentes szülésnél csak a szülésznő van jelen, csökken a császármetszések száma.

Visszatérve az adatokhoz: nem minden magyar kórházban növekedett ilyen látványosan a császármetszések aránya. A budapesti Szent Imre kórházban például 19,7 százalék, és ebben az intézményben évek óta az országos átlagnál kevesebb a császáros szülések száma. Ez nem véletlen. Rákóczi István szülész-nőgyógyász professzor hosszú ideig vezette itt a szülészeti és nőgyógyászati osztályt, az általa képviselt szemléletmód a tavalyi vezetőváltás óta is befolyásolja az ott dolgozók hozzáállását. Ez jelenik meg közvetve a császármetszések alacsony számában.

Lapunknak Rákóczi megerősítette: világtendencia az emelkedő császárok száma. A professzor szerint központilag nehéz a jelenséget befolyásolni, ugyanakkor ha egy-egy kórházi közösség összeül, és a szülés körül részt vevő szakemberek egységesítik az elveiket, eredménnyel lehet csökkenteni a beavatkozást. Arra a kérdésre, hogy az orvosok a műhibaperektől való félelem miatt választják-e inkább a relatíve veszélytelen hasi műtétet, azt mondja, ez az indok szerepet játszhat, de még ez sem magyarázhatja a császármetszések magas számát.

Szeptemberben az X Kommunikációs Központ Mi az a támogató környezet, amitől egy nő több gyermeket vállal? címmel beszélgetést rendezetett, ahol Csákány György, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház osztályvezető főorvosa elmondta: nem ritka, amikor azzal a kívánsággal érkezik a nő a rendelőbe, hogy császármetszést szeretne. Erre reagálva Lesley Page bábaprofesszor, a Brit Királyi Bábakollégium elnöke azt mondta, ilyenkor ki kell deríteni, mi áll a szülés előtt álló nő félelmének hátterében. Angliában a szülészeti ellátás része a mentálhigiénés tanácsadás, amelynek segítségével megpróbálják megszüntetni az ilyen félelmeket.

A briteknél az alacsony kockázatú szüléseknél orvos nincs jelen, csak bába. Példájuk nem csak azt illusztrálja, hogy így a szülés olcsóbb az államnak, hanem azt is, hogy biztonságosabb a nőnek és a babának.

forrás: népszabadság

elrejt

Egyszer császár – mindig császár?
írta: Kárpáti Judit


Aki egyszer császármetszéssel szült, az már csak így hozhatja világra következő gyerekét is?
Amikor az orvosom kitűzte a programozott császármetszésem időpontját, gyorsan összeállítottam a sürgős teendők listáját, és közben folyton az a kérdés járt a fejemben: de azért ugye szülhetek még?

bővebben


Hazánkban ma 30 százalék körül van a császármetszések ará­nya, ugyanakkor sok kismama továbbra is hagyományos úton hozná világra következő gyermekét. Természetesen min­den­kinek szíve joga úgy szülni, ahogy szeretne – és ahogy orvosilag javallott. De vajon indokolt az elterjedt „egy császár – mindig császár” szemlélet, vagy megfelelő kö­rül­tekintéssel vállalható bizonyos kockázat a cél érdekében? Nagyon sok függ a választott orvostól, az intéz­ménytől és ter­mé­szetesen a kismama és a magzat egyéni körülményeitől.

Anyaseb
A császármetszés után következő terhességnél a kismamának két lehetősége van: vagy hüvelyi úton szüli meg következő gyermekét (angolul: Vaginal Birth After Caesarean, azaz VBAC), vagy ismételt császármetszést végeznek rajta. Az Amerikai Nő­gyógyászati és Szülészeti Testület álláspontja szerint a VBAC egy császárelőzménnyel a legtöbb nőnek biztonságos és helyénvaló választás lehet, két ilyen előzménnyel pedig néhánynak. De mi a helyzet itthon?
Dr. Csermely Gyula szülész-nőgyógyász szakorvos is úgy véle­kedik, hogy a VBAC biztonságos lehet a legtöbb nő eseté­ben, de ez sok tényezőtől függ – például attól, hogy mi volt az oka a korábbi császárnak, vagy hogy a szülő nő hány korábbi császármetszésen esett át. „Ha a korábbi császármetszés nem olyan okból történt, amely megismétlődhet (például a mag­zati veszélyeztetettség miatt végzett császár viszonylag ritkán követ­kezik be ismét), és más kockázat sem áll fenn, orvosilag támogatható a szülés. Első lépés­ben magának a nőnek kell döntenie, és alaposan meg­beszélnie orvosával a kockázato­kat és a lehetőségeket. Ha az előző császárműtétet alsó haránt­metszéssel végezték, lehetséges a természetes úton történő szülés. Ám ha a korábbi operáció méh­metszése hosszanti irá­nyú, akkor újabb császármetszés javasolt.”
A korábbi császármetszés miatti heg állandó figyelmet igé­nyel. A várandósság korai szakaszában – a méhlepény helyzetének ellenőrzése céljából – javasolt a heget ultra­­hanggal folyama­tosan ­figyelni.
A VBAC legnagyobb kockázata az úgynevezett méh­repedés, vagyis az előző műtéti heg szétválása. Ennek való­színűsége minimális. A sikeres VBAC után az orvos „be­tapintással” meg­vizsgálja a heget, és ha szükséges, újra össze­varrja.
Méhrepedésre utalhat a vajúdás vagy a szülés alatti vérzés, éles fájdalom, puha izomzatú (tónustalan) méh. Bár sok tanulmány fog­lalkozik a heg szétválásának okaival, és orvosi statisztikák is készültek a különböző vágások, valamint a császármetszés óta eltelt idő összefüggéseiről, biz­tosat a mai napig nem tudunk, állítja szakértőnk. Ha be­következik a baj, azonnali sebé­­szeti beavatkozásra van szükség. A gyors reagálás és a császár­metszés megmentheti az anya és a gyermek életét, de be­következhet a lepény leválása is, és esetleg szükség lehet a méh el­távolítására.
Az előzetes császármetszés utáni vaginális szülés esetén gyakrabban kell úgynevezett hüvelyi szülésbefejező műtétet végezni. Az orvoson múlik, hogy komplikációk esetén mit tesz. A vákuum használata vagy a fogóműtét több szakember szerint túl nagy kockázattal járhat, emiatt választják inkább az újabb császármetszést. Összességében elmondható, hogy a VBAC az esetek nagyjából 50–70 százalékában jár sikerrel, számos alkalommal azonban elkerülhetetlen az újabb császár.

Lelki diagnózis
Köztudott, hogy a lelki történések nagymértékben képesek befolyásolni a testi folyamatokat. Épp ezért – az orvosi javal­latok és ellenjavallatok teljes tiszteletben tartása mellett – a test után érdemes megvizsgálnunk a lélek oldalát is. Már csak azért is, mert nemcsak a császármetszés ténye képes hatni az anya lelkére, önbecsülésére, de az anya érzelmi és önismereti álla­pota is tudja jótékonyan befolyásolni egy következő szülés ki­menetét.
Előfordul, hogy a korábban császárral szült kismama azért is sze­retne természetes szülést, mert az operációt ku­darc­nak éli meg, mely megingathatja saját nőiségébe, anyai képességébe vetett hitét. Ezt a súlyosan téves következtetést és ön­bizalom­vesztést érdemes pszichológus segítségével helyre­tenni. A fel­merült miértek feldolgozása is könnyebb szak­ember segítsé­gével, és a rossz emlékeket idéző kérdések meg­­válaszolása nem­csak a császármetszés elfogadásában, de a kö­vet­kező el­kerülésében is segíthet.
„A császármetszésnek bizonyos esetekben lelki háttere is lehet – mond­ja Simon Gabriella pszichológus. – A kiváltó ok – amelyről sok­szor nincs is tudomásunk – szorongást kelthet a kis­mamában, így a magzat nem tud természetes úton meg­születni. Az operáció rendszerint következmény. Ezért az okkal célszerű szem­­be­nézni, amikor úgy döntünk, hogy legközelebb el akarjuk kerülni a császármetszést. Ez az ok sokféle lehet, de a lényege mindig egyfajta bizalomvesztés: például a párunk vagy vala­melyik szülőnk elvesztése, esetleg a saját szüle­tésünk körüli probléma, amely megrendítette a világgal, az anya­ságunkkal szembeni bizalmunkat.”
Jó hír, hogy komoly elhatározással és meg­felelő szakember segítségével a kérdés kezelhető. A siker érdekében minél előbb tekintsük át szüleinkkel való kapcso­latunkat, derítsük fel saját születésünk körülményeit, tér­ké­pezzük fel azokat a traumákat, amelyek kialakíthatták a szo­­ron­gást, az „ősbizalom” elvesztését. Célszerű tehát beiktatni a két ter­hesség közé egy olyan terápiás szakaszt, ahol a probléma feltárul és feldolgozzzuk.
Ám nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy a mégoly reme­kül fel­dolgozott pszichológiai kérdések ellenére is szükség lehet egy következő császármetszésre – orvosi okokból. A jó szak­­emberrel végzett pszichoterápiával azonban ez esetben is nyertünk: kiegyensúlyozottságot, önbizalmat, önismeretet.

