Portré
Megjelenéseim
Visszajelzések
Galéria

Vélekedések a dúlai munkámról:


Előre leszögezném,hogy ez nem egy kampány levél,így ne várjon senki égig érő magasztalásokat! Ezek csak őszinte szavak,sorok lesznek. Nem ígérem,hogy rövid leszek,de azt sem,hogy unalmas.

elolvasom

A mi történetünk ott kezdődött az Andival,hogy 2011-ben elhatároztam,hogy szeretnék még egy babát.A bébi nem váratott magára sokáig,talán 1-2 hétig. 4.gyermekemet vártam,3 császárral a hátam mögött,és elhatároztam,hogy ezt a babát én megfogom szülni! Andi és az orvosom is mindenben támogatott! Andi az első perctől fogva nem pusztán a dúlám volt,hanem annál is több. Rendbe tette a lelkemet,hogy a nagy napon igazán úgy működjön a testem ahogy szeretnénk,és valljuk be:azért ez nem kis feladat!!Neki sikerült! Mindig ott volt amikor kellett,de soha nem éreztem azt,hogy terhes a jelenléte.1 percig sem volt sok. Az utolsó hónapokban bizonyos praktikákkal pedig rendbe tettük a testemet is!Ép testben ép lélek. Mire elérkeztünk a 9.hónaphoz szerintem Andi már úgy ismert engem,mint a saját testvérét.Ha nem így lett volna,akkor nem is tudta volna,hogy MOST kell elindulnia hozzám mert szülünk.Félelmetes,de Ő elöbb olvasott a sorok között mint én!! Valahogy elképzelhetetlennek tartottam,hogy nélküle menni fog!Ő volt az első aki beült mellém a csónakba,megfogta a lapátot és evezett velem árral szemben.A többiek csak késöbb csatlakoztak és ebben is Ő segített. Ha Ő nincsen velem,akkor úgy haltam volna meg,hogy nem élhettem volna át a szülés-születés csodáját!! Számomra nem az az igazán jó dúla aki találkozik 2x-3x a kismamàval,majd sürög-forog a szülőszobán,hanem az,aki gyermekeként követi figyelemmel a kismamáját,elereszti a kezét,de ha kell akkor figyelmeztet és visszaterel a helyes útra.
Mivel az én vajúdásom elég rövidre sikeredett,így Andinak sem volt túl sok tennivalója "vajúdástámogatás" terén. Azért így is velem szuszogott-lélegzett,masszírozott muskotályzsályával,mécseseket pakolt körém,törülközőt tett a lábaim alá,etett-itatott és minden lehetséges módon próbált értem és a babámért lenni!
Mindig tudta,hogy éppen mire van szükségem,kérnem sem kellett!!
Rengeteg dúlát találhat az ember,de olyan nem sok van mint az Andi,ebben biztos vagyok!!
Ha mégegyszer szülnék,akkor Andi oszlopos tagja lenne a csapatomnak,ez 100%!
Ajánlom mindenkinek Andi nagy-nagy szeretettel,aki egy kicsit többet-mást szetetne kapni,aki nem bízik magában,a testében,akinek szüksége van a bátorításra vagy csak egy jó szóra!
Köszönjük,hogy segítettél,hogy hittél bennünk,hogy velünk voltál és,hogy elvezettél oda,hol megszületik a csoda!!
Kívánok sok sikert,szerencsét,kihívást és rengeteg boldog születést!!

G.K.


Andit, a dúlánkat várandósságom 25. hetében ismertük meg személyesen. Férjemet nagyon nehéz volt rábeszélni, hogy legalább hallgassuk meg, mit mond, mert meggyőződése volt, hogy egy idegennek semmi keresni valója nincs a szülésünknél.