Ha császármetszés után természetes úton szeretnél szülni, az orvosoddal együtt gondold át:
1. Milyen esetekben van szükség ismételt császármetszésre?
2. Feldolgoztad-e a korábbi császár­metszésedet?
3. A választott orvos jelen lesz-e a szülés alatt?
4. Ki lehet még jelen: választott szülésznő, esetleg dúla, rokonok?
5. A kórház milyen felszereléssel rendelkezik vészhelyzet esetén (például koraszülött intenzív osztály)?
6. Milyen fájdalomcsillapítási és egyéb beavatkozások megengedettek a szülés során?
7. Milyen egyéni kockázatok (méhrepedés, illetve annak következményei) fenyegethetnek?

És ne felejtsd el: a magad és a magzatod érdekében is előfordulhat, hogy mégis operáció lesz a vége.

forrás: népszabadság

elrejt

A megoldás a nőben van - császár után hüvelyi úton
inerjú Rákóczi Ágnessel


- Hogy került hozzád közel a VBAC (víbek) témája? (VBAC = vaginal birth after cesarean) Gondolom, nem magánemberként érintett meg elsősorban a kérdés, hiszen mindhárom gyermekedet hüvelyi úton szülted.

bővebben

- Nagyon egyszerű a válasz: az élet hozta így. Napjainkban annyira sok császármetszés történik, hogy egyre több azoknak az asszonyoknak a száma, akik foglalkozni kezdenek a császármetszés utáni hüvelyi szülés gondolatával. Sok helyen nem vállalják őket, még ma is sok szakember fél a kockázatoktól. Akik viszont kitartóan keresik az útjukat, előbb-utóbb megtalálják a partnereiket ebben.

- Milyen kockázatoktól tartanak azok a szakemberek, akik nem vállalnak VBAC-t?
- Azokban az esetekben, amikor ismétlődik az előző császármetszés indikációja - például ha a nőnek medencedeformitása vagy sok dioptriás szemüvege van -, a következő szülés is ezen a módon fog történni. Ha ilyen indikációk nem állnak fenn, és a következő várandósság(ok) normális lefolyású(ak) , akkor a legtöbb szakember a hegszétválás esélye miatt javasolja az ismételt műtétet. Holott tízezer szülésből kb. 70-150 a hegszétválás esélye, az arány magyarul fél-másfél százalék. Egyébként abban, hogy ismételet elektív (tervezett) császármetszés fog történni, az anya döntése is fontos szerepet játszik. Épp ezért minden nőnek tudnia kell, hogy a császármetszésnek is megvannak a veszélyei - mint nagy hasi műtétnek. Mindazonáltal tény, hogy nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is egyre nő a császármetszés száma és ezzel együtt sajnos az anyai mortalitás (halálozás) is.

- Miért nő a császármetszések száma a világban? Ennek milyen okai vannak?
- Egyrészt szociológiai aspektusból magyarázható ez a kérdés: manapság egy család kevés gyermeket vállal, és néhányan közülük úgy gondolják, az a biztos siker, ha a gyermekük császármetszéssel jön a világra. Másrészt oka az a defenzív orvosi magatartás is, amely az USA-ból gyűrűzött be Európába: az orvosi műhibaperektől való félelem. Megjegyzem, a legtöbb újszülöttkori agykárosodás például, amiből aztán perek szoktak lenni, a várandósság alatt következik be. Maga a szülés folyamata csupán 10-20 %-ukért tehető felelőssé ezekben az esetekben. Ezt az is bizonyítja, hogy míg a császármetszések száma nő, az újszülötti agykárosodások száma standard, azaz nem változik (pedig épp azt várnánk, hogy csökken az is). A császármetszések növekedésének harmadik okai maguk a nők: sokan közülük nem érzik magukat biztonságban, ha nem ők irányítanak, márpedig a természetes-hüvelyi úton történő szülés épp az a folyamat, amit nem a tudatos agy, az ember irányít. Hozzájárul mindehhez az is, hogy a leendő anyák sokszor téves ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy a baba számára a hüvelyi úton való megszületésnek fontos élettani és pszichés hatásai vannak. Olykor nagyon félnek a saját szülésélményüktől is.

- Ha jól értem tehát, aki császármetszés után hüvelyi úton szeretne szülni, kevés kizáró októl eltekintve, segítő partnerekre találhat. Még egy mondat erejéig térjünk vissza a kizáró okokra: mikor nem lehetséges eleve, hogy egy várandós anya éljen a VBAC lehetőségével?
- Ha az előző császármetszéskor a méhen hosszanti irányban történt vágás (ez azokban a nagyon ritka esetekben történik manapság általában, ha harántfekvésű a babát nehezen tudják kiemelni, vagy nagyon kis méretű a koraszülött baba), mert ennek a hegnek a szétválási esélye sokkal nagyobb. Amennyiben a két szülés között kevesebb, mint 18-24 hónap telt el, mivel ilyenkor a hegszétválás kockázata megnő. Az is kizáró tényező lehet, ha az előző császár után az asszonynak sebgyógyulási zavara volt vagy lázas állapot állt fent: ebből arra lehet következtetni, hogy nem jól gyógyult a hegszövet. Kisebb az esélye a VBAC-nek, ha ismert az anya méhének valamilyen rendellenessége, a magzatot ugyan kihordta, de az előző műtétkor ez kiderült. Ezeknek a kizáró tényezőknek azonban nagyon kicsi az előfordulási arányuk. Ma a legtöbb műtét a következő indikációk miatt történik: előzetes császármetszés (azaz pusztán azért császároznak másodjára-harmadjára, mert az első szülés is császármetszés volt), elhúzódó tágulás vagy fájásgyengeség, illetve a medencefekvésű magzat.

- Tehát a fájásgyengeség, az elhúzódó tágulás ilyen gyakori jelenség napjainkban?
- Igen. De ha valakinek azt írták rá a zárójelentésére, hogy elhúzódó tágulás indokolta a műtétet, akkor is jó, ha az ember rákérdez, mi történt pontosan. Két fájásgyengeség és két elhúzódó tágulás között is óriási különbségek lehetnek. (Szült már a praxisomban úgy egy asszony, hogy előzőleg elhúzódó tágulás miatt megcsászározták. Ám hogy az elhúzódás mit jelentett valójában, az csak a szemem előtt lezajlott villámsebességű második és harmadik szülésekor derült ki: reggel fél hatkor elfolyt a magzatvize, és abban a kórházban, ahol az első gyermekét szülte, úgy gondolták, nem elég gyors a folyamat. Fél egykor pedig már megoperálva feküdt a kórteremben. Mindez egy decemberi 24-i napon történt.)

- Mit tehet, akinek tényleg elhúzódott a tágulása az előző szülésekor? Milyen esélyekkel indulhat neki egy VBAC-nek?
- A legtöbb esetben az elhúzódó tágulás és a fájásgyengeség hátterében valamilyen lelki blokk áll. Olyan tényezők hátráltathatják a szülő nőt, amelyekkel esetleg még ő maga sincs tisztában, legalábbis tudatosan nem. De a tudatalattiban oly erősen dolgoznak ezek a - például transzgenerációs - élmények (például valaki belehalt a szülésbe a családból, vagy egyéb rossz tapasztalatok kísértik a múltból), hogy nem sikerül hüvelyi úton megszülnie a gyermekét. Ezért azt mondom, hogy bár a VBAC-re készülés során is jól jöhetnek a homeopátiás és aromaterápiás készítmények, de ezek csupán komplementer medicinaként, kiegészítő segítségként tehetnek jó szolgálatot, az elsődleges lépés ugyanis az anya lelkében képződött blokk feloldása. Nem győzöm hangsúlyozni: a megoldás minden esetben a nőben van. Nem lehet magunkon kívülre tenni az okokat a történésekkel kapcsolatosan. A megoldás első lépései lehetnek azok, amelyek során a várandós anya megtalálja azokat a partnereket, akikkel együtt készülhet a császár utáni hüvelyi szülésre.

- Kiknek a segítségét kérheti a VBAC-ről érdeklődő, még csak az útját kereső anya?
- Segíthet pszichológus, perinatális szaktanácsadó vagy léteznek császármetszést feldolgozó csoportok. Az lenne a jó, ha a VBAC-t áhító anya mielőbb fel tudná oldani a lelki blokkjait, hogy a hüvelyi szülés előtt aztán a testi akadályai is leomolhassanak. Amikor többnyire már velem találkozik egy asszony, és érdeklődik a császármetszés utáni hüvelyi szülésről - sőt, egyre többen fordulnak hozzám a 2 császármetszést követő hüvelyi szülés témájában is (VBA2C) -, olyankor a legtöbb esetben már várandós. De ahhoz, hogy egy asszony rendbe tegye magában a szülésélményét, főleg a császármetszés, a műtét okozta csalódottságot, egyedüllétet, kudarcot, bizonytalanságot, haragot vagy mást, amit érez miatta, szerencsés lenne minél előbb tisztáznia a saját kérdéseit, vágyait, lelki akadályait.

- Sikeresnek mondanád az általad kísért szüléseket, amelyek VBAC-ra tesznek kísérletet?
- 70-80%-osnak mondható a sikerességi arány a VBAC-eket illetően. A legfontosabbnak egyébként mindemellett azt tartom, hogy az anya, aki felkeres, megfelelő információt kapott a VBAC esélyeiről és a császármetszés okozta lehetséges komplikációkról is.

- Milyen érzés azt látnod , és milyen lehet az anyának, ha a VBAC-kísérlet mégsem sikerül?
- A legtöbben, akik megkeresnek, de végül mégis császárral szülnek, elfogadóbbak a műtétes szülésbefejezéssel kapcsolatosan. Nagyjából 10-20% az esélye, hogy császármetszés lesz egy VBAC-kísérlet vége. Ezek az asszonyok mégis sokkal kisebb mértékben csalódottak, mivel számoltak ezzel a lehetőséggel. Örülnek annak is, hogy nem azonnali műtétre ítélték őket, hanem legalább vajúdhattak és a szülésük beindulhatott magától.

- Mit javasolsz, aki VBAC-témában szeretne tájékozódni, kihez, hová forduljon?
- Minden asszonynak azt tanácsolom, amikor egyeztet az orvosával a terhesgondozás elején, konkrétan kérdezzen rá a feltételekre, és a "mi lesz, ha"- körülményekre. Fontos, hogy az anya tudja azt is, hogy az adott orvos praxisában mi a gyakorlat ebben a kérdésben, de azt is jó tudni, hogy mit képvisel maga az intézmény. Egyébként elindult egy mozgalom - még ugyan nem zárult le teljesen -, mely szerint a kórházaknak nyilvánosságra kell hozniuk a honlapjukon a beleegyező nyilatkozataikat. Abban a kórházban, amely közzé tett egy beleegyező nyilatkozatot a VBAC-ról, lehet tudni, és el lehet hinni, hogy támogatja is azt.

forrás: minivilág

elrejt

Három császármetszés sem akadály?

Egy friss amerikai kutatás szerint felülvizsgálatra szorulnak azok a szakmai ajánlások, melyek szerint több császármetszést követően nem javasolt a hüvelyi szülés, hanem tervezett császármetszéssel kell világra segíteni a babát.

bővebben


Bár az amerikai és a brit szülész-nőgyógyászok szakmai szervezetének jelenleg érvényes állásfoglalása is megegyezik abban, hogy a több korábbi császármetszés után megkísérelt hüvelyi szülés kapcsán az átlagosnál nagyobb a szövődmények esélye, ezért ilyen előzményeket követően mindenképpen újabb (tervezett) császármetszésre van szükség, a BJOG: An International Journal of Obstetrics and Gynaecology című lapban most megjelent vizsgálat gyökeresen ellentmondani látszik a korábbi vélekedésnek.

Az Egyesült Államok észak-keleti régióiban az 1996 és 2000 közötti időszakra vonatkozóan lefolytatott felmérés szerint legalább három császármetszést követően is nagyjából olyan arányban zajlott le gond nélkül a hüvelyi szülés, mint egyetlen császármetszés után. Huszonötezer szülés adatainak feldolgozása alapján a három vagy több császármetszés után hüvelyi szülésre vállalkozó 89 várandós esetében sem találták nagyobbnak a szövődmények (méhrepedés, verőérsérülés, bél- vagy húgyhólyagsérülés stb.) előfordulását, és a sikeres hüvelyi szülések aránya a korábbi császármetszések számától függetlenül nagyjából azonos (75–80 százalék) volt.

A legfrissebb eredmények újabb adatokkal bővítik mostani ismereteket, hiszen a korábbi kutatásokból már eddig is úgy tűnt, hogy két korábbi császármetszés nem teszi kockázatosabbá a későbbi hüvelyi szülést, a most közzétett vizsgálat viszont ugyanezt látszik igazolni három vagy annál több császármetszés esetében is.

A kutatást vezető Alison Cahill szerint talán eljött az ideje, hogy a szülész-nőgyógyászok felülvizsgálják az ilyen esetekben követendő eljárásra vonatkozó irányelveket, melyek szerint több korábbi császármetszés után veszélyes – ezért nem is javasolható – a hüvelyi szülés. Philip Steer professzor ennél óvatosabban fogalmaz a cikkhez fűzött kommentárjában, szerinte ugyanis a legalább három császármetszést követően hüvelyi úton szülő nők viszonylag csekély száma némiképpen behatárolja a következtetések megbízhatóságát, a kutatás azonban jó kiindulópontként szolgálhat a további vizsgálatokhoz.

forrás: Gyermekévek Medical Tribune

elrejt

Megint császár?
írta: Dr. Boros Judit


Minden kismamát foglalkoztat, szülhet-e még természetes úton akkor, ha egyszer már volt császármetszése. Van, akit riaszt, mást biztat ez a lehetőség. Utánajártunk, mitől, kitől függ a válasz, és mikor dől el.

bővebben


Sok fejlett országban megfigyelhető ugyanaz a jelenség, ami nálunk: aki egyszer már császárral szült, az nagy valószínűséggel legközelebb is úgy fog, akkor is, ha semmi más ok nincs erre a korábbi császármetszésen kívül. Mivel semmilyen kutatási, szakirodalmi adat nem támasztja alá ennek a gyakorlatnak a létjogosultságát, sőt éppen ellenkezőleg, minden ezzel kapcsolatos állásfoglalás úgy kezdődik, hogy a korábbi császármetszés után egyáltalán nem törvényszerű egy újabb, érdemes megismerkedni az okokkal is. Ezek közül a döntő a túlbiztosításra törekvés, hiszen ha a természetes szülés során nem a várakozásoknak megfelelően alakul valami, az orvost fogják felelősségre vonni. Abban az esetben viszont, ha császároz, pusztán ezért senki nem fog műhibapert kezdeményezni, természetesen akkor sem, ha utólag úgy tűnik, felesleges volt az óvatosság.