elolvasom

Miután eljött hozzánk Andi, már aznap megbeszéltük Férjemmel, hogy felkérjük Őt, segítsen nekünk a várandósság, és a szülés alatt. Nagyon jó dolgokat mondott, tetszett a hozzáállása mindenhez, tanácsokat adott már az első találkozásnál. Ezután egyre sűrűbben beszéltünk telefonon, vagy e-mailben Andival, aki mindig igyekezett a lehető legkíméletesebb módszerekkel (homeopátia) segíteni, például, mikor rám tört a terhességi depresszió. Mivel császármetszés utáni természetes szülésre készültünk, külön tetszett, hogy ezt már a dúlánk is átélte, így tökéletesen tudta, mi megy végben a fejükben. Három téves riasztásom volt, de sosem zavarta, hogy éjszakába menően telefonálok neki, mindig azonnal elértem Őt.
Már túlléptem a terminuson, és a magyarországi protokoll szerint császár után 41. hétnél nem várnak tovább, így Andi rengeteg tanáccsal látott el, hogyan is lehetne a babát kicsalogatni odabentről, még mielőtt orvosok avatkoznának a folyamatba.
A szülésnél nem is lehetett volna jobb segítségem. Mindig tudta, hol kell nyomkodni a hátamat, a derekamat, segített, hogy a jó hangokat hallassam, minél mélyebben, valami nagyon jó illatú olajjal kenegetett, forró borogatást tett a hasamra, derekamra éppen akkor, mikor arra a legnagyobb szükségem volt, és a Férjemet is ügyesen bevonta a segítségnyújtásba.
Ha a Férjem és Andi nincsenek velem, sokszor feladtam volna, de tartották bennem a lelket, nem engedték, hogy elhagyjam magam, így voltunk a legjobb csapat együtt. Szülés után még a szülésznőm is megdicsérte nekem Andit, azt mondta, nagyon sok dúlával dolgozott már együtt, de Andi a legjobbak közül való, mert ő is látta, hogy mindig mindent a lehető legjobbkor csinált.
Hát...tudtuk mi ezt :-)

F.A.


Nálam nem volt kérdés hogy kórházban szerettem volna szülni… kiváló orvosom volt, akiben megbíztam, DE nem vagyok a híve annak, hogy elsőre gyógyszerrel akarjunk valami „problémát” megoldani.

elolvasom

Ezért úgy döntöttünk a férjemmel, hogy szülésznő helyett egy dúlát szeretnénk megkérni, hogy a szülést kísérje végig. Természetesen szerettem volna szülni, mindenféle fájdalomcsillapítás és gyógyszeres „segítség” nélkül. ÉS SIKERÜLT!
Mélykúti Andit 10 éve ismerem, egy csoportba jártunk az egyetemen, így már vagy 3 éve annak, hogy megbeszéltük, vele szeretnék szülni :D . Hogy miért is vagyok vele 100%-osan megelégedve?:
- Terhesség alatt bármikor hívhattam kérdéseimmel, kételyeimmel… és azonnal olyan tanáccsal látott el, aminek hasznát vettem!
- Utolsó pár hétben „tartotta a lelket bennem”. A végére már nagyon türelmetlen voltam…. NAGYON!
- A vajúdás alatt, amíg a lakásomra nem ért folyamatosan kapcsolatban voltunk, mondta, hogy mit csináljunk, az úton a kórházba végig mellettem volt ( lelkileg és fizikailag is :D ),segített, hogy abban a kiszolgáltatott helyzetben is komfortosan érezzem magam.
- A szülés alatt csendben félrehúzódott, akkor jött hozzám, amikor szükségem volt rá
- A szülés után segített megfürödni, megmutatta, hogyan szoptassak, megmutatta, hogyan üljek, járjak, fürödjek, pisiljek…… egyszóval mindent.
- Bejött hozzánk a kórháza meglátogatni bennünket és azóta is folyamatosan megkereshetem ügyes-bajos dolgainkkal.
- És nem utolsó sorban a férjemnek is segített végig… a családban nálunk ő az aki mindig mindent tudni szeretett volna.
Elmagyarázta, mi várható szülés alatt, elmondta és megmutatta, hogyan tud majd nekem segíteni, hogy mit csináljon, mit ne csináljon és hogy mikor kell neki a kezébe venni a dolgokat! Szerintem ezek nélkül az információk nélkül a férjem nem kapott volna kedvet ahhoz, hogy bejönni velem szülni.

A következő babánkat is Andival fogjuk együtt megszülni. A tudása naprakész, határozott és tudja mit csinál!
Mindenkinek csak ajánlani tudom! Kívánom, hogy legyen olyan szép szülésetek, mint amilyen nekem volt!

M.E.