Mekkora a kockázat?
Az ismételt császármetszés mellett szól, hogy ha már volt egy, a méhrepedés gyakorisága természetes szülés esetén nő (tízezer nő közül húsz-százötven esetben fordul elő, ez 0,2, illetve 1,5 százaléknak felel meg), de még így is nagyon ritka. Ha már két vagy több császármetszése volt a kismamának, tovább emelkedik a kockázat, mégpedig 1,7 százalékra. Kevésbé ismert és csak ritkán említett tény, hogy méhrepedés (vagyis a korábbi műtéti heg szétválása, esetleg továbbrepedése a méhen) már a várandósság alatt is előfordulhat kisebb méhösszehúzódások, akár jóslófájások hatására is tízezerből 12 nőnél. A kockázatot leginkább növelő tényező tehát az első császármetszés, ezért az orvosnak csak igazán nyomós ok miatt szabad műtét mellett döntenie.

A kismama kívánsága
Míg a jelenleg érvényes szakmai ajánlások nem tartják elfogadhatónak, hogy a kismama kérésére, orvosi indok nélkül császározzanak, a valóságban azért előfordul ilyesmi. Ilyenkor nagyon fontos, hogy orvosa tájékoztassa arról, milyen kockázatoknak nő a valószínűségük a műtét miatt. Ismételt császármetszésnél a döntésnél már a kismama kívánságát is figyelembe kell venni a szakmai indokok mellett, akár műtétet, akár természetes szülést szeretne - legalábbis így szól az érvényes magyar szakmai ajánlás. Ha a kismama korábbi császármetszése miatt tart a szüléstől, valószínűleg orvosa nem fog mégis a természetes út mellett kardoskodni, de a kockázatokat ismertetnie kell. Fordítva már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet: annak, aki másodszor már természetes úton szeretne szülni, sokféle szempontnak kell megfelelnie.

Esélycsökkentő tényezők
- Természetesen nullára csökken a szülés esélye, ha ismétlődnek a korábbi császár indokai, például farfekvés, téraránytalanság, vagy ha ezúttal más nyomós okok merülnek fel.
- Csaknem kétszeresére nő a hegszétválás kockázata, ha az előző és a tervezett szülés közt két évnél jóval rövidebb idő telt el.
- Érdemes megtartani a korábbi zárójelentéseket. A hosszanti méhvágás után ugyanis jelentősen nő a hegszétválás kockázata. Szerencsére ilyesmire már nagyon ritkán kerül sor, inkább csak akkor, ha igen kis súlyú, koraszülött babát segítenek világra.
- Ha a terminusig nem indul meg a szülés, egyre nő a szülés megindításának valószínűsége. Ez már önmagában növeli a császár esélyét. Mivel ráadásul a hormonnal végzett indítások, fájáskeltések jelentősen növelik a hegszétválás veszélyét, ilyenkor inkább császármetszés mellett döntenek.
- Rontják az esélyeket a méhen végzett korábbi műtétek is.

Esélynövelő tényezők
- Előny, ha a kismama nemcsak császárral, hanem természetes úton is szült már, a legutóbbi műtét óta pedig két évnél hosszabb idő telt el.
- Ha a várandós egészséges, és terhessége során semmi probléma nem merült fel.
- Ha olyan orvossal, szülésznővel készül világra hozni a babát, akik támogatják elhatározásában, és bíznak a sikerben.
- Ha a terminusig megindul a szülés, és a vajúdás az elvárt ütemben halad.

Mire számíthatok, ha szülök?
Az orvos valószínűleg folyamatos magzatiszívhang-vizsgálat, azaz CTG mellett fog dönteni, ebből ugyanis jól látszik, ha mégis gond van, és szétvált a heg. Valószínűleg gyakrabban fogja vizsgálni, hogy jól halad-e a szülés, szülés után pedig kézi vizsgálattal fogja ellenőrizni, hogy nem vált-e szét a korábbi műtéti heg. Ha a vajúdás vagy a szülés során szétválik a heg, sürgősségi császármetszésre van szükség, és nagyon ritkán akár a méh eltávolítására is sor kerülhet. Sikeres szülés után azonban jelentősen nő az újabb terhesség és szülés eredményességének az esélye.

Mire számíthatok, ha megint császár lesz?
Ha az orvos nem ítéli kockázatosnak a fájásokat, akár meg is várhatják a szülés természetes megindulását, és némi vajúdás után kerül sor a műtétre, ez a magzat számára előnyös lehet. Programozott császármetszés alatt azt a megoldást értjük, amikor tervezett időpontban, lehetőleg a vajúdás megindulása előtt végzik a műtétet. Valószínűleg a korábbinál kevesebb műtét utáni fájdalomra, kényelmetlenségre lehet számítani, egyszerűen azért, mert már nem lesz olyan új az egész. Gyorsabb felépülés is várható. Ugyanakkor előfordulhatnak mindazok a kockázatok, amelyek császármetszés esetén gyakoribbak, mint természetes szülésnél. Például százból nyolc nőnél fertőzéssel kell számolni, a vérrögképződés kockázata pedig négyszeresére emelkedik. Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy az előzmények alapján előfordulhatnak ezek a szövődmények, antibiotikumot, illetve véralvadásgátló kezelést fog adni.
Két császár után már nagyon ritka, hogy legközelebb természetes szülésre kerül sor. Igaz ugyan, hogy minden egyes császárral nő a szövődmények valószínűsége is, és maga a műtét is egyre bonyolultabbá válhat a korábbi összenövések miatt, a mai műtéti technikák mellett azonban ezeknek egyre kisebb a kockázatuk. Így a császármetszés ténye még nem akadálya annak, hogy három vagy több gyereket vállaljunk.

Ki dönt?
A legtöbb esetben már a terhesség alatt megszületik a választott orvos döntése. Ennek ismeretében bármelyik kismama megteheti, hogy más szülészektől második, harmadik szakvéleményt kér. Minden magyar szülészeten az osztályvezető főorvos felelőssége, hogy mi történik az osztályon. Ezért korábbi császármetszés után tervezett szülésről, különösen akkor, ha több műtétje is volt az anyának, vagy többféle kockázati tényezővel kell számolni, az ő véleményét is figyelembe kell vennie a kezelőorvosnak. Sürgős császármetszésnél a szülésért felelős orvos dönt. Ha abban állapodik meg a kismama és az orvosa, hogy megpróbálják a természetes utat, akkor csak a szülés napján fog eldőlni, lesz-e újabb műtét vagy sem. Ha a választott orvos a császár mellett dönt, az osztályvezető főorvos vagy az ügyeletvezető nem szokta ezt felülbírálni akkor sem, ha történetesen nem tartják orvosilag indokoltnak.

forrás: babaszoba

elrejt

Az orvosok mindig találnak okot, hogy megcsászározzanak
írta: Wirth Zsuzsanna


Két olyan szülészet is van az országban, ahol a kismamák már gyakrabban szülnek császármetszéssel, mint természetes úton, holott az a WHO szerint az esetek legfeljebb 15 százalékában lenne indokolt. A leggyakrabban vágó kórházakban volt olyan orvos, aki a túl fiatalon vagy túl öregen szülő nőkre fogta a császármetszések magas számát. Egy, az [origo]-nak nyilatkozó fiatal osztályvezető változtatna, de a rendszerre daganatként rátelepedő hálapénz és a választott orvosi szüléskísérés megszűnése nélkül szerinte nincs mit tenni.

bővebben


Bár a WHO (World Health Organization, az ENSZ Egészségügyi Vilászervezete) szerint a szülések legfeljebb 15 százalékánál lenne indokolt a császármetszés, világszerte emelkedik az ilyen műtétek aránya, és Magyarországon is egyre romlik a helyzet: míg 2006-ban az országos átlag a császármetszések arányát tekintve 29,2 százalék volt, 2011-ben már 33,5 százalék. A Császármetszések.hu-n megjelent 2011-es OEP-adatok alapján egyes megyékben a 40 százalékot is túllépte a császármetszések aránya, de vannak olyan kórházak, ahol a nők kevesebb mint fele szül csak természetes úton.

A csúcstartó az esztergomi Vaszary Kolos Kórház, ahol tavaly a nők 55,3 százaléka császárral szült, a második helyen a budapesti Honvédkórház áll 51,3 százalékkal. Őket sorrendben a celldömölki Kemenesaljai Kórház (49 százalék), a csornai Margit Kórház (48,6 százalék), a Semmelweis Egyetem két szülészeti klinikája (47,6 százalék) és a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórház (44,8 százalék) követi. Az [origo] arra volt kíváncsi, hogy mi állhat a rémületesen magas számok mögött ezekben a kórházakban.

Ezzel kapcsolatban először a Honvédkórházat kerestük meg. A kórházban az [origo] információi szerint hétköznap körülbelül nyolc császármetszés, míg sima szülés egy-kettő van. Hétvégén viszont, amikor csak ügyelet van, jóval több a természetes szülés, és császármetszés akad csak elvétve. Dr. Demeter János, a Honvédkórház osztályvezetője szerint az ő adataik 50 százalék alatti, összességében 49,4 százalékos császármetszési gyakoriságot mutatnak. Szerinte egyáltalán nem méltányos az arányszámok alapján a kis kórházakkal összehasonlítani őket: a Honvédkórház és a Semmelweis Egyetem klinikái látják el ugyanis négymillió lakos legsúlyosabb betegeit - fogalmazott. A problémás terheseket ugyanis jellemzően hozzájuk küldik, mondta. Ezzel a helyzettel áll összefüggésben szerinte az is, hogy hétvégén kevesebb a császármetszés, mivel a problémás betegeket akkor kell ellátni, amikor nemcsak ügyelet van, hanem elegendő orvos, nővér, aneszteziológus, és a gyerekellátás, valamint számtalan kapcsolódó szakterület orvosa is elérhető. Hétvégén csak akut műtéteket végzünk - tette hozzá.

Az országosan első helyen álló esztergomi Vaszary Kolos Kórház szülészeti osztályának vezetője, dr. Fekete Tamás először úgy reagált az osztályra vonatkozó tavalyi, 55,3 százalékos adatra, hogy "többre számítottam". Aztán megmagyarázta, hogy keveset tud azokról az időkről, ugyanis csak két hete dolgozik az osztályon, amelyet korábban húsz éven át ugyanaz az orvos irányított, dr. Berbik István, aki nemrég ment nyugdíjba.

Berbik - a sajtóban megjelent korábbi nyilatkozatai alapján - büszke volt rá, hogy a császármetszés legújabb műtéti technikájának hazai meghonosításában nagy szerepet játszott (ennek lényege, hogy csak a bőrt vágják át szikével, minden mást elsősorban tompán preparálnak, ezzel minimális mértékű roncsolást és vérveszteséget érnek el). Az osztályon - írta korábban az Anyahajó.hu - inkább végeznek császármetszést, mint hüvelyi szülésbefejező műtétet, és farfekvéses babáknál sem kockáztatják meg a hüvelyi szülést. Egy másik, 2010-es interjúban Berbik nyíltan beszélt arról is, hogy a sok császármetszés az orvosok beosztásával is összefüggésben áll. "A létszámhiánnyal függ össze az is, hogy rendkívül magas nálunk a császármetszések aránya. Ügyeletben csak egy szülész, egy gyerekorvos, egy aneszteziológus, egy műtősnő dolgozhat az egész kórházban. Meg kell oldani, hogy éjszaka ne ütközzön egyszerre több sürgős műtét. Ezért kénytelenek vagyunk elkerülni az elhúzódó, kockázatos vajúdást. (...) Ennek elkerülése érdekében az önálló döntési hatáskörrel rendelkező ügyeletes orvos gyakrabban kénytelen élni a császármetszés lehetőségével" - mondta.

A jelenlegi osztályvezető azokról az időkről nem akart nyilatkozni, de hosszan beszélt a jelenség mögött álló összetett okokról. A császármetszések magas arányával nagyon nem ért egyet, és változtatni akar a helyzeten, de azt mondta, megérti, hogy miért van így. Az biztos, hogy az ilyesmi nem csak az osztályvezető személyén múlik - jelentette ki. Abban is biztos volt, hogy ha a hálapénz intézménye, valamint az a szokás megszűnne, hogy az orvosok vállalják, hogy a hozzájuk tartozó várandósok szülését akár a munkaidejükön kívül is levezetik, akkor "meredeken zuhanna" a császármetszések száma. Arra célzott, hogy a császármetszésért, mivel komoly műtét, nagy valószínűséggel többet fizet a páciens, mint egy természetes szülésért. "A paraszolvencia egy daganat, borzalmas teher a magyar egészségügyön. Amíg ez a probléma nem szűnik meg, addig nem lehet elvárás, hogy WHO-ajánlások alapján dolgozzunk" - fogalmazott a megbízott osztályvezető. Emellett szerinte ha az orvosok nem vállalnák, hogy bármikor készenlétben állnak a saját pácienseik kedvéért, hanem természetes lenne, hogy mindenki az aktuálisan ügyeletes orvosnál szül, akkor az elhúzódó vajúdásokkal szemben is türelmesebbek lennének az orvosok. "Pusztán az elhúzódó vajúdás nem ok a császárra. Ma szeret mindenki gyorsan és könnyen túllenni rajta" - fogalmazott.

A probléma megoldását az osztályvezető szerint már a terhesgondozáson kell elkezdeni, nem a szülőszobán, mert "ott dől el a dolgok nagy része". Ezért ott kell a szülést evidenciának tartó szemléletet bevezetni, hogy a nők is így álljanak a helyzethez. Hogy egyáltalán ne legyenek olyanok, akik a fájásoktól megijedve már az elején császárt követelnek, hanem akarjanak még várni és próbálkozni. És, hogy ilyenkor az orvosoknak ne kelljen műhibaperektől tartaniuk - sorolta.

A 39 éves osztályvezető szeretne változtatni a helyzeten, de úgy gondolja, hogy ez többéves folyamat lesz. "A magánpraxisomban szüléshez három éve nem megyek be a szabadidőmben. És mások és az én meglepetésemre is, működik: a nem veszélyeztetett terhesek kilencven százaléka spontán szül" - fogalmazott. Hozzátette: tény, hogy a nem magánrendelésre járó várandósok nagyobb arányban veszélyeztetett terhesek, például toxémiások, magas vérnyomásosok, cukorbetegek, "de terhespatológiával akkor is csak legfeljebb a terhesek húsz százaléka rendekezik". Ez pedig már közel áll a WHO-ajánláshoz - mondta.

A toplistán szerepel a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórház is (44,8 százalék), ahol a szülészeti osztályvezető, dr. Orosházi Attila kérdésünkre azzal magyarázta a császármetszések magas arányát, hogy a nők idősebb korban szülnek, ami kockázatosabb, valamint egyre több a toxémiás terhes is. A császármetszés után újra szülő nők is császárral szülnek. A 16 évesek is egyre gyakrabban kötnek ki a szülőszobán, különösen az ő körzetükben - mondta. Kérdésünkre elismerte, hogy valószínűleg az orvoscsoportok hozzáállásán is múlik a dolog, de azt is hozzátette, hogy a szülő nők is megtalálják azt a doktort, aki vállalja, hogy császármetszést csinál nekik. Meg kellene nézni a magánklinikákat is, ahol viszont 70-80 százalék a császármetszések aránya - jegyezte meg.