Andival a várandósság utolsó heteiben sodort egymás mellé az élet. Nagyon megfogott a nyitottsága, tájékozottsága. Hamar egy hullámhosszon voltunk, és tudtam, szeretném ha velem lenne vajúdás alatt.

elolvasom

Amíg még nem érkezett el a szülés ideje, segített a várakozásban, az útkeresésben, mindig épp abban, amire szükségem volt. A vajúdás során pedig határozottan, figyelmesen volt jelen. Biztonságban éreztem magam a társaságában. Remek gyakorlati ötleteket adott, amik az vajúdás legnehezebb pillanataiban is segítettek ellazulni, megnyugodni, hatékonyabbnak lenni.
Jókor van jó helyen, és sosem veszti el a lélekjelenlétét. Köszönöm Neki mindazt amit értünk tett!

R.I.


Andival akkor ismerkedtem meg, mikor már a 40. hetet is betöltöttem, mégis, ő volt az első a mindenféle fogadott és végül nem fogadott emberkék közül, akinél azt éreztem, hogy igazán érdeklem és hisz bennem.

elolvasom

Rengeteg önbizalmat és erőt adott a kitartáshoz szülésig, szülésnél pedig mindent megtett a kényelmemért és a vbac sikeréért. Ösztönösen érezte, mire van szükségem és szentül hiszem, hogy ha Ő nincs ott nem sikerült volna megszülni a babámat. Örökké hálás leszek neki ezért és remélem, legalább egy szép szülésélményünk lesz még együtt. Kötelezően felírnám Őt receptre minden vbac-re készülő kismamának! :)

Cs.B.



Andival az interneten ismerkedtem meg még a terhességem előtt.
Az első gyermekem császárral született mert volt egy myoma műtétem és a babám lombik program segítségével fogant.

elolvasom

Már akkor éreztem hogy nem így kellett volna történnie így éveken keresztül, amíg a kislányom -szintén lombiknak köszönhetően- meg nem fogant az után kutattam hogy hol, kinél, milyen segítséggel tudnék természetes úton szülni. Így amint terhes lettem nem volt kérdés hogy találkozzunk Andival és ha személyesen is olyan szimpatikus mint levelezéseink alapján akkor szeretném őt dúlámnak. Azt hiszem a találkozó első percétől ez már nem volt kérdés, sok mindenben hasonlítunk, rögtön egy hullámhosszon voltunk.
A terhességem alatt sokszor beszéltünk, bármilyen problémám volt fordulhattam hozzá és mindig hasznos tanácsokat adott. Ami még nagyon fontos volt, törődött a lelkemmel is, nem csak a testemmel.
A szülés közeledtével egyre többször beszéltünk és amikor ténylegesen beindult a szülés már éjjel nappal velem foglalkozott, percről-percre követte az eseményeket. Amikor elindultunk hajnali 1-kor Pestre a kórházba még az úton is kapcsolatban maradtunk.
A kórházban azonban váratlanul leálltak a fájások. Talán köszönhető volt a fáradtságnak mert már kb. 33 órája kezdődtek a fájások, vagy csak magának a kórháznak, nem tudom. Andi mindent megtett hogy újra beindítsa őket, segített hogy csak magamra tudjak figyelni, támogatott, egyetlen percre sem hagyott magamra, pedig a körülmények igen csak ellenünk voltak. Front miatt akkora tömeg volt a szülőszobán, hogy a szobából amit hajnalban kaptunk kiraktak minket, így az egész napot a folyosón és a ctg szobában töltöttük, gondolom mondanom sem kell hogy így nem egyszerű vajúdni.
És láss csodát, egyszer csak megint fájást éreztem, aztán megint jött egy és így tovább. A fizikai és lelki támogatás mellett illóolajokkal, borogatással, tanácsokkal látott el Andi, tudta, hogy mikor mire van szükségem, ha éppen a férjem támogatott akkor ő csendben hátrébb húzódott. Soha nem volt belőle túl sok vagy éppen túl kevés, mindig megtalálta hogy mi kell nekem, de közben figyelembe vette a kéréseimet vagy ha más volt a véleményem.
A muskotályzsályás borogatását azóta is emlegetem, pont akkor és ott volt rá szükségem. :)
Éjjel végre megszületett a kislányom, természetes úton, beavatkozások nélkül, ami nagy álmom volt már 5 éve mióta a kisfiam császárral született. Úgy gondolom hogy nagyon jó csapatom volt, nélkülük ez nem sikerülhetett volna és ennek a csapatnak az egyik legfontosabb szereplője Andi akit csak ajánlani tudok mindenkinek ha egy szép szülést szeretne.