A csornai Margit Kórházban (48,6 százalék) nem tudtunk rákérdezni a császármetszések nagy gyakoriságára, mert az ottani szülészet azóta megszűnt, az igazgató-főorvos pedig nem volt elérhető. (Korábban az [origo]-nak azt mondta erről az egykori igazgató, Miskovszky Vilmos, hogy ma már egyre több a problémás terhes, és az orvosok nagyon félnek a műhibaperektől, ezért nem feltétlenül várják meg a kialakuló vészhelyzetet, hanem az erre utaló jeleknél már azonnal műtenek.) A celldömölki Kemenesaljai Kórház (49 százalék) szülészetét irányító dr. Kovács Antalnak nem volt ideje kérdéseinkre válaszolni, a Semmelweis Egyetem I. számú szülészeti klinikáját (47,6 százalék) vezető dr. Rigó János pedig telefonon keresztül nem akart válaszolni a kérdéseinkre.

forrás: origo

elrejt

Két császár után sima szülés
írta: Fésűs-Tolmácsi Petra


2011. 09. 16-án egy szép péntek este megérkezett Fésűs Lehel. Sikerült a VBA2C (2CSUSZ), vagyis megtapasztalhattam a természetes szülést két császár után.

bővebben


Borzasztóan hálás vagyok dr. Ujvári Attilának, aki rengeteget csatázott értünk, és végig biztonságot árasztó, derűs és csendes volt. Köszönöm a dúlámnak, Werner Katinak és persze Janinak, a férjemnek, aki még a tolófájások közben is meg tudott nevettetni, és persze Lehelnek, aki velem együtt küzdött, és azóta csak szopik, alszik, mosolyog, ezeket kombinálja.

Az előzmények:
2007. Faros Zalán, sikertelen külső fordítás, programcsászár a 40. héten (István-kórház).
2009. Faros Janka, beindult szülés a 39. héten, egyujjnyi méhszájnál császár (István-kórház).

Nem panaszkodhatom, nem volt egyik sem traumatikus élmény, könnyen és gyorsan felépültem utána, szépen begyógyultak a sebeim. De azért valami hiányzott.

2010 végén pozitív teszt, új baba, új remények a természetes szülésre. Az orvos nem zárkózik el, bár minden látogatásnál közli, hogy higgyem el, ez is faros lesz. 2011 tavaszán kiderül, hogy a doki szabin lesz a terminus környékén. Mi van, ha pont akkor szülök? Nyugodjak meg, úgyis a szabadsága utánra fog előjegyezni a programcsászárra. Milyen programcsászárra? Kedves kis monológ, idézem: "Csak nem gondolja, hogy azért, mert maga természetesen szeretne szülni, három perc alatt jön a Peter Cerny, feláll az aneszteziológia, és tolják a műtőbe, mert eldurrant a méhe bumm!!, és kivesznek a hasüregéből egy félhalott gyereket? Én nem megyek börtönbe!" Készültem a beszélgetésre, úgyhogy mosolyogva csak annyit mondtam, hogy nem baj, én akkor is természetesen szeretnék szülni. A szemem sem rebbent, bár belül egy cseppet azért remegtem.
Elbúcsúztunk egymástól, lázas orvoskeresésbe fogtam. Három név merült föl, dr. Kovács Zoltán (Szent Imre), dr. Boros Judit (Szent István), dr. Ujvári Attila (Szent István). Mivel szerettem volna az István-kórházban szülni (ott már ismertük a járást), először Ujvári Attilával beszéltem telefonon. Nagyon megnyugtató volt. Nem nevetett ki, nem akart elijeszteni, megerősített abban, amit amúgy is sejtettem, hogy két császár után sem öngyilkosság megpróbálni a természetes szülést, legfeljebb műtét lesz a vége, mint a szülések harmincvalahány százalékának. Pont ezt szerettem volna hallani, én a lehetőséget szerettem volna megkapni, hogy megpróbálhatom, mert igenis úgy éreztem, hogy ez nekem menne. Nem is kerestem tovább. A 23. héten voltunk először nála, és láss csodát, onnantól kezdve egy fejvégű baba volt a pocakomban. Jani is elkísért az első vizitre, feltett néhány kérdést az új dokinknak, és innentől kezdve támogatott mindenben. Amikor szabadságra ment, átadott dr. Boros Juditnak, aki hasonló szemlélettel segített. A kiírt időpont után öt nappal találkoztam újra az orvosommal. Kaptam is tőle egy jó kis méhszáj-stimulációt. Ekkor még bő egyujjnyi volt a méhszáj. Megbeszéltük a két nap múlva esedékes főorvosi vizitet. Siklós főorvos vizsgált meg: még mindig bő egyujjnyi méhszáj. Végül nagy nehezen kaptam egy nap haladékot.
Hívtam mindenkit, és hazamentem szüléstbeindítani, rögtön jött Kati, a dúlám is, hozott nordic walking-pálcákat, azzal sétálgattunk, volt sok-sok lélekkönnyítő beszélgetés, meditáltunk, bevetettünk minden természetes módszert (homeós bogyók, talpmasszázs, fűszeres kaja, málnalevéltea...), még a házi beöntéssel is megpróbálkoztam, végül délutánra el is kezdődtek az összehúzódások.
Estefelé már elkezdtük mérni, öt-tíz perc között változtak. Reggel beindult szüléssel jelentkeztünk az épp költöző szülőszobán. Akkora szerencsénk volt, hogy a VBAC-specialista Rákóczi Ági volt az ügyeletes szülésznő, és ő vett fel minket. A vizsgálat egy kósza fájást sem mutatott, meg is ijedtem, hogy mit fognak szólni hozzá, de Ági kedvesen csak annyit mondott, hogy ez a kórházba érkezésnek tudható be. Próbáltam befelé koncentrálni, de érthető okból ez nem ment valami könnyen. Tizenkét óra körül kaptunk szülőszobát, már az új, festékszagú részlegen. Ági megvizsgált, de reggel óta semmi tágulás, ugyanaz a négycentis puha méhszáj. Innentől folyamatosan rajtam kellett lennie a CTG-nek, de végre lett egy saját labdám. Sokszor kislisszoltam pisilni, próbáltam a wc-ben guggolni, húzódzkodni párat.
A következő vizsgálatnál egy óra körül az volt a jó hír, hogy mehet a burokrepesztés, ebben nagyon bíztam. Három körül újabb vizsgálat, újabb piszkálás, de a helyzet változatlan. Öt körül megérkezik az orvosom, megvizsgál, minden ugyanúgy áll, de a babóca feje már kezd ödémásodni. No, gondoltam, hogy akkor itt vége, megyünk a műtőbe, de a jó hír, hogy Siklós főorvos engedi az oxitocint.
No, innen sűrűsödtek az események. Babóca jól reagált, én gyorsan, bár nagy fájdalmak közepette tágultam - nehezítette a dolgot, hogy feküdnöm kellett, de találtam egy jó oldalt fekvő pózt. Kati a fájások közben a keresztcsontomat masszírozta, nem is gondoltam, hogy ez jó lehet, de ha abbahagyta, rögtön reklamáltam. Jani a kezemet és a felsőtestemet tartotta. Négycentis méhszájról két és fél óra alatt jutottunk el a teljes tágulásig. Mint később kiderült, egy óra volt engedélyezve a kitolásra, amit én önhatalmúlag túlléptem 9 perccel. Amikor leesett a szívhang, lihegnem kellett néhány tolófájásra, és úgy érzem, hogy ez segített rájönni, mit is kéne. Innentől már én diktáltam, közöltem, hogy most már menni fog. Nagy nehezen, többszöri kérésre szülésznő is akadt, aki gátvédelmet csinál, és hát mégis megfogja azt a babát, így végül egy pici felszínes repedés mellett, három és fél óra kemény küzdelem után, 20 óra 37 perckor kibújt Lehel (nem tudtuk, hogy fiú lesz vagy lány).
Mindenki nagyon megkönnyebbült, velem pedig madarat lehetett fogatni. A hegbetapintás és hímzés már nem vehette el a kedvemet semmitől.
Janinak ugyan a harmadik babája született, most mégsem csak annyi volt a dolga, hogy odaálljon a műtő elé, és várja, hogy húsz perc múlva a kezébe kapjon egy gyönyörű csecsemőt. Keményen megdolgozott a harmadikért ő is, életében először elvágta a köldökzsinórt, és őszintén hiszem, hogy nagyon büszke volt ránk!

forrás: babaszoba

elrejt

72 órás VBA2C
írta: .mia.