N.Zs.


Feedback : mum's point of view: I immediately fell for Andrea's energy, strength, determination and care. I saw straight away, she is going to be a fighter for my vision even if i get weak and insecure during the labour.

elolvasom

Andrea is truly altruistic person and I feel she became part of our closest circle and not only consultant in these last months. What I appreciated the most before and after delivery were her initiative and followups and her confidence building sessions with me.I feel i have all her attention when I need her attention, no matter how busy she is. During the delivery, her role was absolutely crucial. My husband and I are following her advice and believing in her knowledge which helped us manage through the successful outcome. I cannot imagine how women do the long and complicated deliveries without help of doula. I wouldn't have a clue how was i doing since even in the best hospitals midwifes and doctors dont have time to devote to your individual case. I can always rely on her advice, but she also gives me space and builds my confidence with good questions and enthusiasm. After delivery, she helped me immensely with breastfeeding advice, with getting to know my baby with less worry and fear and more acceptance and calmness. I appreciate that she will always lean towards common sense, natural approach and help us feel more confident as parents.

dad's view: I was kind of sceptical about doula, especially because I believed that good doctors and nurses take care of everything. My wife also couldn't explain why she thinks that it's very important to include her, but she just feels it and I again decided to follow her instinct. That was a fantastic call and I can't really imagine delivery without doula. Andrea was truly magnificent, carrying the torch at the end of the tunnel.

Baby's view: Mom and dad had no clue what i was saying to them until Andrea translated it on several occasions....they run to see the dr as if i was sick and all i needed was a bit of help in e.g. falling asleep...yes i get so tired of the new world and sometimes i don't know how to fall asleep;)...She is very good interpreter, that one;)

S.A.


Mit is mondhatnék Andiról? Hogyan lehet megfogalmazni mindazt, amit kaptam tőle? Sokáig halogattam, hogy leírjam, mert félek a szavak nem írják majd le azt, amit szeretnék.

elolvasom

Még csak az elhatározás volt meg, mikor megkerestem. Találkoztunk. Aztán mikor fölálltam az asztaltól, már kismamának éreztem magam. Méghozzá olyan kismamának, aki VBAC-ra készül. Úgy beszélt velem, hogy elhittem neki, hogy nekem is sikerülhet. Aztán két hét múlva ő volt az első, akivel férjemen kívül megosztottam, hogy a jelek szerint van miben reménykedni. Újabb két hét múlva már mint „igazolt” kismama jelentkeztem nála.

Az egész várandósságot végigkísérte, nem tolakodott, de jelen volt. És mindig elérhető volt. Kereshettem, ha kételyeim voltak, ha konkrét kérdéseim voltak, de mikor kifárasztottam magam és a 7. hónapban egy este rendszeres görcseim lettek, akkor ő mérte az időt, ő adott tanácsot, és fent maradt addig, míg megnyugtatóan el nem múlt.

Sokat jelentettek a találkozásaink, a beszélgetéseink, jött velem az első tanácsadásra a választott orvosomhoz, elkísért mikor szülésznőt választottam, megismerte a férjemet és a kisfiamat. Jó volt látni, hogy együttműködik velük, hogy csapatban fognak mellettem állni, de mellette családtaggá is vált.

Aztán sűrűsödtek a hívások, a beszélgetések, egyre nehezebb volt elviselni a kételyeket, a félelmeket, de mindig volt valami, amivel meg tudott nyugtatni.

Végül elérkezett az az idő, mikor órák óta tartó rendszeresen jelentkező fájásokkal hívhattam fel. A hangomból tudta, hogy még van időnk, míg odaért, addig sem éreztem magam egyedül. Aztán megérkezett és jó volt átöleli, ismerősként köszönteni és együtt örülni. Mindenben segített. Tudta mikor gyújtson gyertyát, mikor engedjen vizet, mikor támasszon, mikor masszírozzon, étellel, itallal kínált. Nem az irányítást vette ki a kezemből, hanem a felesleges gondolkodást. Egyszerűen megteremtett mindent körülöttünk, de hagyta érvényesülni a férjemet is.