Soha nem szabad feladni az álmokat! Ez egy történet VBA2C-ről (Vaginal Birth After 2 Cesarian = 2 császár utáni hüvelyi szülés) rengeteg türelemről, harcról, makacsságról, akaratról, kitartásról és tanulásról.

bővebben


A történetem 2005-ben kezdődött. Nyolc év együttélés után, friss diplomával a kezemben, nagy döntés előtt álltam. Karrier vagy baba? Utóbbi mellett döntöttünk.
Pár hónap próbálkozás után elmentem egy nőgyógyászhoz, akinek megemlítettem a baba-tervet, alaposan megvizsgált, és sajnálattal közölte, hogy a petefészkeim nem túl jók „baba-gyártásra”, és hogy ne nagyon reménykedjek spontán teherbeesésben...Következett még pár teszt, aminek az lett az eredménye, hogy december 31-én este nyolckor egy orvosi rendelőben ültem, ahol azt közölték velem, hogy lehetetlen lesz teherbe esnem! Három napra rá, furcsa tüneteket észleltem magamon, mondtam a páromnak, hogy terhességi tesztet kellene venni, persze, kiröhögött... Megcsináltam, nem is egyet... Az összes pozitív lett! Felhívtuk a dokit, aki közölte, hogy ne éljem magam bele, mert álterhességről van szó! Mondanom sem kell, hogy rögtön orvost váltottunk, másnap reggel 5 hetes terhességet állapítottak meg! Problémamentes várandóságom volt. Mondjuk, végig keményedett a pocak, jöttek-mentek a jósló fájások, de ezek egy idő után már normális dolgok voltak... A végén 2 nappal túlhordtam a babómat! Az utolsó CTG-t nézve doki nem volt boldog, mondta, hogy a baba már nem érzi magát jól ott bent, és elindítja a szülést! Bólogattunk.
Burkot repesztett és közölte, hogy meconiumos a magzatvíz, irány a műtő! Akkor is bólogatunk! Húsz percre rá felsírt az első babánk - Márk! Vajúdás, felkészítés nélkül világra jönni, egy hideg, fényes műtőbe...Nem csoda, hogy a gyerek morcos volt napokig. A császármetszés utáni felépülés egy rémálom volt!
És itt kezdődött el a VBAC-es (Vaginal Birth After Cesarian) harcom! Elhatároztam, hogy a következő gyereket természetes úton szülöm meg! 2008-ban ismét várandós lettem! Nem váltottam orvost, gondolva, hogy „megmutatom én neki”... hiába mondogatta, hogy nagy hülyeség császár után simán szülni, nem hallgattam rá. Azt is mondta, hogy ha a kiírt napig nem indul be a szülés, reggel 8-kor vár szikével a kezében!
Hát, mit is mondjak... 39+3 voltam, amikor úgy döntöttem, hogy megiszom a babaindító-koktélt, és még aznap éjszaka beindult valami. Öt perces „fájásaim” voltak 4 órán keresztül, és elindultunk a kórházba. Szűk egy ujjnyira voltam nyitva amikor beértünk és bent tartottak.
Kaptunk egy szülőszobát és rákötöttek a CTG-re, és úgy is maradtam következő öt órán keresztül. Sajnos a fájások lassultak, egyre ritkában jöttek. Reggel felé elment a magzatvizem és kaptam 6 órát. A fogadott orvosommal nem találkoztam, 18 órát vajúdtam, és csak a végén jelent meg, mosolyogva, hogy lejárt a hat órám, és én továbbra is egyujjnyira voltam nyitva, úgy, hogy ismét irány a műtő! Azt a műtétet nagyon rosszul viseltem. Spinális érzéstelenítés után, lezuhant a vérnyomásom, annyira, hogy nem kaptam levegőt és hatalmas nyomást éreztem a mellkasomban, pánikba estem! Az aneszteziológus oxigén maszkot nyomot a fejemre, sajnos nem segített. Levegő után kapkodtam, odaszíjazva az ágyhoz, lebénított lábakkal! Halálfélelmem lett, először az életemben. Szerencsére jó vége lett, és egy gyönyörű kislányt emeltek ki a hasamból. Maja már nem volt annyira morcos, mint a bátyja, de szintén egy hideg, fényes műtőben jött világra, nem tudtam magamhoz ölelni, megszoptatni, megfogni.
Mérges voltam magamra, hogy nem sikerült a „nagy tervem”. Ahogy kijöttünk a kórházból, elkezdtem kutatni és érdeklődni egy olyan orvos után, aki elvállal. Sajnos mindenhol zárt ajtókra leltem! Rengeteget olvastam, tanulmányoztam. Tényleg ennyire veszélyes a VBA2C? Felelőtlen vagyok? Jobb lenne (nekem és a gyerekemnek) egy programozott harmadik császár 38. héten? A kutatások azt mutatják, hogy hegszétválásnak az esélyei két császár után (egy császár után természetesen, még kisebb az esélyek) 0,18-0,38% (ez a statisztika olyan szülésekre vonatkozik, ahol semmi beavatkozás nem történt, ahol a nők saját tempóban szültek)! Ahhoz képest harmadik császárnál 8% az esély valamiféle komplikációra!
Tíz hónapos volt a Maja baba, amikor ismét megtudtam, hogy babát várok!
Tudtam, hogy az lesz az utolsó esélyem, hogy természetes úton szüljek. Kellett egy jó terv, és segítség. Tudtam, hogy ha idő előtt bemegyek a kórházba, nem úszom meg beavatkozás nélkül, és nagyon nagy valószínűséggel szike vár rám. A terv a következő volt: otthon vajúdni, aktív szakaszig (a méhszáj utolsó 1-2 cm eltűnése), és csak a végén bemenni a kórházba! De, kellett egy szakszerű segítség, aki tudja követni a babát, hegemet, méhszájamat! Találtam! Egy nagyon profi, hozzáértőt, aki végig követte a terhességemet, ahogy fizikai, úgy (vagy inkább) lelki szempontokból is! Mellette dúlát is fogadtam, aki nélkül, most már kijelenthetem, nem tudtam volna végigcsinálni! A csapatunknak negyedik tagja a férjem volt, aki ott volt mellettem minden percben, aki végig tartotta a lelket bennem, aki a hatalmas optimizmussal nem engedte, hogy lezuhanjak! Persze, egy orvos is kellett. Szerencsére azt is találtam. Megadta az esélyt, és nekem ez bőven elég volt!
Próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni. A férjemmel végig csináltunk egy szülésfelkészítőt (aminek jól csengő neve van: A könnyű szülés, a gyermekágy és a regenerálódás praktikái) nagyon nagy hatással volt ránk, sokat segített! Próbálkoztam magzati kapcsolat analízissel, és persze rengeteget olvastam, tanulmányoztam és akartam! Nem adtam fel, egyik percben sem! Teltek a napok, hónapok. Jósló fájások egyre erősebbek, gyakoribbak lettek, örültem is nekik, tudtam, hogy a szervezetem készülődik.
Minden nap beszéltem a babámhoz, magamhoz, hogy lassan eljön a nagy nap, és hogy hogy fog lezajlani, lejátszottam az agyamban a szülést számtalanszor! Írtam egy szüléstervet is. Orvosommal már az elején megbeszéltük, hogy két hét túlhordást engedélyez. Ami nagyon fontos volt számomra, mivel az ex orvosomnál két császár után az volt a szokás, hogy 38 héten kiveszi a gyereket, többi orvos pedig nem igazán engedélyezte a túlhordást.
A várandósságom utolsó hónapját már eléggé nehezen bírtam, jó nagy volt a pocakom, és a doki is jó nagy babát jósolt. A jósló fájások szokásszerűen jöttek-mentek. Nálam sajnos, nem filmszerűen történtek a dolgok, amikor a terhes nők kiabálva kezdenek vajúdni, és max. fél órára rá megvan a baba. Éreztem, hogy nálam kicsit lassúbb leforgású vajúdás lesz, de nem is sejtettem mennyire. Megérkeztünk a kiírt dátumig, de semmi se történt. Rá két napra éjszaka felébredtem a fájásra, egyszer, kétszer, háromszor is. Megérkezett az idő! Már nem tudtam visszaaludni, és elkezdem mérni az időt. Szabályos tíz percesek. Tudtam, hogy bőven van még időm.
Reggel elmentem még bevásárolni, hogy minden meglegyen itthon. Mértem az időt, órákig tartottak a tíz percesek, aztán hat percesek is lettek jó pár órán keresztül, utána visszacsökkentek tíz percesekre. Nagy bevásárlás után, magamat raktam rendben, hajmosás, borotválás, stb.
Fájások fáradhatatlanok voltak, de én örültem nekik, csak éreztem, hogy még messze vagyunk a céltól! Délután még sütit is készítettem, elrendeztem a gyerekeket, és még a kedvenc műsoromat megnéztünk a tv-ben. Fájások csak jöttek és jöttek. Este lefeküdtem, tudtam, hogy kell az erő! És az összehúzódások egyre erősebbek lettek. Valamikor éjfél után már nem bírtam fekve elviselni a fájásokat, és reszketni kezdtem, fáztam, de nagyon.
Komolyodtak a dolgok, és ideje volt felhívni a segítőimet! Nagyon bíztam benne, hogy jól állunk, sajnos csak 2 cm voltam nyitva. Még nagyon messze volt vége, úgy, hogy próbáltam visszafeküdni, és koncentrálni, lazulni. Sajnos nem nagyon ment. Ahogy egyre erősebben fájt, én egyre feszültebb voltam, ellenkeztem az összehúzódásokkal. Férjem minden fájásnál fogott hátulról, tehermentesített, úgy elviselhetőbb volt, arról, hogy a közelsége akkor nagyon kellett és jól esett, nem is kell írnom. Reggel összecsomagoltuk a gyerekeket, és a párom elvitte őket nagyihoz, a dúlám is megérkezett és próbáltunk lazítani, piheni. Ahogy megjött, kikapcsolt minden elektronikai dolgot a lakásban, besötétítette, mécseseket gyújtott, és olajokkal masszírozott.
A feszültség lassan feloldódott, a fájások pedig egyre erősödtek, csak nem tudtam, hol a vége. Nagyon fáradt voltam, főleg, hogy nem volt jó sem fekve, sem ülve, állva még tűrhető volt, a párom minden összehúzásnál továbbra is tehermentesített, a dúlám pedig nyomta a keresztcsontomat.
Elvesztettem az időérzéket, csak észrevettem, hogy megint este lett.
Arra is emlékszem, hogy zavartak a szagok, illatok, nem tudtam enni, mindentől hányingerem volt, szerencsére, hogy vizet tudtam inni. Valamikor éjfél után a dúlám felhívta a negyedik csapattagot, amikor megérkezett, én több mint 48 órán keresztül vajúdtam. Reménykedtem, hogy lassan a végét járjuk. Egy világ dőlt össze bennem, amikor közölték, hogy 3 cm-nél járok. Szerencsére ezután már jobban pörögtek az események. Megérkeztünk az utolsó naphoz, én már nem nagyon észleltem semmit a külvilágból. Annyira emlékszem, hogy a dúlámnak el kellett mennie pár órára, és az idő alatt kaptam cserébe egy másik dúlát. Fájásaim 3 percesek lettek. Beálltam zuhany alá és forró vizet engedtünk a keresztcsontomra, jól esett, lazított. Valamikor dél körül 6 cm lettem, el sem hittem, nagyon örültem. A dúlám is visszajött és úgy éreztem, hogy egyenesben vagyok. Babámat, hegemet, pulzusomat rendszeresen ellenőrizték. Minden tökéletes volt. Estére 8,5 cm-esre tágultam, és kilenc óra felé a magzatvíznek egy része kifolyt. Irány a kórház!
Nagyon féltem az úttól. Hát nem hiába, rázós úton, fájások alatt, 3 nap vajúdás után nem volt egy leányálom, de csak arra gondoltam, hogy mindjárt vége, és találkozni fogok a babámmal! Fél órás kocsikázás után megérkeztünk.
Egy morcos szülésznő vezetett befelé, és az első kérdése az volt, hogy hányadik szülés és az első kettő milyen volt. Morcos szülésznő után, még morcosabb ügyeletes orvos várt rám. Elkezdtek kötözködni velem és ellenezni a tervemet. Hiába mondtunk, hogy a fogadott orvosommal meg van beszélve minden, az ügyeletest nem érdekelte, műtő felé akart tolni. Hogy képzelek én két császár után természetesen szülni? A végen aláírtuk a papírokat, hogy elutasítjuk a műtétet. Egy tökéletes CTG után megérkezett a dokim. Ő mosolygott, én kevésbé. Kínomban szóltam a dúlámnak, hogy menjünk zuhanyozni. A forró víz ismét segített, éreztem, hogy a fájások kezdenek másmilyenek lenni! Sajnos, jött a morcos szülésznő, hogy ismét CTG-t kell csinálnunk.
Nagy nehezen kimásztam a zuhanyzóból és felmásztam az ágyra. Az volt az érzésem, hogy a szülésznő folyamatosan olyan dolgot keres, amivel indokolttá tehetné a műtétet, nagyon ellenszenvesen viselkedett. Sajnos igazam volt! Jött a dokim és közölték, hogy nem tetszik nekik a CTG-m, hogy a gyerek szívverése stagnál 130 és 140 között. Adtak meg 10 percet, ha nem változik a helyzet, irány a műtő.
Ahogy kilépett a doki és a szülésznő a szülőszobából, a dúlám és a férjem segítségével felálltam, és elkezdtem kicsit mozogni, amennyire a CTG kábelek engedek, nem is kell mondanom, hogy a babám, rögtön elkezdett mozogni, és jól érezni magát, és ismét tökéletes lett a CTG! Alig vártam, hogy leszedjék rólam a kütyüket, hogy visszamehessek zuhany alá, vissza kellett hoznom a furcsa fájásokat. És sikerült! Az a rész már nagyon nem tetszett, hallottam, hogy sok nő szereti a kitolási szakaszt, de nekem nem volt túl bulis!
Gyorsan túl akartam esni rajta, és sikerült is, röpke húsz percen belül. Én már ott tartottam, hogy kinyomom a babámat zuhany alatt, a dúlám futott orvos után. Két nyomás között ismét felmásztam az ágyra. És megérkezett a vége, utolsó pár nyomás. Orvosom magyarázta a technikát amivel sikerült elkerülni a gátmetszést. Én próbáltam koncentrálni az orvosomra, de ami eszembe jut a kitolási szakaszról, az az én drága férjem, aki annyi boldogsággal, örömmel, energiával várta a babánkat, hogy olyannak nem láttam még. Baba megérezte apukája pozitivizmusát és könnyen kicsusszant. SIKERÜLT! Megszültem a Mátét!
Rögtön magamhoz öleltem, és amikor mar nem lüktetett a köldökzsinór, a büszke apuka elvágta. Babám rögtön gyönyörűen szopizott, utána az apukája elaltatta, én pedig lábamra álltam, és lezuhanyoztam. Milyen nagy dolog szülés után talpon lenni! A végén az orvossal gratuláltunk egymásnak, és a férjem azzal búcsúzott tőle, hogy három év múlva találkozunk az iker lányainkkal...Arra a doki azt válaszolta, hogy ezek után semmi sem lehetetlen... Majd beszámolok arról is!:)

forrás: anyaleszek

elrejt




Elérhetőségek: Mélykúti Andrea | mia@deepwell.hu | +36/20-211-40-21

Maradjon nyitva az ablak