Mikor indulni akartam (nem ösztönből, csak a megfelelési kényszeremből, szabálybetartásból), pontosan tudtam, hogy korainak tartja (igaza is volt), de nem ellenkezett, nem ítélkezett, csak jött velem az utamon. Kísért.

Aztán persze hazaküldtek a kórházból. És ő kitartott velünk a következő napon is. Pedig voltak hullámvölgyek rendesen, mikor azt hittem alszik a másik szobában, mérte, hogy hány percenként nyögök föl és akkor jelent meg, mikor szükség volt rá. De akkor is fönt volt, mikor én picit aludtam. Aztán úgy tűnt, ezt még napokig csinálom, így összepakolt, hogy addig hazamegy. Na, erre összekapták magukat a fájások. Máig nem tudom, hogy tényleg menni akart, vagy csak ki kellett zökkentenie, vagy mindkettő, de sikerült, megint ráülhettem a vasútra, ami ugyan lassan haladt, de legalább nem állt. Ismét oda jutottunk, hogy indulhatunk. Még mindig messze voltunk a végétől, de már kaptunk szülőszobát. Otthonosan mozgott benne, segített mindenben, nem is értem, hogy miért ellenzik néhány kórházban a dúlát, mikor annyi mindent megcsinál helyettük. Kikísért, ha menni akartam, mindent elmagyarázott még egyszer, meg akárhányszor, ha kérdeztem, ha kellett takarított utánam, itatott, tartott és visszavonult, haza kellett. A szülésznőmmel tökéletes összhangban voltak. Andiból merítettem az erőt, Anikóból a mérhetetlen nyugalmat és férjem támaszával olyan tökéletes egységet hoztak létre, aminél gömbölyűbb már nem is lehetett volna semmi.

Nem úsztam meg a beavatkozásokat, amik abszolút segítőek voltak, segítségként éltem meg, de ehhez Andi segítsége is kellett. (Csak később tudtam meg, hogy mi volt az a blokk, amin segíteni kellett már medikális eszközökkel is.) Megnyugtatott, hogy minden így lesz jó és igaza is volt. Elérkeztünk az oxitocin segítségével az utolsó 4 órához. Ebben a négy órában valahogy megsokszorozódott. folyamatosan cserélte a borogatást, de vannak emlékeim, hogy tartott, masszírozott, közben zenét kapcsolt, a csípő nyomásával segítette a tágulást, volt, hogy a homlokával támasztott a derekamat és én csak szívtam belőle az erőt. Ha mozogtam tette-vette a zsinórokat körülöttem, így olyan volt, mintha nem is lennének, mintha természetesen vajúdnék otthon. Valahogy elvette a kórház „szagát”. És milyen jól esett minden érintése! Egészen a kitolásig nem is hiányzott nekem senki, csak akkor kezdtem érezni a szülésznő hiányát (aki ott volt, csak nem láttam). A vége felé pedig tolmács is volt, egyszerű szavakkal eljuttatta hozzám a legfontosabb információkat, pl. „most meg kell fordulni”, „becsípődött a méhszáj” és óvatosan, érintve segített, mikor már magamtól a mozgásomat sem tudtam koordinálni. Aztán már csak érzeteim vannak róla. Belül azon gondolkodtam, hogy honnan tudja, hogy mikor, mennyire, meddig kell emelni a fejemet? Nem tudom. A lényeg, hogy tudta. Mintha a részemmé vált volna az utolsó órákban.

Megszületett a kislányom és ő takart be minket a piros kendővel, ő segített mellre tenni, ő adta nekem a homeós bogyókat a szülésznő egyetértésével. Aztán jött velem az osztályra és férjemmel mindent elrendeztek körülöttem.

De azóta is velünk van. Segít az élmények feldolgozásában, a további örömöket és nehézségeket is megoszthatom vele. Megnyugtatott, hogy a szüléssel a dúlaság nem ér véget.
Köszönet neki és a családjának, akik ezt lehetővé teszik.



P.Sz.





Elérhetőségek: Mélykúti Andrea | mia@deepwell.hu | +36/20-211-40-21

Maradjon nyitva az ablak